„Aki épít, annak maradandót kell építenie” – Prof. Dr. Anthony Gall a XXI. századi építész- és építőmérnök képzésről
Az Ybl Miklós Építéstudományi Kar az egyik legjelesebb múlt századi magyar építészről elnevezett oktatási intézmény, több mint százéves hagyományra épülő minőségi oktatással büszkélkedhet az építéstudomány területén. A továbbtanulni szándékozó fiatalok, a tanárok, a szakma és az egész ország életében fontos, kiemelt jelentőségű, hogy milyen feltételek mellett képezhetnek jó szakembereket. Az intézmény meghatározó vezető személyisége Prof. Dr. Anthony Gall ausztrál származású Ybl-díjas építész, építészettörténész, egyetemi tanár, a kar dékánja, valamint az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola vezetője. Az elmúlt évek eredményeiről, a kar jelenlegi működési sajátosságairól és a következő vezetői ciklus fő feladatairól beszélgettünk.
Prof. Dr. Anthony Gall PhD, a Queenslandi Egyetem építészet szakán végzett, majd 1989-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán festészetet tanult. 1993-ban telepedett le végleg Magyarországon. Többek közt nevéhez fűződik a Clark Hotel tervezése, a veszprémi Hangvilla és Acticity, a helyreállított Fővárosi Állatkert több épülete, egyik megálmodója a grandiózus Biodóm-nak, valamint az erdőbényei Béres Borászati épület komplexumának tervezése is a nevéhez köthető. Mindemellett Kós Károly munkásságának avatott szakértője. Szakmai tevékenysége elismeréseként többek közt Pro Architektura, Ybl díjban majd a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben is részesült.
- Dékáni kinevezése óta az Ybl Kar jelentős strukturális átalakuláson ment keresztül. Melyek voltak a főbb állomások?
- Több mint hat évvel ezelőtt egy ezer fő alatti hallgatói létszámú intézmény vezetését vettem át, az azóta eltelt időszakban viszont az Ybl Miklós Építéstudományi Kar hatalmas fejlődésen ment keresztül oktatási, szervezeti és tudományos téren egyaránt. Az építészmérnöki alapképzésben például a korábbi 60-80 fős évfolyamok mára közel 200 fősre duzzadtak. Egy ekkora növekedés mellett a minőség megtartása komplex oktatásszervezési, infrastruktúra-fejlesztési és humánerőforrás-gazdálkodási feladat volt, ami teljesen új vezetői szemléletet követelt meg. Az egyik első és legfontosabb lépés a szervezeti struktúra átalakítása volt. A korábbi, intézetekhez kötődő és meglehetősen széttagolt adminisztráció helyett fokozatosan kialakítottunk egy centralizált, folyamatokat optimalizáló dékáni hivatalt. A célom az volt, hogy a bürokrácia ne öncélú működés legyen, hanem közvetlenül az oktatást és a kutatást, azaz a kar valódi alaptevékenységét szolgálja. Több mint 14 éve oktatok ezen a karon, és így végig kísérhettem azt az időszakot is, amikor még a Szent István Egyetem részeként működtünk, majd 2020-ban az Óbudai Egyetemhez csatlakoztunk. Dékánként 2019 februárja óta vezetem az intézményt. Négy évtizedes szakmai múltam során, a hazai és nemzetközi építészeti közélet aktív tagjaként széles körű kapcsolatrendszert építettem ki. Ausztráliai oktatói tapasztalataim révén első kézből ismerem a különböző külföldi felsőoktatási modelleket, különösen az építészképzés terén. Ezt a globális látásmódot igyekszem itthon is kamatoztatni, hiszen a mobilitási programok, a külföldi partnerintézményekkel közös projektek és a nemzetközi kutatási együttműködések mind olyan hálózatot alkotnak, amelyek kézzelfoghatóan támogatják a kar és az egyetem fejlődését.
