A közép-európai régióban Prágában alakult meg az első ismert egyetem 1348-ban. Ezt követte az 1364-es krakkói, majd az 1365-ös bécsi alapítás. Az első magyarországi egyetemet 1367-ben alapította Nagy Lajos magyar király Pécsett.

Budapest, a középkori Óbuda, illetve Buda és Pest az elmúlt évszázadok során mindig is meghatározó szerepet játszott az ország gazdasági vérkeringésében, az iskolai képzésben. Az egyházi és világi alapfokú, középfokú iskolák mellett a XII. századtól a kor igényeinek és színvonalának megfelelő felsőoktatási intézmény is működött Óbudán. 1395. október 6-án adta ki IX. Bonifác pápa Luxemburgi Zsigmond magyar király kérésére az Óbudai Egyetem első alapítólevelét, mely az ország második, a főváros első egyeteme lett.

A négy fakultásból álló Universitas Budensis alapító okirata nem maradt fenn. A pápai bulla a budai prépostság jövedelmeit az egyetem ellátására szánta. Az intézmény rövid működést követően, a kor belviszályai között feltehetően 1403-ban bezárta kapuit.

Zsigmond király a belviszályok elültével, a pápasággal való viszonya rendezését követően szükségét látta egy közvetlenül a befolyása alatt álló magyar univerzitás újra létesítésének. Kérésére 1410. augusztus 1-jén a pápa aláírta az Óbudai Egyetem újjáalapítására vonatkozó bulláját. Az egyetem négy klasszikus fakultással – szent teológia, a kánon- és polgári jog, az orvostudomány és a szabad művészetek – működhetett, mindazokkal a kiváltságokkal, amelyeket a nagy európai egyetemek, a párizsi, a bolognai, az oxfordi és a kölni élveztek. A pápai bulla a Vatikáni Titkos Levéltár másolataként maradt fenn. A pápai bulla magyar fordítását a korábbi kiadások figyelembe vételével átírta Prof. Dr. Érszegi Géza.

Hála Ulrich von Richentalnak, ismert az Óbudai Egyetem, a Studium generale címere. Richental krónikájának több régi kézirata és korai nyomtatott kiadása látott napvilágot, a legismertebb az 1483-i augsburgi kiadásban nyomtatásban megjelent címer vágott pajzsán a felső, vörös mezőben zöld hármashalmon ezüst kettőskereszt nyugszik, az alsó, kék mezőben balról benyúló ezüst ingű kar kapcsos, barna kötésű, arany lapszélű, zárt könyvet tart. A könyv a hagyomány szerint a grammatika, a bölcsesség, a hírnév jelvénye volt, de azonosították az egyetem anyakönyvével vagy kiváltságainak a könyvével, sőt a Bibliával is. Ma is élő, átvitt értelemben jelenthette a tankönyvet, a bölcsesség birtoklásának, a tanulásnak, tudásnak a jelképét is.

Az Óbudai Egyetem megszűnését követően a mai Budapest területén több száz évig nem működött egyetem. Mátyás király Pozsonyban kísérletezett egyetemalapítással. A főváros akkor rendelkezett ismét egyetemmel, amikor Pázmány Péter esztergomi érsek 1635-ben Nagyszombatban alapított intézményét 1777-ben Mária Terézia királynő Budára helyezte át.

Az Óbudai Egyetem 1410-es újjáalapításának 600. évfordulója alkalmából a mai Óbudai Egyetem a Zsigmond Király Főiskolával és Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatával Zsigmond király szobrát állíttatta fel az egyetem központi épültével szemben lévő Óbudai Egyetem parkban. Az alkotás a Képzőművészeti Egyetemen készült, Csányi Katalin szobrászművész munkája.