Kapu Tibor és Cserényi Gyula az ÓE-n! – hallgatóinkat lelkesítette a két magyar űrhajós
Szupersztárokként fogadta a főként hallgatókból álló közönség Kapu Tibort, a HUNOR Magyar Űrhajós Program kiválasztott kutatóűrhajósát, és Cserényi Gyula tartalékos kutatóűrhajóst (tervek szerint a következő űrmissziót végrehajtható kutatóűrhajóst) egyetemünk egyik idei kiemelt rendezvényén október 27-én. Az exkluzív diáktalálkozón lehetőség volt a személyes élménybeszámolók meghallgatására és kérdések feltevésére is. A hallgatóság körében derűt és büszkeséget keltett, hogy az űrutazásra néhány, Tibor számára sokat jelentő kisebb tárgy mellett magával vitte egy, az Óbudai Egyetem robotikai laborjában robotkarral folytatott kísérletezés közben használt kis műanyag OE-logót is.
Óriási volt az érdeklődés az esemény iránt, jóval a kezdés előtt hatalmas tömeg hömpölygött az óbudai központi épület felé, majd megtelt az auditórium és még egy nagy előadóterem is. A kétszeres teltház miatt utóbbiban kivetítőn kísérhették figyelemmel hallgatóink az előadást.
Prof. Dr. Kovács Levente köszöntötte a résztvevőket. Ünnepnek nevezte, hogy több mint négy évtized elteltével magyar űrhajós vihette jó hírünket a világba. Kiemelte az Óbudai Egyetem misszióban betöltött szerepét: a Bejczy Antal iRobotikai Központ kutatói részt vettek az űrhajós jelöltek tudományos felkészítésében. Hozzátette: „múlt év őszén létrehoztuk az Obuda University Space Lab-ot. Az Űrlabor alapítása révén intézményünk aktív részesévé vált a hazai és nemzetközi űrkutatásnak.” Az egyetem „New Space Economy” kurzust is indított, továbbá csatlakozott a „Felelős Űrszektor Nyilatkozathoz”, elköteleződve az űrkutatás fenntarthatósága mellett. Egyetemünk rektora elmondta: egyre több hallgató, oktató és kutató csatlakozik az intézményünk által indított programokhoz.
A Hunor-Magyar Űrhajós Program vezetője, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszeri biztos úgy fogalmazott: egyik legfőbb céljaként tekintett arra, hogy Magyarország visszakerüljön az űrkutatás térképére. Ez mára valósággá vált. Hazánk is bekapcsolódott a nemzetközi „vérkeringésbe”. Köszönetét fejezte ki az Óbudai Egyetem vezetésének és szakembereinek, hogy támogatást nyújtottak a program megvalósításában. A hallgatókhoz szólva megerősítette: a fiatal mérnökök részéről óriási az érdeklődés a tudományterület iránt, amely korlátlan lehetőségeket rejt számukra. Hangsúlyozta: „ez az évszázad a világűrben fog eldőlni!”
Kapu Tibor és Cserényi Gyula élménybeszámolóval felérő előadásuk során elmondták: a kiválasztási procedúrát követően, a magyarországi mellett hosszú és intenzív felkészülést végeztek az űrutazásra, főként a NASA Johnson Űrközpontjában (Houston) és az Axiom Space Ax-4 misszió keretében, tapasztalt asztronauták segítségével. Az űrhajóssá váláshoz többek között meghatározott fizikai, orvosi mentális alkalmasság is a feltételek között szerepelt. Gyakorolták a súlytalanság állapotát, a bezártság pszichológiai hatásainak kezelését és a bioritmus felborulásával járó kialvatlanság elviselését. Részt vettek csoportdinamikát és önismeretet fejlesztő gyakorlatokon (egyebek mellett szabad ég alatt laktak, közel egy hétig zuhogó esőben Mexikóban, a tengerparton) és katonai, valamint vízi túlélő-kiképzésen. A legmegterhelőbb feladatok közé sorolták a műrepülést.
Megtanulták a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) elvégzendő tudományos - például orvosbiológiai, gyógyszeres, növénytermesztési, fizikai - kísérletek precíz kivitelezését. Gyakorolták az űrállomáson való élethez alkalmazkodást, melynek során napi többórás fizikai edzést végeztek a csont- és izomvesztés lassítására.
