A tudomány nem opció, hanem létszükséglet – beszélgetés a jövő mérnökeinek neveléséről
Az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kara speciális képzéseivel, családias légkörével és mélyen gyökerező pedagógiai küldetéstudatával is kiemelkedik a hazai felsőoktatás palettájáról. Dr. habil. Koltai László dékánnal járjuk körül, miként válhat egy mérnöki diploma valódi iránytűvé a digitális zajban és az ökológiai válság árnyékában. Megtudhatjuk, miért fontos a Z-generáció számára a személyes figyelem, hogyan épül be a mesterséges intelligencia a mindennapi oktatásba, és miért tekintenek az itt dolgozók „túravezetőként” magukra a tudomány meredek útjain.
Dr. habil. Koltai László az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karának dékánja, egyetemi docens. Okleveles könnyűipari mérnöki diplomáját követően 2010-ben szerzett PhD-fokozatot, majd 2017-ben habilitált anyagtudományi területen. Szakterülete a papír-, nyomda- és csomagolástechnológia, melyben nemzetközileg is elismert kutató és több mint 130 tudományos publikáció szerzője. Pályafutása során számos szakmai szervezetben töltött be vezető szerepet, többek között a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület alelnöke volt. A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség tagvállalati képviselője, az országos Kreatív Ágazati Készségtanács testületben pedig a könnyűipari, nyomdaipari és csomagolástechnikai szakterületek egyik legfontosabb összekötője az akadémiai szféra és a gazdasági szereplők között. Munkásságát 2014-ben Lengyel Lajos-díjjal ismerték el, 2023-ban a Székelyudvarhelyért Alapítvány Fődíját is megkapta a határon túli magyar felsőoktatás támogatásáért.
Közel három évtizednyi szakmai múlt köti a Rejtő Karhoz. Hogyha egyetlen gondolatban kellene összegeznie, mi az a különleges többlet, amit ez a közösség ad az itt dolgozóknak és a hallgatóknak?
Számomra a Rejtő nem csupán egy munkahely, hanem egy rendkívül inspiráló szellemi műhely, ahová harminc év után is örömmel lépek be reggelente. Úgy vélem, küldetésünk legnemesebb része a szemléletformálás. A hozzánk érkező fiataloknak nemcsak technológiai ismereteket adunk át, hanem egyfajta világlátást is. Segítünk nekik abban, hogy a világ komplexitását ne fenyegető káoszként, hanem egy olvasható és megérthető rendszerként kezeljék. Célunk, hogy aki nálunk szerez diplomát, az a szakma elsajátítása mellett magabiztos értelmiségi attitűdöt vigyen magával. Nálunk összpontosul a fenntarthatóság, a kreatív design és a határon túli képzés. Bár létszámunkat tekintve az RKK a legkisebb kar, mégis úgy gondolom, jelentősen hozzájárulunk ahhoz, hogy az egyetem ilyen színes és humánus lehessen mára. A mérnöki precizitást nálunk átszővi az alkalmazott művészet és a környezeti felelősség.
Említette, hogy a Rejtő az egyetem legkisebb kara, ami lehetővé teszi a személyesebb odafordulást. Milyen módon jelenik meg ez a mindennapi pedagógiai munkában, különösen a digitális világba beleszületett Z-generáció esetében?
Nálunk a hallgató nem egy anonim Neptun-kód, hanem egy arc, egy egyéniség. A mai fiatalok, bár az online térben élnek, rendkívüli módon igénylik a személyes visszajelzést és a törődést. Az introvertáltabb hallgatókat név szerinti megszólítással, támogató empátiával lehet bevonni a közös munkába. Mi egyfajta „túravezetőként” tekintünk magunkra. A hallgató ránk bízza magát, mi pedig biztonságos, mégis izgalmas útvonalon vezetjük át őt a tudás hegygerincén, figyelembe véve egyéni képességeit.
A technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia alapjaiban forgatja fel az oktatást. Milyen módon adaptálódnak ezekhez a változásokhoz, és mi marad az oktató szerepe egy olyan világban, ahol a lexikális tudás pillanatok alatt elérhető?
Az MI nálunk mindennapi eszköz és gondolkodásmód. Az oktatás ma már nem korlátozódhat adatok átadására, hiszen azok gombnyomásra előhívhatók. Sokkal fontosabbá váltak a „soft skillek”, a rendszerszemlélet és a kritikai gondolkodás. Az élményalapú tanulásra helyezzük a fókuszt. Igyekszünk olyan gyakorlatias, vibráló közeget teremteni, amely felveszi a versenyt a digitális világ ingeráradatával.
