Oláh György magyar-amerikai kémikus volt, aki 1994-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Leginkább a kutatásairól ismert, amelyek során sikerült elkülönítenie a szénhidrogének pozitív töltésű, elektronhiányos fragmenseit, amelyeket karbokationokként (vagy karboniumionokként) ismerünk. Emellett nagy megbecsülést szerzett a metanol-gazdasággal kapcsolatos munkájával is. A Nobel-díj mellett megkapta az American Chemical Society Priestley-érmét és F.A. Cotton Medal díját is a kiemelkedő kémiai kutatásért.

Olah az 1920-as évek végén született Budapesten, Magyarországon, és fiatalon átélte az első világháború borzalmait, amelyek sújtották nemzetét. Amikor fiatalember volt, kitört az 1956-os magyar forradalom, melynek hatására családja először Angliába, majd Kanadába költözött. Miután kutatóként állást kapott a kanadai Dow Chemical Company-nál, megkezdte úttörő munkáját a karbokationokkal. Több évnyi ipari munka után, ahol egyes ipari folyamatok fejlesztésében is közreműködött, akadémiai pályára lépett a Case Western Reserve University-n. Végül csatlakozott a Dél-Kaliforniai Egyetem (University of Southern California) karához Los Angelesben, ahol később a Loker Szénhidrogén Kutató Intézet igazgatója lett. Bár áttörést hozó kutatásait évtizedekkel korábban kezdte, csak az 1990-es években kapott nemzetközi elismerést munkájáért.