„Kiszámítható, szakmailag hiteles és emberileg is összetartó közösség az Alba Regia Karon”
Az Óbudai Egyetem Alba Regia Kara az elmúlt évtizedben a régió egyik meghatározó műszaki felsőoktatási központjává vált. Fejlődéséről, ipari kapcsolatairól, az oktatás kihívásairól és jövőbeli terveiről Prof. Dr. Györök Györggyel, a kar dékánjával beszélgettünk, aki az intézmény alapítása óta irányítja a székesfehérvári intézményt.
Prof. Dr. Györök György a kar alapítása óta, azaz 2014. július 1-jétől tölti be az Óbudai Egyetem Alba Regia Karának dékáni tisztségét. Pályafutása szorosan összefonódik a székesfehérvári műszaki felsőoktatással. Már a kar önállóvá válása előtt, 1989 és 2014 között is meghatározó szerepet töltött be a jogelőd intézményekben, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán, a Budapesti Műszaki Főiskolán, majd az Óbudai Egyetem Számítógéptechnikai Intézetében. Az önálló kar létrejötte előtt az Alba Regia Egyetemi Központ főigazgatója volt. Dékáni tevékenysége mellett az egyetem Szenátusának levezető elnöke és a Fehérvári Szenátus társelnöke is. Ez a folytonosság a vezetésben jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kar az elmúlt több mint egy évtizedben stabil és kiterjedt ipari és regionális kapcsolatrendszert építsen ki.
- Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Miként írható le az Alba Regia Kar elmúlt évtizede? Honnan indultak, és hol tartanak most a stratégiai célok megvalósításában?
- A fehérvári bázis mai struktúrája egyfajta racionalizálás eredményeként jött létre, amikor a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karát, a Budapesti Műszaki Főiskola korábbi egységeit és az Óbudai Egyetem fehérvári bázisát egyesítettük. Akkor az volt a fő cél, hogy egy olyan „konglomerátumot” hozzunk létre, amely az egyetem szerves részeként, a fehérvári régió és az ipar igényeit maximálisan kiszolgálva működik. Ez a kettős erőtér azóta is meghatározza a mindennapjainkat. Ez a „harmadik missziónk”, igazi universitassá, teljes értékű egyetemi tudásközponttá válni a városon belül.
- Hogyha a számokat nézzük, mennyire látványos ez a fejlődés?
- Tizenkét évvel ezelőtt 250 hallgatónk volt, ma pedig már 1200 körül járunk. Ez elképesztő mennyiségi, egyúttal minőségi ugrást is jelent. Jelenleg tízféle képzésünk van, hat alap- és négy mesterszakon, és ebben még nincs is benne a felsőfokú szakképzés. Mindez ritkaságszámba megy egy ekkora kar esetében. Feladatainkat hatékony szervezéssel, elhivatott oktatói gárdával látjuk el.
Szoros ipari kapcsolatok
- Jelenleg milyen a kar kapcsolata a helyi ipari szereplőkkel?
- Ezt tartom az egyik legfontosabb erősségünknek. A regionális beágyazottságunk, kapcsolatrendszerünk legyen szó az önkormányzatról vagy a nagyvállalatokról, napi szintű. Hallgatóink mintegy 20 százaléka duális képzési formában tanul nálunk. Mire a hallgató végez, már kész szakemberként várják őt a munkaerőpiac kiemelkedő szereplői. Három ipari tanszékünk van, a Videoton, a Harman és a Kyndryl együttműködésében, így az óraadóink egy része is közvetlenül az ipar területéről érkezik.
Épület szentelés az Alba Regia Karon
- Miként alakítják a tantervet a cégek igényeihez?
- Van, hogy mi finom-hangoljuk a tantervet az ipari visszajelzések alapján, de volt már példa arra is, hogy egy fehérvári nagyvállalat vezetője kérdezte meg tőlem, „tudnak önök robottechnikát tanítani?” Erre egy dékán csak azt válaszolhatja, hogy „természetesen!” Kaptunk önkormányzati támogatást és céges eszközöket is, így ma már kiváló robottechnikai laborral rendelkezünk.
- Tudna erre egy konkrét példát is említeni?
- A Harman cég például felajánlotta, hogy felújítanak egy labort. Mintegy 30 millió forintot költenek rá, modern robotkarokkal és műszerekkel szerelik fel. Cserébe csak annyit kértek, hogy „Harman Labor” legyen az elnevezése. Büszkén vállaljuk. Cser-Palkovics András polgármester úr is pragmatikus szemléletű. Tudja, hogy közvetlen hatása van tudásközpontunknak a régió gazdaságára. Ezért támogatja a város a kart jelentős összegekkel és ösztöndíjakkal.