A mindennapi egyetemi működésben a világos célokat, az átláthatóságot és a hatékonyságot tartom szem előtt. Az oktatási koncepció frissítéseként megerősítettük az évfolyamokon átívelő képzésszervezést, a tantárgyak összehangolását, valamint a szakfelelősi rendszert. Ezzel párhuzamosan a kutatás-innováció terén is tudatos fejlesztési stratégia mentén haladunk. A laboratóriumi és kutatási kapacitások bővítésekor azokat a modern területeket helyeztük előtérbe, amelyek a piaci igényekre reagálnak, mint például a szimulációs és digitális tervezési módszereket, a térinformatikai technológiákat, valamint az épített környezethez kapcsolódó korszerű adatkezelési és elemzési rendszereket. Bár ezek jelentős infrastruktúra- és szoftverberuházást, illetve humánerőforrás-befektetést igényeltek, közvetlenül növelik a kar versenyképességét.
Vezetőként kiemelten fontosnak tartom az oktatói utánpótlás tudatos felépítését és a generációs megújulást. Ennek érdekében megerősítettük a demonstrátori rendszert, közelebb hoztuk a hallgatókat a valós kutatási és oktatási projektekhez, aktívan támogatjuk a TDK-tevékenységet és maximálisan kihasználjuk az egyetemi gyakornoki program nyújtotta lehetőségeket. Ezzel elértük, hogy a tehetséges diákok már az egyetemi éveik alatt organikusan be tudjanak kapcsolódni a tudományos és oktatói életpályába. Az Ybl Miklós Építéstudományi Kar sajátos, híd szerepet betöltő intézmény, amely egyszerre kapcsolódik a magyar felsőoktatás, a szabályozott szakmák, a szakmai kamarák, az épített környezetért felelős ipari és önkormányzati szereplők, valamint a tudományos és alkotói világához. Emiatt folyamatos szakmai, oktatáspolitikai és intézményfejlesztési egyeztetést, élő párbeszédet kíván a hazai és nemzetközi szakma meghatározó képviselőivel.
- Az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola megalapítása is egy mérföldkő volt az intézmény tudományos életében.
- Stratégiánk csúcsát egyértelműen az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola létrehozása jelenti, ami az egyetem ötödik doktori iskolájaként indult el. Véleményem szerint egy modern építéstudományi kar hosszú távú fenntarthatóságának az alapja egy olyan teljes életpálya modell, amely az alapképzéstől, a demonstrátori és gyakornoki rendszeren át, egészen a doktori képzésig, a habilitációig és az egyetemi tanári szintig képes támogatni a szakmai előmenetelt. Ez a doktori iskola nemcsak egy új képzési szintet hozott a kar életébe, hanem egy olyan szervezeti keretet is adott, amely láthatóvá és összefogottá teszi a korábban sokszor széttagolt kutatási, alkotói és szakmai tevékenységeket. Ez a háttér kiemelten fontos az oktatói utánpótlás, a publikációs teljesítmény és a tudományos reputációnk terén. Tudományos és kutatási szempontból a kar tevékenysége rendkívül sokszínű, hiszen az építészet, az építőmérnöki tudományok, a design, a művészet és a technológiai innováció egyszerre van jelen nálunk. Ez a sokszínűség persze kihívás, de egyben hatalmas lehetőség is, mivel az interdiszciplináris, vagyis a tudományágakat összekötő szemlélet ma a fejlődés igazi mozgatórugója. A mi területünkön a kutatások egyszerre szakmai, alkotói és tudományos jellegűek. A doktori iskola elindításával olyan környezet kialakítására törekedtünk, amely a hagyományos tudományos kutatást, a kutatásalapú tervezést és a gyakorlatból kiinduló innovációt egyaránt be tudja fogadni. Vezetőként mindig az volt a célom, hogy az egyetemi kutatások és a piaci, szakmai gyakorlat igényei között valódi szinergiák, egymást erősítő hatások alakuljanak ki, hogy a teljesítményünk hosszú távon is releváns maradjon. Ez a magas szintű munka az Óbudai Egyetem kutatási és tudományos kapacitásait is jelentősen bővítette, ráadásul a doktori iskola működtetése révén kiterjedt kapcsolatokat építettünk ki a hazai felsőoktatási intézményekkel és kutatóközpontokkal. Nemzetközi szinten is folyamatosan fejlődünk, rendszeresen együttműködünk a környező országok egyetemeivel, és olyan világszerte elismert intézményekkel alakítottunk ki közös oktatási vagy kutatási programokat, mint a Heriot-Watt Egyetem, a müncheni TÜV, a Princeton University, az ETH Zürich vagy éppen a sydney-i UTS. Ezek a partnerségek garanciát jelentenek arra, hogy a képzéseink egyszerre feleljenek meg a hazai és a legmagasabb nemzetközi elvárásoknak.