Kapu Tibor, a HUNOR Magyar Űrhajós Program kutatóűrhajósa, az Axiom-4 misszió keretében megtett űrutazásáról több szempontból is beszámolt, kiemelve a személyes élményeket, a tudományos munkát és a küldetés nemzeti jelentőségét. A felbocsátás pillanatait az elképesztően jó jelzővel írta le.
A Munka és a Küldetés
A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltött idő alatt 25 magyar tudományos kísérletet hajtott végre a HUNOR programban, amelyeket a stábbal együtt precízen megterveztek. A kísérletek, mint például a növénytermesztés, a hosszabb távú űrutazásokat segíthetik a jövőben, mivel válaszokat adhatnak arra a kérdésre, hogy a növények minden részét fel lehet-e majd használni valamilyen szintű élelemként.
Nemzeti büszkeség és üzenet
Büszkén emelte ki a nemzeti identitás erejét, és azt, hogy mekkora megtiszteltetést jelentett számára képviselni hazánkat. Úgy fogalmazott: különleges élmény volt magyarként fentről látni Magyarországot. Különösen jól látszottak a Kárpátok és a Balaton. Kiemelte, hogy fentről nézve nincsenek határok. (Csak a határtalan tér és a földrajzi határok látszanak.)
Záporoztak a hallgatói kérdések
Egyetemünk hallgatói nem csak nézőként és hallgatóságként vettek részt az eseményen. Kérdéseiket személyesen is feltehették az űrhajósoknak. Kapu Tibor elmondása szerint az első 5-8 percet, főleg az indiai kollégájával (Shuksszal) együtt, végig nevették és végig "sikongták", annyira élvezték a felbocsátást. Felidézte a hatalmas kontrasztot: a zajos, sárkányként vibráló kilövést, a rakétázás után egy pillanat alatt megszűnt minden erőhatást és a beállt világűri csendet. „A súlytalanságban mindent kvázi újra kellett tanulni, mivel máshogy kell enni, inni és a lebegő mozgáshoz is gyakorlás kellett.” Az első napban többször is beütötte magát, és hosszabb-rövidebb időre elvesztett tárgyakat. És hogy mire nem volt felkészülve? „Arra, hogy a világűrben nem lehet ruhát hajtogatni” – válaszolta viccesen. A hosszú karanténról azt is elmondta, egymástól elkülönített stábok gondoskodtak az ellátásukról. Úgy fogalmazott: a legnehezebb pillanat az a hat perc volt, amikor már be voltak szíjazva a rakétába, és kiderült, lehet, hogy mégsem indulnak. A hallgatóság körében derűt és büszkeséget keltett, hogy az űrutazásra néhány, számára sokat jelentő kisebb tárgy mellett Tibor magával vitte egy, az Óbudai Egyetem robotikai laborjában robotkarral folytatott kísérletezés közben használt kis műanyag OE-logót is. Kapu Tibor hangsúlyozta: az Óbudai Egyetem rengeteget adott a szükséges tudáshoz.
Prof. Dr. Kovács Levente köszöntötte a résztvevőket. Ünnepnek nevezte, hogy több mint négy évtized elteltével magyar űrhajós vihette jó hírünket a világba. Kiemelte az Óbudai Egyetem misszióban betöltött szerepét: a Bejczy Antal iRobotikai Központ kutatói részt vettek az űrhajós jelöltek tudományos felkészítésében. Hozzátette: „múlt év őszén létrehoztuk az Obuda University Space Lab-ot. Az Űrlabor alapítása révén intézményünk aktív részesévé vált a hazai és nemzetközi űrkutatásnak.” Az egyetem „New Space Economy” kurzust is indított, továbbá csatlakozott a „Felelős Űrszektor Nyilatkozathoz”, elköteleződve az űrkutatás fenntarthatósága mellett. Egyetemünk rektora elmondta: egyre több hallgató, oktató és kutató csatlakozik az intézményünk által indított programokhoz.
A Hunor-Magyar Űrhajós Program vezetője, Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszeri biztos úgy fogalmazott: egyik legfőbb céljaként tekintett arra, hogy Magyarország visszakerüljön az űrkutatás térképére. Ez mára valósággá vált. Hazánk is bekapcsolódott a nemzetközi „vérkeringésbe”. Köszönetét fejezte ki az Óbudai Egyetem vezetésének és szakembereinek, hogy támogatást nyújtottak a program megvalósításában. A hallgatókhoz szólva megerősítette: a fiatal mérnökök részéről óriási az érdeklődés a tudományterület iránt, amely korlátlan lehetőségeket rejt számukra. Hangsúlyozta: „ez az évszázad a világűrben fog eldőlni!”