- Sokan az egyetem gyakorlatorientált fellegváraként emlegetik az Alba Regia Kart. Ön is így látja?
- Én a duális képzési jelleget hangsúlyoznám. Fehérváron kialakult egy olyan gazdasági ökoszisztéma, ahol az önkormányzat, az ipar és a felsőoktatás egymásra talált. A cégek HR-stratégiájának már része, hogy kiválogatják a tehetséges hallgatókat, akik a karon megkapják a naprakész tudást. Ezt a tempót nekünk is folyamatosan tanulnunk kell a multiktól, ahol sokszor napok alatt dől el egy-egy projekt jövője. Ehhez hasonlóan operatívnak és eredmény-orientáltnak kell lennünk.
Az oktatás kihívásai és az új technológiák
- Az új technológiák, például a mesterséges intelligencia hogyan jelennek meg az oktatásban?
- Ma már mindannyian látjuk, hogy megkerülhetetlen a változás. Nemcsak a módszertanban, hanem a tananyagban is. Mint sokan, én is azt vallom, nem tiltani kell, hanem kordában tartani, és meg kell tanítanunk mindenki számára annak etikus használatát.
- Egyre többet hallani arról, hogy a hallgatók a virtuális térben élik a napjuk nagy részét. Milyen hatással van ez a tanár-diák kapcsolatra?
- A Covid-járvány óta látjuk, hogy a hallgatók figyelme dekoncentráltabb. Ez az egyik oka, hogy én a személyes vizsgáztatás híve vagyok. Fontos, hogy a hallgató ne csak a gép mögé bújjon, hanem tudjon a tanára szemébe nézni, és képes legyen helyesen kommunikálni a valós térben is. A mérnöki lét nem korlátozódik a számok világára, kommunikációt és reflexiót is magában foglal. A hallgatók, idézőjelesen szólva, sokszor a könnyebb utat keresik, például a mesterséges intelligencia segítségével letöltik a kész megoldásokat. Volt egy esetem, amikor kiadtam egy feladatot egy hallgatónak, aki rövid időn belül jelezte, hogy elkészült. Megrendelte az alkatrészeket az eBay-ről, letöltötte a szoftvert, összerakta a szerkezetet, és nem meglepő módon működött is. Elsőre azt hinnénk, hogy ez megúszós megoldás, de a cégeknek gyakran pont erre a hozzáállásra van szükségük. Gyors és költséghatékony megoldásokra. Ugyanakkor mérnöki szemléletre akkor is szükség van, amikor valami nem működik. Ilyenkor jön az analizálás és a szintetizálás képessége, amit nálunk tanulnak meg.
Hallgatók és generációs változások
- Miben változtak leginkább a mai hallgatók a korábbi generációkhoz képest?
- Kicsit furcsák nekünk, „old school” embereknek, ahogy nyilván mi is azok vagyunk számukra. Régen nem akartunk hazamenni a kollégiumból, olyan jól éreztük magunkat, most viszont a hétvége közeledtével mindenki rohan a családi asztalhoz. Ez jó is, de mindig is az egyetemi élet része volt a bulizás, a kulturált szórakozás. A változó szokások ellenére is ragaszkodunk az értékeinkhez. A mi felelősségünk a tanuláshoz szükséges háttér biztosítása és a példamutatás. Nem azért járok például nyakkendőben, mert annyira szeretem, hanem mert úgy gondolom, egymásnak, a vizsgának és a szakmának is meg kell adni a tiszteletet. Ha mi nem várjuk el a tartást, tőlük sem fogjuk megkapni.
- Hogyha már tisztelet. Mennyire népszerű ma a tanári pálya? Van elég utánpótlás?
- Szerencsére igen. Minden évben akadnak olyan elkötelezett hallgatók, akik céltudatosan oktatni szeretnének. A tehetségeket néha erőteljesebben kell noszogatni, elmagyarázni nekik, hogy a TDK nem „hókuszpókusz”, hanem hosszabb távon értékes publikációkat és karrierlehetőségeket jelent.
Infrastrukturális háttér és nemzetközi kapcsolatok
- Milyennek ítéli a kar jelenlegi infrastruktúráját?