- A műhely-alapú, gyakorlatias képzés és az aktív tervező oktatók jelenléte mindig is a kar sajátja volt.
- Egyik legfontosabb alapelvünk, hogy a mérnöki és építészeti képzés nem merülhet ki a puszta ismeretátadásban, ez valójában egy fokozatos szakmai szocializáció. Éppen ezért nálunk kiemelt szerepet kap a feladat-orientált oktatás, a kis létszámú gyakorlati csoportok, a tantárgyak összehangolása és a diákok évfolyamokon átívelő szakmai fejlődése. Ezt a szemléletet támogatva a közelmúltban megerősítettük a szakfelelősi rendszert is, és a korábbi struktúrát egy sokkal tisztább, alap- és mesterképzési szintre elkülönített felelősségi rendszerrel váltottuk fel. Mivel az építész- és építőmérnöki képzések szabályozott szakmákhoz kapcsolódnak, az oktatási feladataink teljesen összefonódnak a szakmai kamarákkal, a piac szereplőivel és a gyakorló szakemberekkel. A Magyar Építőművészek Szövetségének második ciklusban választott elnökségi tagjaként közvetlen kapcsolatot ápolok a szakma meghatározó szereplőivel, ami sokat segít abban, hogy a képzési programjaink mindig naprakészen feleljenek meg a piaci és társadalmi elvárásoknak.
Szakmai múltamra építve az építészeti és építőipari gyakorlatból hozott kapcsolataim révén folyamatosan párbeszédet folytatok beruházókkal, önkormányzatokkal, hatóságokkal és a kivitelezési szektorral. Az ilyen szakmák oktatásának a fundamentuma az életszerűség és a gyakorlatorientáltság, ezért mindig arra törekedtem, hogy a képzéseinkben valós projektek, valós partnerek és kézzelfogható problémák jelenjenek meg. Ráadásul ez a hálózat nem korlátozódik csak a szorosan vett ipari szereplőkre, hiszen az építészeti örökség és a kulturális értékek megőrzése érdekében rendszeresen dolgozunk együtt különböző közgyűjteményekkel, szakmai és kulturális intézményekkel is. Ezek a kapcsolatok teremtik meg az oktatás, a kutatás és a napi gyakorlat közötti élő, egymást gazdagító együttműködést.
- Miként látja a hallgatók szerepét és az együttműködést velük a kar mindennapi működésében? Mennyire kapnak hangot a diákok az Ybl-ön?
