Tizenöt éve sportolok versenyszerűen. Tízedik éve már, hogy az Óbudai Egyetemen dolgozom udvari kisegítőként.  Azt is mondhatnám, mindenes vagyok, legyen szó kertészkedésről, rakodásról vagy egyéb kültéri feladatokról.

Miként került a parasport világába?

Már gyerekkoromban is érdeklődtem a tornasport iránt. Szerettem a kézenállást, a gyűrűzést. Amikor Csobánkára kerültem, láttam, ahogy az egyik tornász sportol, ő hozta meg a kedvem ahhoz, hogy én is belevágjak komolyabb szinten.

Mennyit szokott edzeni?

Minden nap több órát. Miután végzek a munkahelyemen, rögtön megyek edzeni.

 



Mi motiválja leginkább?

Van egy jó edzőm, aki mindig mondja, hogy mit csinálok jól, min kéne javítanom és mindig arra ösztönöz, hogy küzdjek keményen. Nagyon jólesik, az is, amikor kint vagyok egy versenyen és szurkol nekem a tömeg. Ez egy nagyszerű érzés.

Tervei közt van a paralimpiára való kijutás?

Tavaly voltam Berlinben a Speciális Olimpián. Ott sikerült szereznem három aranyérmet és négy ezüstöt. A paralimpia is tervben van. Jó eredményeket kell hoznom ahhoz, hogy kijuthassak, ezért keményen készülök és megteszek érte minden tőlem telhetőt.

Mi a jövőbeli célja?

Az a célom, hogy tovább tornázhassak és egyre jobb legyek, illetve, hogy kijussak más országokba, utazhassak olyan helyekre, ahol még nem voltam. Leginkább az, hogy a para-sport által felfedezhessem a világot.

 

Az Óbudai Egyetem egyik paralimpiai sportoló munkatársával, Szabó Zitával készült interjúnk itt olvasható:
https://uni-obuda.hu/2024/02/22/szivosnak-kitartonak-kell-lenni-es-sohasem-feladni/