- A kar infrastrukturális háttere egyrészt korszerűsítendő, más részben kiváló. A két, a Corvinustól átvett épületünk felújított, modern laborkörnyezetet biztosít. Akár kétszer ennyi hallgatót is ki tudnánk szolgálni. A „pesti nimbusz” ellen ugyanakkor nehéz küzdeni, mert a diákélet sokak számára vonzóbb a fővárosban. Mi viszont egy családias közösséget kínálunk, ahol az oktatók és a hallgatók személyesen is ismerik egymást.
- Hallottunk jelentős ingatlanfejlesztési tervekről is.
- Van egy épület, amelyet egyetemi forrásból és a Science Park projekt keretében szeretnénk megvásárolni. Ez egy nagy belmagasságú csarnok, ahol mechatronikai és gépészeti üzemet tudnánk kialakítani. Jelenleg felújításra vár. Emellett a többi épületünket is modernizálni kell, például a Geo gépészetileg elég elavult.
- Mennyire vonzó Székesfehérvár a külföldi hallgatók számára?
- Számukra Budapest a hívószó. Vannak kiváló angol nyelvű kurzusaink, de egyszerre csak néhány hallgatót tudunk idecsábítani. Ugyanakkor Eurázsia felé nagyon erősek a kapcsolataink, már több mint tíz éve járok ki tanítani. Ezt a kapcsolatrendszert szeretnénk kiszélesíteni.
Toborzás és jövőkép
- Hogyan próbálják megszólítani a középiskolás diákokat?
- A személyes találkozásnál kevés hatékonyabb módszer létezik. Az összes helyi középiskolai igazgatót ismerem. Ott kell lennünk az osztályfőnöki órákon, és el kell mondani a diákoknak, hogy vétek máshová menni, ha Fehérváron is megkapják a minőségi oktatást. A robotépítő versenyek és a nyílt napok mind azt szolgálják, hogy néhány éven belül még több hallgatónk legyen.
- Mit tart számon a legfontosabb tervek között a kar szempontjából?
- Szeretnénk növelni az MSc-képzések és a hallgatók létszámát. Fontos, hogy a doktori képzésben is aktívan jelen legyünk, és tovább erősítsük a Science Park projektet. A jövőképünkben újabb épületek és egy valódi ipari környezet kialakítása is szerepel.
Személyes küldetés
Prof. Dr. Györök György, Dr. habil. Pogátsnik Monika oktatási dékánhelyettes, Prof. Dr. Kovács Levente Rektor
- Dékánként mi a személyes célja a következő évekre?
- Azt ígértem a rektor úrnak, hogy ezt a ciklust végig csinálom, és mindent megteszek a karért. Olyan kari közösséget szeretnék magam után hagyni, amely kiszámítható, szakmailag hiteles és emberileg is összetartó. A célunk közös, a szekeret egy irányba kell húznunk. Azt szeretném, ha ötven év múlva is büszkék lennének az itt végzett mérnökök arra, hogy az Alba Regia Karra jártak.
- Kezdjük egy kis visszatekintéssel. Miként írható le az Alba Regia Kar elmúlt évtizede? Honnan indultak, és hol tartanak most a stratégiai célok megvalósításában?
- A fehérvári bázis mai struktúrája egyfajta racionalizálás eredményeként jött létre, amikor a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Karát, a Budapesti Műszaki Főiskola korábbi egységeit és az Óbudai Egyetem fehérvári bázisát egyesítettük. Akkor az volt a fő cél, hogy egy olyan „konglomerátumot” hozzunk létre, amely az egyetem szerves részeként, a fehérvári régió és az ipar igényeit maximálisan kiszolgálva működik. Ez a kettős erőtér azóta is meghatározza a mindennapjainkat. Ez a „harmadik missziónk”, igazi universitassá, teljes értékű egyetemi tudásközponttá válni a városon belül.
- Hogyha a számokat nézzük, mennyire látványos ez a fejlődés?
- Tizenkét évvel ezelőtt 250 hallgatónk volt, ma pedig már 1200 körül járunk. Ez elképesztő mennyiségi, egyúttal minőségi ugrást is jelent. Jelenleg tízféle képzésünk van, hat alap- és négy mesterszakon, és ebben még nincs is benne a felsőfokú szakképzés. Mindez ritkaságszámba megy egy ekkora kar esetében. Feladatainkat hatékony szervezéssel, elhivatott oktatói gárdával látjuk el.
Szoros ipari kapcsolatok
- Jelenleg milyen a kar kapcsolata a helyi ipari szereplőkkel?