- Egy felsőoktatási intézmény középpontjában természetesen mindig a hallgató áll. Ebből adódóan a kar minden egyes folyamatát úgy kell alakítanunk, hogy az a diákok tanulását és eredményes előrehaladását szolgálja. Éppen ezért a hallgatói képviselettel való együttműködésre sosem formális kötelezettségként tekintettem, hanem a működésünk egyik legfontosabb alappilléreként. Végig arra törekedtem, hogy a hallgatói visszajelzések a lehető legtöbb csatornán eljussanak a vezetéshez. A minőségbiztosítási rendszerbe beépített hivatalos értékeléseken, valamint a kari, egyetemi és doktori hallgatói önkormányzattal a folyamatos, konstruktív egyeztetéseken túl rendszeresen szervezünk kötetlen találkozókat és közösségi eseményeket is. Ezeken a rendezvényeken egyenrangú partnerként, közvetlenül tudjuk megvitatni az aktuális kérdéseket és fejlesztési javaslatokat. Ez a nyitottság nemcsak abban segít, hogy a problémákat még időben felismerjük, hanem hihetetlenül megerősíti a kölcsönös bizalmat is. Az a célom, hogy a hallgatók észrevételeit és igényeit nyitottan fogadjuk és beépítsük az intézmény mindennapjaiba. Nem véletlen, hogy az itt végzett mérnökök lojalitása rendkívül erős, és még öregdiákként is rendszeresen visszajárnak hozzánk, hogy támogassák a kart. Meggyőződésem, hogy a felsőoktatási versenyben hosszú távon az az intézmény tud talpon maradni, amelyik képes egyedi, összetéveszthetetlen szellemiséget felmutatni. Az Ybl közössége és sajátos identitása az egyik legfőbb megtartó erőnk, ami sok egyéb mellett igazán bizakodóvá tesz minket a jövőt illetően.
- Miként összegezné az elmúlt hat év eredményeit és mit tart a fő célkitűzéseknek?
- Az elmúlt években a kar hatalmas utat járt be, hiszen sikeresen integrálódtunk az Óbudai Egyetem szervezetébe, nőtt a hallgatói létszámunk, bővült az oktatási és kutatási portfóliónk, megerősödött a tanári karunk, és elindult a doktori iskola is. Olyan álmokat valósítottunk meg, amelyek korábban csak távlati célként léteztek. Éppen ezért a következő vezetői ciklus legfontosabb feladata már nem az, hogy újabb és újabb struktúrákat építsünk ki, hanem az elmúlt években létrehozott rendszerek megszilárdítása és fenntartható működtetése. Az előttünk álló időszakot a konszolidáció és a tudatos, stabil intézményfejlesztés ciklusának tekintem, ahol a legfőbb cél a növekedés hosszú távú biztosítása. Ennek a stabilitásnak az egyik kulcsa a fiatalabb oktatói generáció fokozott bevonása az intézmény irányításába. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen érezzék magukénak a kar stratégiai céljait, így a vezetői utánpótlás tudatos nevelése és a közösségi felelősségvállalás erősítése kiemelt feladatunk lesz. Ezzel párhuzamosan tovább mélyítjük a kapcsolatot az oktatás, a kutatás és a szakmai gyakorlat között. Az ipari, önkormányzati és szakmai partnereinkkel ápolt együttműködések bővítésével el akarom érni, hogy a hallgatók minél több valós, közösségi jelentőségű projekten keresztül szerezhessenek tapasztalatot, hiszen a gyakorlatorientált képzés a mi igazi védjegyünk.
