(1833. Pozsony – 1892. Budapest)

Pozsonyban 1833. július 18-án született német polgári családban. Eredeti neve Klette. Apja, a drezdai származású Klette Nándor, József nádor gyermekeinek rajztanítója volt. Az 1838. évi árvízről készített szép színes rajzai dokumentum értékűek.

A gyermek Károly sokszor megfordult a nádori udvarban, mint a gyerekek játszótársa. Nevét 1862-ben változtatta Keletire. Öccse, Keleti Gusztáv (1834-1902) korának jeles grafikusa, festője, az Országos Mintarajz Iskola megalapítója volt; több mezőgazdasági jellegű munkát is illusztrált (pl. Tokaj-Hegyaljai Album; Pest, 1967.). A család még az 1830-as évek végén Budára költözött és Károly tanulmányait a piaristák gimnáziumában kezdte meg. 1848-ban gyermekfejjel honvéd tüzér lett és 1849-ben, a fegyverletétel után a fogságból megszökve visszatért a szülői házhoz.

Mivel az osztrák hadseregbe való besorozás veszélye fenyegette, ezért József nádor örököseinek engedélyével az alcsúti (Fejér m.) uradalomban gyakornokként alkalmazták. Itt nemcsak szoros kapcsolatba került a mezőgazdasággal, hanem alaposan megismerhette a korszak egyik legfejlettebb nagyüzemét. Gyakorlati ismereteit rendszeres olvasással egészítette ki. Pontosabban nem tudjuk miért, de néhány év múlva itt sem érezte magát biztonságban, ezért pénzügyi állást vállalt előbb Budán, majd Szolnokon. Eközben befejezte félbeszakadt tanulmányait és jogot hallgatott Pozsonyban. Az 1850-es évek végén, elsősorban politikai okok miatt, állását feladta és Pestre költözött.

Pesten elsősorban újságírással tartotta fenn magát. Ekkortól két családi kapcsolata révén igen nagy fordulat következett be az életében. Feleségül vette Greguss Ágost jeles író, irodalomtörténész nővérét Lillát, és ezzel a kor irodalmi életének központjába került. A másik kapcsolatot öccsének, Gusztávnak köszönhette, aki Eötvös Józsefnél nevelő lévén, a családdal megismertette. Ennek eredményeként Eötvös rábízta a „Politikai Hetilap„ című újságjának szerkesztését. Amikor 1862-ben a Magyar Földhitel Intézet megalakult, tisztviselőnek választották meg, majd rövid időn belül az intézet tanácsjegyzője lesz. Ezen intézmény működésén keresztül alapos betekintést nyert a kapitalizálódó magyar nagybirtokok szervezetébe, megismerhette azok nehézségeit. Ebben az időben számos e kérdéssel foglalkozó cikket írt, és egy politikai-gazdaságtani kézikönyvet is kiadott.

Az 1867-ben megalakult magyar kormány a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumának vezetői tisztét Gorove István töltötte be, akihez Keleti már korábban eljuttatta a Statisztikai Osztály felállításának tervét, melynek középpontjában a mezőgazdaság állott. A Minisztérium megalakulása után Gorove azonnal megbízta mint osztálytanácsost a Statisztikai Osztály megszervezésével. Nagy lendülettel fogott munkához és kidolgozta a statisztika elvi és módszertani kérdéseit. Két tanfolyamot is szervezett, melyen az ország különböző részeiből összesen ötszázan vettek részt. Ezzel megteremtette a széles körű adatfeltárás lehetőségét, melynek középpontjában a mezőgazdaság állott. Az alapelvek és gyakorlati kérdések pontos meghatározása érdekében a mezőgazdasági termelés kérdéseit maga mutatta be, és előadásait könyv alakban is megjelentette.

1871-ben megalakult az önálló Statisztikai Hivatal, mely csak személyi ügyekben kapcsolódott korábbi minisztériumához. Kinevezése során szembe került Fényes Elekkel, akit mint a magyar statisztika úttörőjét nagyra becsült. A Magyar Statisztikai Hivatal igazgatói székét csak akkor volt hajlandó elfogadni, amikor közölték vele, hogy azt Fényes Elek semmiképpen sem kaphatja meg. Ennek oka többek közt abban keresendő, hogy a provizórium (1861-1865) részt vett a kormány lapjának szerkesztésében. Már korábban megszervezte az 1869. évi népszámlálást, majd lerakta az alapjait a Hivatal kiváló könyvtárának, 1880-ban egyéni számláló lapok segítségével végeztette el az adatfelvételt, mely számos új eredményt hozott.

