Jánosi Marcell

Jánosi Marcell 1931. december 5-én született Budapesten, és már gyerekkorától kezdve élénk érdeklődést mutatott a konstrukciós munka iránt. A Kemény Zsigmond Gimnáziumba járt, de az 1940-es évek végén több szakmát – többek között hegesztő, marós – is elsajátított. 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán diplomázott, ám már egyetemi tanulmányai alatt is folyamatosan dolgozott.

A diploma megszerzését követően először a Kohó és Gépipari Minisztérium híradástechnikai igazgatóságán helyezkedett el csoportvezető mérnökként, majd 1957-től a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) főtechnológusa lett. Itt számos eszköz tervezésében vett részt, míg 1960-től már egy saját tervezőcsapat élén, főkonstruktőrként a magnótechnikával kezdett foglalkozni. Első munkája a nemcsak Magyarországon népszerű Calypso orsós magnetofon volt, melyből jó százezer darabot gyártottak. Ezt követően számos hobbi- és professzionális magnót tervezett az általa vezetett csoport.

1970-től fordult a figyelme a számítógépes adattárolás felé, csoportjával ekkor kezdték meg egy kazettás adatrögzítő család tervezését SLK-4 néven. Ekkoriban került piacra az első flopilemez, melyet az IBM a System/370 mainframe-hez fejlesztett ki: ez egy rugalmas műanyag tokba helyezett, 8 hüvelyk átmérőjű hajlékonylemezes tároló volt. Ennek konstrukcióját gondolta tovább Jánosi.

Jánosi Marcell a kazettás flopin kívül több számítástechnikai eszközt, többek között kazettás adattárolót és plottert is tervezett. A magnetofon-technika hazai fejlesztésében végzett munkásságáért 1975-ben a Magyar Népköztársaság Állami Díjának II. fokozatával tüntették ki.