A kutatás és innováció terén a doktori iskola további erősítése mellett arra törekszem, hogy a tudományos eredményeink még jobban összekapcsolódjanak a mindennapi társadalmi és ipari kihívásokkal, miközben a nemzetközi láthatóságunk is növekszik. A nemzetköziesítés egyébként is fókuszban marad, a meglévő partnerségek elmélyítése mellett új stratégiai kapcsolatokat keresünk, hogy a kar külföldi egyetemek és kutatóhelyek számára is egyre vonzóbb, elismertebb tárgyalópartnerré váljon. Ugyanakkor a jövő szempontjából legalább ennyire lényeges a belső közösség megtartása, hiszen a hallgatók, oktatók és munkatársak egysége az az alap, amelyre minden eredményünk épül. Külön figyelmet fordítok majd az oktatói életpálya támogatására, a fiatal kollégák előmenetelére és a közösségi kohézió erősítésére. Ha a távolabbi jövőbe tekintek, a célom az, hogy öt év múlva egy olyan szakmailag elismert, szervezetileg stabil és nemzetközileg is látható kart adhassunk át az utódainknak, amely méltó módon folytatja az intézmény több mint másfél évszázados hagyományait. Szeretném, ha az eddigi eredményeink nem elszigetelt sikerek maradnának, hanem egy olyan átlátható rendszer alapjait képeznék, ahol az oktatás, a kutatás, a piaci gyakorlat és a közösségfejlesztés egymást erősítve működik. A célunk nemcsak a megszerzett pozíciók megőrzése, hanem azok tovább építése és egy biztos jövő átadása a következő generációknak.
- Dékáni kinevezése óta az Ybl Kar jelentős strukturális átalakuláson ment keresztül. Melyek voltak a főbb állomások?
- Több mint hat évvel ezelőtt egy ezer fő alatti hallgatói létszámú intézmény vezetését vettem át, az azóta eltelt időszakban viszont az Ybl Miklós Építéstudományi Kar hatalmas fejlődésen ment keresztül oktatási, szervezeti és tudományos téren egyaránt. Az építészmérnöki alapképzésben például a korábbi 60-80 fős évfolyamok mára közel 200 fősre duzzadtak. Egy ekkora növekedés mellett a minőség megtartása komplex oktatásszervezési, infrastruktúra-fejlesztési és humánerőforrás-gazdálkodási feladat volt, ami teljesen új vezetői szemléletet követelt meg. Az egyik első és legfontosabb lépés a szervezeti struktúra átalakítása volt. A korábbi, intézetekhez kötődő és meglehetősen széttagolt adminisztráció helyett fokozatosan kialakítottunk egy centralizált, folyamatokat optimalizáló dékáni hivatalt. A célom az volt, hogy a bürokrácia ne öncélú működés legyen, hanem közvetlenül az oktatást és a kutatást, azaz a kar valódi alaptevékenységét szolgálja. Több mint 14 éve oktatok ezen a karon, és így végig kísérhettem azt az időszakot is, amikor még a Szent István Egyetem részeként működtünk, majd 2020-ban az Óbudai Egyetemhez csatlakoztunk. Dékánként 2019 februárja óta vezetem az intézményt. Négy évtizedes szakmai múltam során, a hazai és nemzetközi építészeti közélet aktív tagjaként széles körű kapcsolatrendszert építettem ki. Ausztráliai oktatói tapasztalataim révén első kézből ismerem a különböző külföldi felsőoktatási modelleket, különösen az építészképzés terén. Ezt a globális látásmódot igyekszem itthon is kamatoztatni, hiszen a mobilitási programok, a külföldi partnerintézményekkel közös projektek és a nemzetközi kutatási együttműködések mind olyan hálózatot alkotnak, amelyek kézzelfoghatóan támogatják a kar és az egyetem fejlődését.
A mindennapi egyetemi működésben a világos célokat, az átláthatóságot és a hatékonyságot tartom szem előtt. Az oktatási koncepció frissítéseként megerősítettük az évfolyamokon átívelő képzésszervezést, a tantárgyak összehangolását, valamint a szakfelelősi rendszert. Ezzel párhuzamosan a kutatás-innováció terén is tudatos fejlesztési stratégia mentén haladunk. A laboratóriumi és kutatási kapacitások bővítésekor azokat a modern területeket helyeztük előtérbe, amelyek a piaci igényekre reagálnak, mint például a szimulációs és digitális tervezési módszereket, a térinformatikai technológiákat, valamint az épített környezethez kapcsolódó korszerű adatkezelési és elemzési rendszereket. Bár ezek jelentős infrastruktúra- és szoftverberuházást, illetve humánerőforrás-befektetést igényeltek, közvetlenül növelik a kar versenyképességét.