Kapu Tibor és Cserényi Gyula élménybeszámolóval felérő előadásuk során elmondták: a kiválasztási procedúrát követően, a magyarországi mellett hosszú és intenzív felkészülést végeztek az űrutazásra, főként a NASA Johnson Űrközpontjában (Houston) és az Axiom Space Ax-4 misszió keretében, tapasztalt asztronauták segítségével. Az űrhajóssá váláshoz többek között meghatározott fizikai, orvosi mentális alkalmasság is a feltételek között szerepelt. Gyakorolták a súlytalanság állapotát, a bezártság pszichológiai hatásainak kezelését és a bioritmus felborulásával járó kialvatlanság elviselését. Részt vettek csoportdinamikát és önismeretet fejlesztő gyakorlatokon (egyebek mellett szabad ég alatt laktak, közel egy hétig zuhogó esőben Mexikóban, a tengerparton) és katonai, valamint vízi túlélő-kiképzésen. A legmegterhelőbb feladatok közé sorolták a műrepülést.
Megtanulták a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) elvégzendő tudományos - például orvosbiológiai, gyógyszeres, növénytermesztési, fizikai - kísérletek precíz kivitelezését. Gyakorolták az űrállomáson való élethez alkalmazkodást, melynek során napi többórás fizikai edzést végeztek a csont- és izomvesztés lassítására.
Kapu Tibor, a HUNOR Magyar Űrhajós Program kutatóűrhajósa, az Axiom-4 misszió keretében megtett űrutazásáról több szempontból is beszámolt, kiemelve a személyes élményeket, a tudományos munkát és a küldetés nemzeti jelentőségét. A felbocsátás pillanatait az elképesztően jó jelzővel írta le.
A Munka és a Küldetés
A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) töltött idő alatt 25 magyar tudományos kísérletet hajtott végre a HUNOR programban, amelyeket a stábbal együtt precízen megterveztek. A kísérletek, mint például a növénytermesztés, a hosszabb távú űrutazásokat segíthetik a jövőben, mivel válaszokat adhatnak arra a kérdésre, hogy a növények minden részét fel lehet-e majd használni valamilyen szintű élelemként.
Nemzeti büszkeség és üzenet
Büszkén emelte ki a nemzeti identitás erejét, és azt, hogy mekkora megtiszteltetést jelentett számára képviselni hazánkat. Úgy fogalmazott: különleges élmény volt magyarként fentről látni Magyarországot. Különösen jól látszottak a Kárpátok és a Balaton. Kiemelte, hogy fentről nézve nincsenek határok. (Csak a határtalan tér és a földrajzi határok látszanak.)
Záporoztak a hallgatói kérdések
Egyetemünk hallgatói nem csak nézőként és hallgatóságként vettek részt az eseményen. Kérdéseiket személyesen is feltehették az űrhajósoknak. Kapu Tibor elmondása szerint az első 5-8 percet, főleg az indiai kollégájával (Shuksszal) együtt, végig nevették és végig "sikongták", annyira élvezték a felbocsátást. Felidézte a hatalmas kontrasztot: a zajos, sárkányként vibráló kilövést, a rakétázás után egy pillanat alatt megszűnt minden erőhatást és a beállt világűri csendet. „A súlytalanságban mindent kvázi újra kellett tanulni, mivel máshogy kell enni, inni és a lebegő mozgáshoz is gyakorlás kellett.” Az első napban többször is beütötte magát, és hosszabb-rövidebb időre elvesztett tárgyakat. És hogy mire nem volt felkészülve? „Arra, hogy a világűrben nem lehet ruhát hajtogatni” – válaszolta viccesen. A hosszú karanténról azt is elmondta, egymástól elkülönített stábok gondoskodtak az ellátásukról. Úgy fogalmazott: a legnehezebb pillanat az a hat perc volt, amikor már be voltak szíjazva a rakétába, és kiderült, lehet, hogy mégsem indulnak. A hallgatóság körében derűt és büszkeséget keltett, hogy az űrutazásra néhány, számára sokat jelentő kisebb tárgy mellett Tibor magával vitte egy, az Óbudai Egyetem robotikai laborjában robotkarral folytatott kísérletezés közben használt kis műanyag OE-logót is. Kapu Tibor hangsúlyozta: az Óbudai Egyetem rengeteget adott a szükséges tudáshoz.
