A reformkor iskolái

A XIX. század elején a magyar ipar, az iparos-képzés színvonala elmaradt a fejlett államokhoz viszonyítva. Elődeink közül többen tettek kísérletet a körülmények megváltoztatására. Közülük is kiemelkedik báró Eötvös József, a középfokú ipariskola eszmei megteremtője, aki vallás- és közoktatásügyi miniszterként kezdeményezte, hogy a kormány a fővárosban központi mintaiskolát szervezzen és hozzon létre a nagyipar előmunkásainak és művezetőinek képzésére.

Eötvös József megkezdett munkáját dr. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter folytatta, aki számos intézmény életre hívása mellett 1879-ben megalapította a Budapesti Állami Közép Ipartanodát.

Dr. Trefort még egy olyan új intézményt alapított, amely hazánk ipari fejlődésére és az iskola életére is jelentős kihatással volt: létrehozta a Technológiai Iparmúzeumot. A két intézmény kezdeti működését követően Trefort a múzeumot és az ipartanodát szerves kapcsolatba hozta, az ipartanoda igazgatóját, Hegedűs Károlyt bízta meg a múzeum vezetésével és főfelügyeletével főigazgatói minőségben.

Igényként fogalmazódott meg, hogy a két intézményt közös épületbe telepítsék, melyre a Nagykörúton, a Népszínház épülete mögött, a tűzőrségi laktanya helyén nyílt lehetőség. Itt épült fel – ahogy a Pesti Napló krónikása írja – a magyar iparügy palotája, a Közép Ipartanoda és a Technológiai Múzeum új otthona.

Az 1896-os tantervmódosítás és a szervezeti szabályzat változtatását követően az iskola a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola címet kapta. A rendelet első paragrafusa szerint:

…célja és feladata, hogy a hazai gyáripar, a közlekedési vállalatok és a mezőgazdaság számára gépészeket, vegyészeket, művezetőket, előmunkásokat és általában olyan szakembereket képezzen, akik idővel önálló iparosokká, kisebb ipartelepeknek s gyáraknak vezetőivé, továbbá hogy a hazai fém- és vasipar, valamint a faipar azon ágaiban, amelyeket a tanítás körébe felvett – önálló mesterekké lehessenek.

1898-ban létesült a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola. A középfokú szakiskola képzésének célja az órás- és mechanikai ipar számára szakképzett munkásokat, segédeket, önálló iparosokat növelni, s ezáltal a hazai órás- és mechanikai ipart fejleszteni, különösen pedig annak korszerűvé tételéhez szükséges szakképzettséget terjeszteni. A szakiskola Budapesten, a Józsefvárosban, a Kisfaludy u. 26. szám alatt kezdte meg működését egy bérházban.

A Kisfaludy utcában az elhelyezés nagyon szűkös volt, ezért a Kereskedelemügyi Minisztérium és Budapest Székesfőváros 1901-ben – Pártos Gyula építőművész terve alapján – építtetett új iskolát a Tavaszmező utca 15. szám alatt. Az épület kapualjában elhelyezett márványtábla adta hírül az alapítókat az utókornak.

Főhomlokzatán, a szép ívű üvegmozaikban szecessziós betűkkel írva ma ez a felirat olvasható: M. K. Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola.

Az 1920/1921-es tanévben megváltozott az iskola neve; Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola lett, ezzel is kifejezve az egyre erősödő elektrotechnikai irányultságot. Így vált az első intézménnyé Magyarországon, mely nevében is megjelenik az elektromos szó.

A XIX. század elején a magyar ipar, az iparos-képzés színvonala elmaradt a fejlett államokhoz viszonyítva. Elődeink közül többen tettek kísérletet a körülmények megváltoztatására. Közülük is kiemelkedik báró Eötvös József, a középfokú ipariskola eszmei megteremtője, aki vallás- és közoktatásügyi miniszterként kezdeményezte, hogy a kormány a fővárosban központi mintaiskolát szervezzen és hozzon létre a nagyipar előmunkásainak és művezetőinek képzésére.

Eötvös József megkezdett munkáját dr. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter folytatta, aki számos intézmény életre hívása mellett 1879-ben megalapította a Budapesti Állami Közép Ipartanodát.

Dr. Trefort még egy olyan új intézményt alapított, amely hazánk ipari fejlődésére és az iskola életére is jelentős kihatással volt: létrehozta a Technológiai Iparmúzeumot. A két intézmény kezdeti működését követően Trefort a múzeumot és az ipartanodát szerves kapcsolatba hozta, az ipartanoda igazgatóját, Hegedűs Károlyt bízta meg a múzeum vezetésével és főfelügyeletével főigazgatói minőségben.

Igényként fogalmazódott meg, hogy a két intézményt közös épületbe telepítsék, melyre a Nagykörúton, a Népszínház épülete mögött, a tűzőrségi laktanya helyén nyílt lehetőség. Itt épült fel – ahogy a Pesti Napló krónikása írja – a magyar iparügy palotája, a Közép Ipartanoda és a Technológiai Múzeum új otthona.

Az 1896-os tantervmódosítás és a szervezeti szabályzat változtatását követően az iskola a Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola címet kapta. A rendelet első paragrafusa szerint:

…célja és feladata, hogy a hazai gyáripar, a közlekedési vállalatok és a mezőgazdaság számára gépészeket, vegyészeket, művezetőket, előmunkásokat és általában olyan szakembereket képezzen, akik idővel önálló iparosokká, kisebb ipartelepeknek s gyáraknak vezetőivé, továbbá hogy a hazai fém- és vasipar, valamint a faipar azon ágaiban, amelyeket a tanítás körébe felvett – önálló mesterekké lehessenek.

1898-ban létesült a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola. A középfokú szakiskola képzésének célja az órás- és mechanikai ipar számára szakképzett munkásokat, segédeket, önálló iparosokat növelni, s ezáltal a hazai órás- és mechanikai ipart fejleszteni, különösen pedig annak korszerűvé tételéhez szükséges szakképzettséget terjeszteni. A szakiskola Budapesten, a Józsefvárosban, a Kisfaludy u. 26. szám alatt kezdte meg működését egy bérházban.

A Kisfaludy utcában az elhelyezés nagyon szűkös volt, ezért a Kereskedelemügyi Minisztérium és Budapest Székesfőváros 1901-ben – Pártos Gyula építőművész terve alapján – építtetett új iskolát a Tavaszmező utca 15. szám alatt. Az épület kapualjában elhelyezett márványtábla adta hírül az alapítókat az utókornak.

Főhomlokzatán, a szép ívű üvegmozaikban szecessziós betűkkel írva ma ez a felirat olvasható: M. K. Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola.

Az 1920/1921-es tanévben megváltozott az iskola neve; Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola lett, ezzel is kifejezve az egyre erősödő elektrotechnikai irányultságot. Így vált az első intézménnyé Magyarországon, mely nevében is megjelenik az elektromos szó.

Frissítve: 2021.11.16.