Vezetőként kiemelten fontosnak tartom az oktatói utánpótlás tudatos felépítését és a generációs megújulást. Ennek érdekében megerősítettük a demonstrátori rendszert, közelebb hoztuk a hallgatókat a valós kutatási és oktatási projektekhez, aktívan támogatjuk a TDK-tevékenységet és maximálisan kihasználjuk az egyetemi gyakornoki program nyújtotta lehetőségeket. Ezzel elértük, hogy a tehetséges diákok már az egyetemi éveik alatt organikusan be tudjanak kapcsolódni a tudományos és oktatói életpályába. Az Ybl Miklós Építéstudományi Kar sajátos, híd szerepet betöltő intézmény, amely egyszerre kapcsolódik a magyar felsőoktatás, a szabályozott szakmák, a szakmai kamarák, az épített környezetért felelős ipari és önkormányzati szereplők, valamint a tudományos és alkotói világához. Emiatt folyamatos szakmai, oktatáspolitikai és intézményfejlesztési egyeztetést, élő párbeszédet kíván a hazai és nemzetközi szakma meghatározó képviselőivel.
- Az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola megalapítása is egy mérföldkő volt az intézmény tudományos életében.
- Stratégiánk csúcsát egyértelműen az Építészet, Design és Technológia Doktori Iskola létrehozása jelenti, ami az egyetem ötödik doktori iskolájaként indult el. Véleményem szerint egy modern építéstudományi kar hosszú távú fenntarthatóságának az alapja egy olyan teljes életpálya modell, amely az alapképzéstől, a demonstrátori és gyakornoki rendszeren át, egészen a doktori képzésig, a habilitációig és az egyetemi tanári szintig képes támogatni a szakmai előmenetelt. Ez a doktori iskola nemcsak egy új képzési szintet hozott a kar életébe, hanem egy olyan szervezeti keretet is adott, amely láthatóvá és összefogottá teszi a korábban sokszor széttagolt kutatási, alkotói és szakmai tevékenységeket. Ez a háttér kiemelten fontos az oktatói utánpótlás, a publikációs teljesítmény és a tudományos reputációnk terén. Tudományos és kutatási szempontból a kar tevékenysége rendkívül sokszínű, hiszen az építészet, az építőmérnöki tudományok, a design, a művészet és a technológiai innováció egyszerre van jelen nálunk. Ez a sokszínűség persze kihívás, de egyben hatalmas lehetőség is, mivel az interdiszciplináris, vagyis a tudományágakat összekötő szemlélet ma a fejlődés igazi mozgatórugója. A mi területünkön a kutatások egyszerre szakmai, alkotói és tudományos jellegűek. A doktori iskola elindításával olyan környezet kialakítására törekedtünk, amely a hagyományos tudományos kutatást, a kutatásalapú tervezést és a gyakorlatból kiinduló innovációt egyaránt be tudja fogadni. Vezetőként mindig az volt a célom, hogy az egyetemi kutatások és a piaci, szakmai gyakorlat igényei között valódi szinergiák, egymást erősítő hatások alakuljanak ki, hogy a teljesítményünk hosszú távon is releváns maradjon. Ez a magas szintű munka az Óbudai Egyetem kutatási és tudományos kapacitásait is jelentősen bővítette, ráadásul a doktori iskola működtetése révén kiterjedt kapcsolatokat építettünk ki a hazai felsőoktatási intézményekkel és kutatóközpontokkal. Nemzetközi szinten is folyamatosan fejlődünk, rendszeresen együttműködünk a környező országok egyetemeivel, és olyan világszerte elismert intézményekkel alakítottunk ki közös oktatási vagy kutatási programokat, mint a Heriot-Watt Egyetem, a müncheni TÜV, a Princeton University, az ETH Zürich vagy éppen a sydney-i UTS. Ezek a partnerségek garanciát jelentenek arra, hogy a képzéseink egyszerre feleljenek meg a hazai és a legmagasabb nemzetközi elvárásoknak.
