Prof. Dr. Bejczy K. Antal
Bejczy K. Antal (Tony) (1930-2015) a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg alapképzését, majd 1963-ban az Oslo Tudományos Egyetemen mesteri és doktori fokozatot kapott alkalmazott fizikából. Három év tanítás után az Oslo Tudományos Egyetemen 1966-ban kezdett dolgozni a Caltech-en NATO/Fulbright ösztöndíjjal. 1969-ben átlépett a Jet Propulsion Laboratory (JPL) intézethez, ahol kifejlesztette a robot manipulátorok első dinamikai modelljét a Lagrange-formuláció alapján. A világűrkutatás iránti igény hatására a teleoperáció területére lépett, ahol a NASA Telerobotics program keretében számos prototípust fejlesztett ki, amelyek célja a teljes telepresence elérése volt az űrben és a tenger mélyén. Ő volt a számos innovatív robot komponens, például az okos érzékelőkkel rendelkező intelligens kezek és egy új típusú telerobatikai rendszer, amely egy általános célú erő-visszajelző kézi vezérlőt használ távoli robotkar irányításához, kifejlesztésének úttörője, amely hozzájárult a haptika kutatásának megszületéséhez.
JPL-nél töltött karrierje során Tony 43 NASA innovációs díjat, 7 amerikai szabadalmat kapott, több mint 160 technikai cikket publikált és 11 könyvfejezetet írt. Ő volt a főnyomozó egy 1994-es repülési kísérletben, amelyben egy erő-momentum érzékelővel fejlesztett kezet használtak az űrrepülőgépek karján a Columbia űrrepülőgépen. 1987-ben az IEEE Robotics and Automation Tanácsának elnöke volt, és segített a Társaság státuszra emelésében, később a Társaság igazgatótanácsának tagja volt. Számos IEEE díjat kapott, többek között a Pioneer in Robotics and Automation (2004), a Distinguished Service (2007) és az IEEE Robotics and Automation Award (2009) díjakat, valamint számos NASA díjat, köztük az Exceptional Service Medal-t és a Group Achievement Award-ot (mindkettő 1994).
IEEE Life Fellow, Tony 2001-ben nyugdíjba vonult a JPL-től, majd IEEE Distinguished Lecturer-ként folytatta előadásait és beszédeit a világ különböző pontjain az űr- és orvosi robotika alkalmazásairól, amelyek különösen érdekelték. Későbbi karrierje során aktívan részt vett a robotika oktatásában és kutatásában Magyarországon. Erőfeszítéseiért Gábor Baross és György Széchenyi díjakat kapott 1997-ben és 1998-ban. Emellett 1999-ben díszprofesszori címet kapott a Budapesti Bánki Donát Műszaki Főiskolán. Tiszteletére 2015 januárjában megalapították az Antal Bejczy Központot az Intelligens Robotika Témakörében a Budapesti Óbudai Egyetemen.
Ötven éves tudományos és mérnöki pályafutása során Tony egyedülálló és alapvető hozzájárulásokat tett a robotmodellezés és alkalmazások terén, kifejlesztette az első robotdinamikai algoritmust és fejlesztette a teleoperációs rendszereket automatikus funkciókkal és új human-robot interfészekkel.
Tony népszerű figura volt a konferenciákon és találkozókon, amelyeken részt vett. Barátságos és szerény személyisége számos szoros barátságot és nemzeti valamint nemzetközi együttműködést eredményezett. Sok fiatal kutatót mentorált, akik ma már a robotika közösség vezetői. A robotika iránti szenvedelme mellett Tony imádta a klasszikus zenét és a kertészkedést. Szenvedélyes műgyűjtő volt. Aktív tagja volt a Los Angeles-i magyar közösségnek. Felesége, Margit (Margo) 58 éven át volt a társa.