- Ezt tartom az egyik legfontosabb erősségünknek. A regionális beágyazottságunk, kapcsolatrendszerünk legyen szó az önkormányzatról vagy a nagyvállalatokról, napi szintű. Hallgatóink mintegy 20 százaléka duális képzési formában tanul nálunk. Mire a hallgató végez, már kész szakemberként várják őt a munkaerőpiac kiemelkedő szereplői. Három ipari tanszékünk van, a Videoton, a Harman és a Kyndryl együttműködésében, így az óraadóink egy része is közvetlenül az ipar területéről érkezik.
Épület szentelés az Alba Regia Karon
- Miként alakítják a tantervet a cégek igényeihez?
- Van, hogy mi finom-hangoljuk a tantervet az ipari visszajelzések alapján, de volt már példa arra is, hogy egy fehérvári nagyvállalat vezetője kérdezte meg tőlem, „tudnak önök robottechnikát tanítani?” Erre egy dékán csak azt válaszolhatja, hogy „természetesen!” Kaptunk önkormányzati támogatást és céges eszközöket is, így ma már kiváló robottechnikai laborral rendelkezünk.
- Tudna erre egy konkrét példát is említeni?
- A Harman cég például felajánlotta, hogy felújítanak egy labort. Mintegy 30 millió forintot költenek rá, modern robotkarokkal és műszerekkel szerelik fel. Cserébe csak annyit kértek, hogy „Harman Labor” legyen az elnevezése. Büszkén vállaljuk. Cser-Palkovics András polgármester úr is pragmatikus szemléletű. Tudja, hogy közvetlen hatása van tudásközpontunknak a régió gazdaságára. Ezért támogatja a város a kart jelentős összegekkel és ösztöndíjakkal.
- Sokan az egyetem gyakorlatorientált fellegváraként emlegetik az Alba Regia Kart. Ön is így látja?
- Én a duális képzési jelleget hangsúlyoznám. Fehérváron kialakult egy olyan gazdasági ökoszisztéma, ahol az önkormányzat, az ipar és a felsőoktatás egymásra talált. A cégek HR-stratégiájának már része, hogy kiválogatják a tehetséges hallgatókat, akik a karon megkapják a naprakész tudást. Ezt a tempót nekünk is folyamatosan tanulnunk kell a multiktól, ahol sokszor napok alatt dől el egy-egy projekt jövője. Ehhez hasonlóan operatívnak és eredmény-orientáltnak kell lennünk.
Az oktatás kihívásai és az új technológiák
- Az új technológiák, például a mesterséges intelligencia hogyan jelennek meg az oktatásban?
- Ma már mindannyian látjuk, hogy megkerülhetetlen a változás. Nemcsak a módszertanban, hanem a tananyagban is. Mint sokan, én is azt vallom, nem tiltani kell, hanem kordában tartani, és meg kell tanítanunk mindenki számára annak etikus használatát.
- Egyre többet hallani arról, hogy a hallgatók a virtuális térben élik a napjuk nagy részét. Milyen hatással van ez a tanár-diák kapcsolatra?
- A Covid-járvány óta látjuk, hogy a hallgatók figyelme dekoncentráltabb. Ez az egyik oka, hogy én a személyes vizsgáztatás híve vagyok. Fontos, hogy a hallgató ne csak a gép mögé bújjon, hanem tudjon a tanára szemébe nézni, és képes legyen helyesen kommunikálni a valós térben is. A mérnöki lét nem korlátozódik a számok világára, kommunikációt és reflexiót is magában foglal. A hallgatók, idézőjelesen szólva, sokszor a könnyebb utat keresik, például a mesterséges intelligencia segítségével letöltik a kész megoldásokat. Volt egy esetem, amikor kiadtam egy feladatot egy hallgatónak, aki rövid időn belül jelezte, hogy elkészült. Megrendelte az alkatrészeket az eBay-ről, letöltötte a szoftvert, összerakta a szerkezetet, és nem meglepő módon működött is. Elsőre azt hinnénk, hogy ez megúszós megoldás, de a cégeknek gyakran pont erre a hozzáállásra van szükségük. Gyors és költséghatékony megoldásokra. Ugyanakkor mérnöki szemléletre akkor is szükség van, amikor valami nem működik. Ilyenkor jön az analizálás és a szintetizálás képessége, amit nálunk tanulnak meg.
Hallgatók és generációs változások
- Miben változtak leginkább a mai hallgatók a korábbi generációkhoz képest?
