(1853. Kassa – 1928. Budapest)

Kassán született 1853. augusztus 21-én. Ő volt az első, aki gépészmérnöki oklevelet kapott a budapesti József Műegyetemen 1877-ben. Két évig külföldön egyetemek, üzemek, iparigazgatási intézmények látogatásával bővítette műszaki ismereteit, majd Baross Gábor kereskedelmi miniszter megbízásából kollégáival megszervezte az ipari üzemek közérdekű ellenőrzését, és kidolgozta az iparfejlesztés rendszerét és módozatait. Iparfelügyelői munkája lehetőséget nyújtott, hogy megismerje a különböző termelőüzemek technológiai eljárásának fejlesztésével kapcsolatos műszaki és gazdasági problémákat.

1890-től műegyetemi tanár lett, és a mechanikai technológia tantárgyat oktatta. Módosította a képzés tartalmát, az előadások számát szinte megduplázta, és laboratóriumi, ill. gépműhelyi gyakorlatokkal egészítette ki. Megállapítása szerint ez a tudomány arra tanít, hogy szilárd nyersanyagokból miféle átalakítások útján készíthetők használati cikkek. Sorra vette az akkoriban használatos ipari „szilárd nyersanyagokat”, és elkezdte a fém-, a fa-, a textil-, a papír- és a malomipar gyártmányainak előállítására használt mechanikai technológiák kidolgozását. Az egyes anyagok szerkezetét kutatta, és abból vezette le az átalakításhoz szükséges technológia optimális eljárását. Nem elégedett meg a különböző fajtájú és állapotú anyagok fizikai tulajdonságának meghatározásával, hanem a tulajdonságok és azok változásának az anyagi szerkezetben rejlő okait kereste. A hazai anyagi viszonyoknak megfelelően a tanszék és a laboratórium felszerelését saját ötletei szerint maga készítette. Így született a Rejtő-féle szövet– és papírszakító-gép, elemiszálszakító-műszer, a fémmikroszkóp és a nyomógép.

Legnagyobb tudományos eredménye „Az elméleti mechanikai technológia alapelvei” című 4 kötetes mű, mely több kiadást is megért, és németül is megjelent. Ebben egységes rendszerbe foglalta a mechanikai technológia alapelveit a fém-, fa-, papír-, ill. a textilipari gyártástechnológiára vonatkozóan. Ezzel hozzájárult a technológia tudományos alapjainak lerakásához. Textiltechnológiáról írt könyve több évtizeden át a textilipari mérnökök bibliája volt, csak a szintetikus szálasanyagok általános elterjedése hozott jelentős változásokat a texiltechnológia és a textilgépek terén.

Oktatói és tudományos kutatói munkáján kívül tevékenyen vett részt a magyar műszaki társadalom közéleti munkájában. Megalapította a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületét és a Magyar Textiltechnológusok Egyesületét. Megindította a Fonó-Szövő-Ipar című szaklapot.

1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1923-ban rendes tagja lett. 1920-21-ben a Műegyetem rektora volt. Emlékét egy mellszobor őrzi ma a BME Gépészmérnöki Karának épületében.

Önálló elméleti és kísérleti kutatásai alapján újszerű összefüggéseket állapított meg a technológiai műveletek lényeges adatai és az általa alkotott anyagjellemzők között, ezzel nemzetközi tekintélyt szerezve magának és a magyar műszaki társadalomnak. Nem csak egy szakterületen alkotott kiemelkedőt – bár sokan csak a textiliparra gondolnak neve hallatán –, hanem a fém- és könnyűipar különböző területein is alkalmazható, modern, minden követelményrendszert átfogó és kidolgozó gyártástechnológiát tudott adni. A Fonó-Szövő-Ipar című lap köszöntőjében megjelent sorai ma is aktuálisak és megszívlelendőek:

A tőke bizalmatlan a magyar szakemberekkel szemben, ezt az áldatlan állapotot akarjuk megváltoztatni hazafias küzdelemmel, fejleszteni a szaktudást és a gyakorlati munka megbecsülését.

1928. február 2-án bekövetkezett halála zárta le fáradhatatlan munkásságát.