- A műhely-alapú, gyakorlatias képzés és az aktív tervező oktatók jelenléte mindig is a kar sajátja volt.
- Egyik legfontosabb alapelvünk, hogy a mérnöki és építészeti képzés nem merülhet ki a puszta ismeretátadásban, ez valójában egy fokozatos szakmai szocializáció. Éppen ezért nálunk kiemelt szerepet kap a feladat-orientált oktatás, a kis létszámú gyakorlati csoportok, a tantárgyak összehangolása és a diákok évfolyamokon átívelő szakmai fejlődése. Ezt a szemléletet támogatva a közelmúltban megerősítettük a szakfelelősi rendszert is, és a korábbi struktúrát egy sokkal tisztább, alap- és mesterképzési szintre elkülönített felelősségi rendszerrel váltottuk fel. Mivel az építész- és építőmérnöki képzések szabályozott szakmákhoz kapcsolódnak, az oktatási feladataink teljesen összefonódnak a szakmai kamarákkal, a piac szereplőivel és a gyakorló szakemberekkel. A Magyar Építőművészek Szövetségének második ciklusban választott elnökségi tagjaként közvetlen kapcsolatot ápolok a szakma meghatározó szereplőivel, ami sokat segít abban, hogy a képzési programjaink mindig naprakészen feleljenek meg a piaci és társadalmi elvárásoknak.
Szakmai múltamra építve az építészeti és építőipari gyakorlatból hozott kapcsolataim révén folyamatosan párbeszédet folytatok beruházókkal, önkormányzatokkal, hatóságokkal és a kivitelezési szektorral. Az ilyen szakmák oktatásának a fundamentuma az életszerűség és a gyakorlatorientáltság, ezért mindig arra törekedtem, hogy a képzéseinkben valós projektek, valós partnerek és kézzelfogható problémák jelenjenek meg. Ráadásul ez a hálózat nem korlátozódik csak a szorosan vett ipari szereplőkre, hiszen az építészeti örökség és a kulturális értékek megőrzése érdekében rendszeresen dolgozunk együtt különböző közgyűjteményekkel, szakmai és kulturális intézményekkel is. Ezek a kapcsolatok teremtik meg az oktatás, a kutatás és a napi gyakorlat közötti élő, egymást gazdagító együttműködést.
- Miként látja a hallgatók szerepét és az együttműködést velük a kar mindennapi működésében? Mennyire kapnak hangot a diákok az Ybl-ön?
- Egy felsőoktatási intézmény középpontjában természetesen mindig a hallgató áll. Ebből adódóan a kar minden egyes folyamatát úgy kell alakítanunk, hogy az a diákok tanulását és eredményes előrehaladását szolgálja. Éppen ezért a hallgatói képviselettel való együttműködésre sosem formális kötelezettségként tekintettem, hanem a működésünk egyik legfontosabb alappilléreként. Végig arra törekedtem, hogy a hallgatói visszajelzések a lehető legtöbb csatornán eljussanak a vezetéshez. A minőségbiztosítási rendszerbe beépített hivatalos értékeléseken, valamint a kari, egyetemi és doktori hallgatói önkormányzattal a folyamatos, konstruktív egyeztetéseken túl rendszeresen szervezünk kötetlen találkozókat és közösségi eseményeket is. Ezeken a rendezvényeken egyenrangú partnerként, közvetlenül tudjuk megvitatni az aktuális kérdéseket és fejlesztési javaslatokat. Ez a nyitottság nemcsak abban segít, hogy a problémákat még időben felismerjük, hanem hihetetlenül megerősíti a kölcsönös bizalmat is. Az a célom, hogy a hallgatók észrevételeit és igényeit nyitottan fogadjuk és beépítsük az intézmény mindennapjaiba. Nem véletlen, hogy az itt végzett mérnökök lojalitása rendkívül erős, és még öregdiákként is rendszeresen visszajárnak hozzánk, hogy támogassák a kart. Meggyőződésem, hogy a felsőoktatási versenyben hosszú távon az az intézmény tud talpon maradni, amelyik képes egyedi, összetéveszthetetlen szellemiséget felmutatni. Az Ybl közössége és sajátos identitása az egyik legfőbb megtartó erőnk, ami sok egyéb mellett igazán bizakodóvá tesz minket a jövőt illetően.