- Kicsit furcsák nekünk, „old school” embereknek, ahogy nyilván mi is azok vagyunk számukra. Régen nem akartunk hazamenni a kollégiumból, olyan jól éreztük magunkat, most viszont a hétvége közeledtével mindenki rohan a családi asztalhoz. Ez jó is, de mindig is az egyetemi élet része volt a bulizás, a kulturált szórakozás. A változó szokások ellenére is ragaszkodunk az értékeinkhez. A mi felelősségünk a tanuláshoz szükséges háttér biztosítása és a példamutatás. Nem azért járok például nyakkendőben, mert annyira szeretem, hanem mert úgy gondolom, egymásnak, a vizsgának és a szakmának is meg kell adni a tiszteletet. Ha mi nem várjuk el a tartást, tőlük sem fogjuk megkapni.
- Hogyha már tisztelet. Mennyire népszerű ma a tanári pálya? Van elég utánpótlás?
- Szerencsére igen. Minden évben akadnak olyan elkötelezett hallgatók, akik céltudatosan oktatni szeretnének. A tehetségeket néha erőteljesebben kell noszogatni, elmagyarázni nekik, hogy a TDK nem „hókuszpókusz”, hanem hosszabb távon értékes publikációkat és karrierlehetőségeket jelent.
Infrastrukturális háttér és nemzetközi kapcsolatok
- Milyennek ítéli a kar jelenlegi infrastruktúráját?
- A kar infrastrukturális háttere egyrészt korszerűsítendő, más részben kiváló. A két, a Corvinustól átvett épületünk felújított, modern laborkörnyezetet biztosít. Akár kétszer ennyi hallgatót is ki tudnánk szolgálni. A „pesti nimbusz” ellen ugyanakkor nehéz küzdeni, mert a diákélet sokak számára vonzóbb a fővárosban. Mi viszont egy családias közösséget kínálunk, ahol az oktatók és a hallgatók személyesen is ismerik egymást.
- Hallottunk jelentős ingatlanfejlesztési tervekről is.
- Van egy épület, amelyet egyetemi forrásból és a Science Park projekt keretében szeretnénk megvásárolni. Ez egy nagy belmagasságú csarnok, ahol mechatronikai és gépészeti üzemet tudnánk kialakítani. Jelenleg felújításra vár. Emellett a többi épületünket is modernizálni kell, például a Geo gépészetileg elég elavult.
- Mennyire vonzó Székesfehérvár a külföldi hallgatók számára?
- Számukra Budapest a hívószó. Vannak kiváló angol nyelvű kurzusaink, de egyszerre csak néhány hallgatót tudunk idecsábítani. Ugyanakkor Eurázsia felé nagyon erősek a kapcsolataink, már több mint tíz éve járok ki tanítani. Ezt a kapcsolatrendszert szeretnénk kiszélesíteni.
Toborzás és jövőkép
- Hogyan próbálják megszólítani a középiskolás diákokat?
- A személyes találkozásnál kevés hatékonyabb módszer létezik. Az összes helyi középiskolai igazgatót ismerem. Ott kell lennünk az osztályfőnöki órákon, és el kell mondani a diákoknak, hogy vétek máshová menni, ha Fehérváron is megkapják a minőségi oktatást. A robotépítő versenyek és a nyílt napok mind azt szolgálják, hogy néhány éven belül még több hallgatónk legyen.
- Mit tart számon a legfontosabb tervek között a kar szempontjából?
- Szeretnénk növelni az MSc-képzések és a hallgatók létszámát. Fontos, hogy a doktori képzésben is aktívan jelen legyünk, és tovább erősítsük a Science Park projektet. A jövőképünkben újabb épületek és egy valódi ipari környezet kialakítása is szerepel.
Személyes küldetés
Prof. Dr. Györök György, Dr. habil. Pogátsnik Monika oktatási dékánhelyettes, Prof. Dr. Kovács Levente Rektor
- Dékánként mi a személyes célja a következő évekre?
- Azt ígértem a rektor úrnak, hogy ezt a ciklust végig csinálom, és mindent megteszek a karért. Olyan kari közösséget szeretnék magam után hagyni, amely kiszámítható, szakmailag hiteles és emberileg is összetartó. A célunk közös, a szekeret egy irányba kell húznunk. Azt szeretném, ha ötven év múlva is büszkék lennének az itt végzett mérnökök arra, hogy az Alba Regia Karra jártak.