Egy beszélgetésünk alkalmával igen élesen fogalmazott a tudományba vetett bizalom megrendülésével kapcsolatban. Miért tartja ezt ma az egyik legnagyobb veszélynek?
Azért, mert egy technológia-alapú társadalomban tragédia, ha a tömegek gyanakvással néznek a tudományra a populáris butaságok miatt. Döbbenetes látni, hogy a TikTok-on terjedő elméletek, például az egészségre veszélyes anyagok csodaszerként való beállítása, több tízezres nézettséget érnek el. Mi még úgy nőttünk fel, hogy a tudós és az űrhajós volt a hős, ma pedig influenszerek diktálják a trendeket. A tudományba vetett hit visszaállítása kulcsfontosságú, hiszen a populista áltudományokkal és az információs zűrzavarral szemben csak a mért, ellenőrzött tudás kínálhat valódi megoldásokat a túléléshez. Mérnökökre égető szükség van, az életünket valójában a szakemberek csendes, fegyelmezett munkája tartja működésben.
A legutóbbi felvételi statisztikák tükrében hogyan alakult a szakok népszerűsége, és mely területek vonzották leginkább a hallgatókat a Rejtő Karon?
Képzéseink, különösen a környezetvédelem és a csomagolástechnológia, a specializált, munkaerőpiacon azonnal hasznosítható tudás miatt kerültek az érdeklődés középpontjába, így például a környezetmérnöki szak az egyik legfőbb húzóágazatunkká vált, köszönhetően az angol nyelvű és a duális képzési forma iránti megnövekedett keresletnek, valamint a fenntarthatóság és a zöld ipari technológiák térnyerésének. Emellett a kar tradicionális és egyedülálló képzése, a könnyűipari mérnöki szak is rendkívül vonzó volt a 2025-ös adatok alapján, hiszen a kreatív iparágakat ötvözi a mérnöki tudással, a hallgatók számára pedig különösen csábító a cégeknél szerezhető gyakorlati tapasztalat lehetősége. Hasonlóan népszerűnek bizonyult az ipari termék- és formatervező mérnöki szak is, amely a mérnöki precizitást a művészi szemlélettel kombinálja, így nem véletlen, hogy ennél a képzésnél is jelentős érdeklődést tapasztaltunk.
Milyen specifikus területeken kínálnak olyan tudást, amely ma máshol nem megszerezhető az országban?
Könnyűipari mérnökképzés ma Magyarországon kizárólag nálunk folyik, de a környezetmérnöki szakunkon belül is unikálisak a vízrendszerekkel vagy a zöld energiával kapcsolatos kutatásaink. A terméktervezéstől az öltözéktervezésen át a csomagolástechnológiáig mindenütt a fenntarthatóság szinergiája érvényesül. A tudás, kreativitás és a fenntarthatóság a napi munkánk alapvetése.
Visszatérve a környezetmérnök képzésre, azt mondta, hogy meglehetősen borúsan látja a globális ökológiai folyamatokat, misszióként tekint a környezetvédelmi oktatásra. Miért tartja ezt sorsdöntőnek a jövő mérnökei számára?
Meggyőződésem, hogy ez a képzés a huszonnegyedik órában végzett mentőmunka kiemelkedő része. A fiatal generáció ezt ösztönösen érzi. Ők már nem csak elméletben tudják, hogy bajban van a bolygónk, hanem érzelmileg is bevonódottak. Mérnökként az a feladatuk, hogy a károkat mérsékeljék és felkészítsék a társadalmat a változásokra.
Milyenek a visszajelzések a munkaerőpiacról? Mennyire kapósak ma a „Rejtős” diplomával rendelkező szakemberek, és mely területeken a legnagyobb a szakemberhiány?
Tapasztalataink, a diplomás pályakövető rendszer adatai és a kiterjedt partnerhálózatunk is azt igazolja, hogy hallgatóinkat szinte az iskolapadból viszik el a vezető hazai és nemzetközi cégek. Mindenütt hatalmas a kereslet szakembereink iránt, legyen szó nyomdaiparról, csomagolástechnikáról, papírfeldolgozásról, környezetvédelemről, fenntarthatóságról.
A Rejtő Kar ismert arról is, hogy nem áll meg a határoknál. Hogyan látja, mi a titka a székelyudvarhelyi képzés töretlen sikerének, és miben más az ottani hallgatókkal való közös munka?
Szerintem a titok az emberi kapcsolatokban rejlik. Karunk számára kiemelten fontos, hogy a minőségi mérnöki tudás Székelyudvarhelyen is elérhető legyen, hiszen látjuk az ottani fiatalok tenni akarását, tudásvágyát. Hiszünk abban, hogy a jövőt közösen építjük, ezért hallgatóink Erdélyben is ugyanazt a gyakorlatias, zöld szemléletet kapják, mint Budapesten. Nemcsak szakembereket képzünk, hanem egy jó közösséget is alkotunk, ahol diákjaink a szülőföldjükön fejlődhetnek, és valódi értéket teremthetnek a saját régiójuk számára.