- Miként összegezné az elmúlt hat év eredményeit és mit tart a fő célkitűzéseknek?
- Az elmúlt években a kar hatalmas utat járt be, hiszen sikeresen integrálódtunk az Óbudai Egyetem szervezetébe, nőtt a hallgatói létszámunk, bővült az oktatási és kutatási portfóliónk, megerősödött a tanári karunk, és elindult a doktori iskola is. Olyan álmokat valósítottunk meg, amelyek korábban csak távlati célként léteztek. Éppen ezért a következő vezetői ciklus legfontosabb feladata már nem az, hogy újabb és újabb struktúrákat építsünk ki, hanem az elmúlt években létrehozott rendszerek megszilárdítása és fenntartható működtetése. Az előttünk álló időszakot a konszolidáció és a tudatos, stabil intézményfejlesztés ciklusának tekintem, ahol a legfőbb cél a növekedés hosszú távú biztosítása. Ennek a stabilitásnak az egyik kulcsa a fiatalabb oktatói generáció fokozott bevonása az intézmény irányításába. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen érezzék magukénak a kar stratégiai céljait, így a vezetői utánpótlás tudatos nevelése és a közösségi felelősségvállalás erősítése kiemelt feladatunk lesz. Ezzel párhuzamosan tovább mélyítjük a kapcsolatot az oktatás, a kutatás és a szakmai gyakorlat között. Az ipari, önkormányzati és szakmai partnereinkkel ápolt együttműködések bővítésével el akarom érni, hogy a hallgatók minél több valós, közösségi jelentőségű projekten keresztül szerezhessenek tapasztalatot, hiszen a gyakorlatorientált képzés a mi igazi védjegyünk.
A kutatás és innováció terén a doktori iskola további erősítése mellett arra törekszem, hogy a tudományos eredményeink még jobban összekapcsolódjanak a mindennapi társadalmi és ipari kihívásokkal, miközben a nemzetközi láthatóságunk is növekszik. A nemzetköziesítés egyébként is fókuszban marad, a meglévő partnerségek elmélyítése mellett új stratégiai kapcsolatokat keresünk, hogy a kar külföldi egyetemek és kutatóhelyek számára is egyre vonzóbb, elismertebb tárgyalópartnerré váljon. Ugyanakkor a jövő szempontjából legalább ennyire lényeges a belső közösség megtartása, hiszen a hallgatók, oktatók és munkatársak egysége az az alap, amelyre minden eredményünk épül. Külön figyelmet fordítok majd az oktatói életpálya támogatására, a fiatal kollégák előmenetelére és a közösségi kohézió erősítésére. Ha a távolabbi jövőbe tekintek, a célom az, hogy öt év múlva egy olyan szakmailag elismert, szervezetileg stabil és nemzetközileg is látható kart adhassunk át az utódainknak, amely méltó módon folytatja az intézmény több mint másfél évszázados hagyományait. Szeretném, ha az eddigi eredményeink nem elszigetelt sikerek maradnának, hanem egy olyan átlátható rendszer alapjait képeznék, ahol az oktatás, a kutatás, a piaci gyakorlat és a közösségfejlesztés egymást erősítve működik. A célunk nemcsak a megszerzett pozíciók megőrzése, hanem azok tovább építése és egy biztos jövő átadása a következő generációknak.