Kiváló tudósként is számon tartották. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia 1868-ban levelező, 1875-ben rendes, 1890-ben pedig igazgató tagjává választotta. A Természettudományi Társulat elnökségével tisztelte meg. 1869-ben Hunfalvy Jánossal együtt részt vett a hágai Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson. Az 1872-ben Szentpéterváron rendezett kongresszus úgy határozott, hogy a következőt 1876-ban Budapesten tartják meg, és ugyanakkor Keletit az egyik alelnöknek választották meg. A Budapesti Kongresszus nagy sikere sem biztosította a továbbiak rendszeres megtartását. Ezért egy Statisztikai Állandó Bizottságot hoztak létre, melynek elnöke Keleti lett. Az 1873. évi bécsi és az 1878. évi párizsi világkiállításon képviselte Magyarországot.

A Magyar Statisztikai Hivatal igazgatója maradt egészen haláláig. Nem értett azonban egyet azzal, hogy az Ipar- és Kereskedelmi, illetve a Földművelésügyi Minisztérium szétválásakor 1890-ben az előbbihez csatolták hivatalát. Ez azonban többszöri tiltakozása ellenére is így maradt. Életének utolsó két évében már sokat betegeskedett és a munka irányításában nem tudott megfelelő lendülettel részt venni.

A statisztika új módszereivel először tekintette át a magyar mezőgazdaságot már az 1860-as évek végén és abból le is vonta az adódó tanulságokat. A szőlészet statisztikája, mely az egész ország ilyen jellegű anyagát feldolgozta az 1864-1873 közötti időszakra vonatkozóan, tehát közvetlenül az előtt méri fel a helyzetet, mielőtt a filoxéra csaknem teljesen elpusztította szőlőállományunkat. Ez a statisztika egy nagy nemzetközi vállalkozás része, melynek során 1869-ben a hágai Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson Magyarország kapta azt a feladatot, hogy a szőlészet és borászat statisztikai módszereit kidolgozza. Keleti munkatársai segítségével kitűnő kérdőívet állított össze, melyet később más országok is haszonnal tudtak alkalmazni. A 17 fejezet nemcsak a birtokviszonyokat, hanem a szőlőművelés és borkezelés tájanként változó kérdéseit is bemutatta, részben megyei bontásban, de sok esetben egészen az egyes községekig lemenően. Ez olyan alapmű, melyet nemcsak az agrártörténészek, gyakorlati szőlészek és borászok, hanem más tudományágak képviselői is rendszeresen forgatnak.

Az előbbinél is úttörőbb vállalkozása az a munka, melyben Magyarország élelmezési statisztikáját alkotta meg. Az eddigi statisztikák csak azt vizsgálták, hogy egy-egy növényből mennyit termelnek, hány jószágot és milyen eredménnyel tartanak. Ezeket egy főre összesítve vetítették, de sohasem vizsgálták azt, hogy egyes vidékeken mely terményekkel táplálkozik a népesség (pl. búza-, rozs-, vagy árpakenyeret, kukoricza-málét, vagy kiválóan burgonyát fogyaszt-e, inkább bor- vagy pálinka ivó-e) – írta indoklásában a miniszternek, amikor a nagy munka megjelentetését kérte. Az adatfelvétel 1880-1884 között történt és az eredmények feldolgozása után 1887-ben a mű meg is jelent. Ez napjainkig is a táplálkozás-kutatás alapvető kézikönyve, melyet a kutatók még mindig nem aknáztak ki eléggé. A legfontosabb adatokat az ország térképén megyénként kivetítette, mely a tudományos eredmények ábrázolásában egészen új módszer és csak később elfogadott bemutatási módként vonult be és maradt meg napjainkig a társadalomtudományokban. Budapesten 1892. május 30-án hunyt el.