Mi az az üzenet, amivel a hallgatókat elindítják a diplomaosztón?
Azt szoktam mondani nekik, hogy a küldetésük mérnökként az, hogy a környezetünket szebbé, biztonságosabbá és jobbá tegyék. Mi túravezetőként elkísértük őket egy darabon, de a hegy túloldalán már nekik kell utat mutatniuk. Azt szeretném, ha a Rejtőről nemcsak tudással, hanem azzal a magabiztossággal mennének el, hogy képesek megérteni és alakítani ezt a rendkívül összetett világot.
Közel három évtizednyi szakmai múlt köti a Rejtő Karhoz. Hogyha egyetlen gondolatban kellene összegeznie, mi az a különleges többlet, amit ez a közösség ad az itt dolgozóknak és a hallgatóknak?
Számomra a Rejtő nem csupán egy munkahely, hanem egy rendkívül inspiráló szellemi műhely, ahová harminc év után is örömmel lépek be reggelente. Úgy vélem, küldetésünk legnemesebb része a szemléletformálás. A hozzánk érkező fiataloknak nemcsak technológiai ismereteket adunk át, hanem egyfajta világlátást is. Segítünk nekik abban, hogy a világ komplexitását ne fenyegető káoszként, hanem egy olvasható és megérthető rendszerként kezeljék. Célunk, hogy aki nálunk szerez diplomát, az a szakma elsajátítása mellett magabiztos értelmiségi attitűdöt vigyen magával. Nálunk összpontosul a fenntarthatóság, a kreatív design és a határon túli képzés. Bár létszámunkat tekintve az RKK a legkisebb kar, mégis úgy gondolom, jelentősen hozzájárulunk ahhoz, hogy az egyetem ilyen színes és humánus lehessen mára. A mérnöki precizitást nálunk átszővi az alkalmazott művészet és a környezeti felelősség.
Említette, hogy a Rejtő az egyetem legkisebb kara, ami lehetővé teszi a személyesebb odafordulást. Milyen módon jelenik meg ez a mindennapi pedagógiai munkában, különösen a digitális világba beleszületett Z-generáció esetében?
Nálunk a hallgató nem egy anonim Neptun-kód, hanem egy arc, egy egyéniség. A mai fiatalok, bár az online térben élnek, rendkívüli módon igénylik a személyes visszajelzést és a törődést. Az introvertáltabb hallgatókat név szerinti megszólítással, támogató empátiával lehet bevonni a közös munkába. Mi egyfajta „túravezetőként” tekintünk magunkra. A hallgató ránk bízza magát, mi pedig biztonságos, mégis izgalmas útvonalon vezetjük át őt a tudás hegygerincén, figyelembe véve egyéni képességeit.
A technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia alapjaiban forgatja fel az oktatást. Milyen módon adaptálódnak ezekhez a változásokhoz, és mi marad az oktató szerepe egy olyan világban, ahol a lexikális tudás pillanatok alatt elérhető?
Az MI nálunk mindennapi eszköz és gondolkodásmód. Az oktatás ma már nem korlátozódhat adatok átadására, hiszen azok gombnyomásra előhívhatók. Sokkal fontosabbá váltak a „soft skillek”, a rendszerszemlélet és a kritikai gondolkodás. Az élményalapú tanulásra helyezzük a fókuszt. Igyekszünk olyan gyakorlatias, vibráló közeget teremteni, amely felveszi a versenyt a digitális világ ingeráradatával.
Egy beszélgetésünk alkalmával igen élesen fogalmazott a tudományba vetett bizalom megrendülésével kapcsolatban. Miért tartja ezt ma az egyik legnagyobb veszélynek?
Azért, mert egy technológia-alapú társadalomban tragédia, ha a tömegek gyanakvással néznek a tudományra a populáris butaságok miatt. Döbbenetes látni, hogy a TikTok-on terjedő elméletek, például az egészségre veszélyes anyagok csodaszerként való beállítása, több tízezres nézettséget érnek el. Mi még úgy nőttünk fel, hogy a tudós és az űrhajós volt a hős, ma pedig influenszerek diktálják a trendeket. A tudományba vetett hit visszaállítása kulcsfontosságú, hiszen a populista áltudományokkal és az információs zűrzavarral szemben csak a mért, ellenőrzött tudás kínálhat valódi megoldásokat a túléléshez. Mérnökökre égető szükség van, az életünket valójában a szakemberek csendes, fegyelmezett munkája tartja működésben.
A legutóbbi felvételi statisztikák tükrében hogyan alakult a szakok népszerűsége, és mely területek vonzották leginkább a hallgatókat a Rejtő Karon?
Képzéseink, különösen a környezetvédelem és a csomagolástechnológia, a specializált, munkaerőpiacon azonnal hasznosítható tudás miatt kerültek az érdeklődés középpontjába, így például a környezetmérnöki szak az egyik legfőbb húzóágazatunkká vált, köszönhetően az angol nyelvű és a duális képzési forma iránti megnövekedett keresletnek, valamint a fenntarthatóság és a zöld ipari technológiák térnyerésének. Emellett a kar tradicionális és egyedülálló képzése, a könnyűipari mérnöki szak is rendkívül vonzó volt a 2025-ös adatok alapján, hiszen a kreatív iparágakat ötvözi a mérnöki tudással, a hallgatók számára pedig különösen csábító a cégeknél szerezhető gyakorlati tapasztalat lehetősége. Hasonlóan népszerűnek bizonyult az ipari termék- és formatervező mérnöki szak is, amely a mérnöki precizitást a művészi szemlélettel kombinálja, így nem véletlen, hogy ennél a képzésnél is jelentős érdeklődést tapasztaltunk.
Milyen specifikus területeken kínálnak olyan tudást, amely ma máshol nem megszerezhető az országban?
Könnyűipari mérnökképzés ma Magyarországon kizárólag nálunk folyik, de a környezetmérnöki szakunkon belül is unikálisak a vízrendszerekkel vagy a zöld energiával kapcsolatos kutatásaink. A terméktervezéstől az öltözéktervezésen át a csomagolástechnológiáig mindenütt a fenntarthatóság szinergiája érvényesül. A tudás, kreativitás és a fenntarthatóság a napi munkánk alapvetése.
Visszatérve a környezetmérnök képzésre, azt mondta, hogy meglehetősen borúsan látja a globális ökológiai folyamatokat, misszióként tekint a környezetvédelmi oktatásra. Miért tartja ezt sorsdöntőnek a jövő mérnökei számára?
Meggyőződésem, hogy ez a képzés a huszonnegyedik órában végzett mentőmunka kiemelkedő része. A fiatal generáció ezt ösztönösen érzi. Ők már nem csak elméletben tudják, hogy bajban van a bolygónk, hanem érzelmileg is bevonódottak. Mérnökként az a feladatuk, hogy a károkat mérsékeljék és felkészítsék a társadalmat a változásokra.
Milyenek a visszajelzések a munkaerőpiacról? Mennyire kapósak ma a „Rejtős” diplomával rendelkező szakemberek, és mely területeken a legnagyobb a szakemberhiány?
Tapasztalataink, a diplomás pályakövető rendszer adatai és a kiterjedt partnerhálózatunk is azt igazolja, hogy hallgatóinkat szinte az iskolapadból viszik el a vezető hazai és nemzetközi cégek. Mindenütt hatalmas a kereslet szakembereink iránt, legyen szó nyomdaiparról, csomagolástechnikáról, papírfeldolgozásról, környezetvédelemről, fenntarthatóságról.
A Rejtő Kar ismert arról is, hogy nem áll meg a határoknál. Hogyan látja, mi a titka a székelyudvarhelyi képzés töretlen sikerének, és miben más az ottani hallgatókkal való közös munka?
Szerintem a titok az emberi kapcsolatokban rejlik. Karunk számára kiemelten fontos, hogy a minőségi mérnöki tudás Székelyudvarhelyen is elérhető legyen, hiszen látjuk az ottani fiatalok tenni akarását, tudásvágyát. Hiszünk abban, hogy a jövőt közösen építjük, ezért hallgatóink Erdélyben is ugyanazt a gyakorlatias, zöld szemléletet kapják, mint Budapesten. Nemcsak szakembereket képzünk, hanem egy jó közösséget is alkotunk, ahol diákjaink a szülőföldjükön fejlődhetnek, és valódi értéket teremthetnek a saját régiójuk számára.
Mi az az üzenet, amivel a hallgatókat elindítják a diplomaosztón?
Azt szoktam mondani nekik, hogy a küldetésük mérnökként az, hogy a környezetünket szebbé, biztonságosabbá és jobbá tegyék. Mi túravezetőként elkísértük őket egy darabon, de a hegy túloldalán már nekik kell utat mutatniuk. Azt szeretném, ha a Rejtőről nemcsak tudással, hanem azzal a magabiztossággal mennének el, hogy képesek megérteni és alakítani ezt a rendkívül összetett világot.
