Jubileumi év az Óbudai Egyetemen: a Bánki Donát Műszaki Főiskola története
Az Óbudai Egyetemen idén különleges hármas jubileumot ünneplünk, melynek apropóján visszatekintünk az egyetemmé válás kihívásokat sem nélkülöző, ám annál dicsőbb útjára. A jogelődintézmények felsőfokú képzési szintre lépésének időszakából elsőként a Bánki Donát Műszaki Főiskola múltját idézzük fel egy rövid összefoglalóval.
A hazai ipari képzés egyik ikonikus fellegváraként a Bánki Donát Műszaki Főiskola meghatározó szerepet töltött be a magyar szakember utánpótlásban. A szakmailag elismert tanári kar elhivatottsága és a tehetséges diákok szorgalma egyértelműen jelezte az intézmény kiváló színvonalát, mely messze túlszárnyalta a korra jellemző általános képzések színvonalát.
A Népszínház utca a Tolnai Lajos utcától a Blaha Lujza tér felé. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola végzős diákjainak ballagása (Fotó forrása: Fortepán)
Egy korszak lezárult és egy új fejezet kezdődött, amikor 1968-ban az utolsó középfokú technikus évfolyam búcsút intett az iskola falainak. Ezzel megnyílt az út a felsőoktatás előtt. Az 1969-ig tartó időszakban jelentős átalakítási és korszerűsítési munkálatokat végeztek az épületben. Az elhivatott kezek főiskolai előadótermeket és modern laboratóriumokat hoztak létre, miközben a technológiai fejlődés jegyében gépesítések zajlottak. Ezzel párhuzamosan a kor kihívásaira válaszul új, innovatív tantervek születtek. Minden készen állt arra, hogy 1969 szeptemberében dr. Angyal Béla vezetésével megszülethessen a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola. Létrejöttét a kor sürgető igénye táplálta: magasan képzett üzemmérnökökre volt szükség, akik a modern ipar követelményeinek maradéktalanul megfelelnek.
Az 1969-es, főiskolai rangot adományozó rendelet értelmében a felsőfokú iskola elsődleges küldetése olyan műszaki szakemberek képzése lett, akik képesek voltak a gépipari gyártás műszaki előkészítésének irányítására, a gyártási folyamatok és az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésére és kivitelezésére, valamint a gyártó-szerelő üzemek és gépi berendezéseik hatékony üzemeltetésére. Az első hallgatók a gépgyártás technológia, az általános gépész és a rendszerszervezési szakokon 1973-ban vehették át diplomájukat, megalapozva a főiskola sikeres indulását.
A ’80-as évek közepén a főiskola vezetése stratégiai fontosságot tulajdonított a tudományos élet élénkítésének, valamint az ipar és a felsőoktatás közötti szorosabb együttműködésnek, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a szakember utánpótlásra. Ezzel párhuzamosan a hallgatói érdekérvényesítés is jelentősen megerősödött. A tantervbe bekerültek az általános szakmai műveltséget gazdagító tantárgyak, hangsúlyosabbá vált a közgazdasági, az informatikai és a vezetői ismeretek oktatása, felkészítve a jövő mérnökeit a komplex kihívásokra. A hazai és nemzetközi felsőoktatásban elismert rangot kivívott intézmény tovább bővítette oktatási profilját, és 1991-től nevéből elhagyta a „gépipari” jelzőt, Bánki Donát Műszaki Főiskola néven folytatva a magas színvonalú képzést. A kor egyre gyorsabban változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodó új szakok indításával és a tanterv folyamatos korszerűsítésével biztosította, hogy a végzett mérnökök széleskörű szakmai tudással és naprakész ismeretekkel rendelkezzenek.
Bánki Donát
A ’90-es években a képzési és infrastrukturális feltételek a lehetőségekhez mérten dinamikusan fejlődtek, az információs hálózati rendszer pedig jelentős modernizáláson esett át. Az intézmény továbbra is a gépészmérnökképzésre, az erős informatikai alapokra épülő műszaki informatikus oktatásra, valamint a mérnöktanári képzésre fókuszált. A főiskola ebben az időszakban a magyar felsőoktatás hallgatói létszámának mintegy egy százalékát adta, munkatársai magasan képzett, elhivatott oktatók és kutatók voltak, a hallgatók pedig aktív tudományos diákköri munkájukkal is hozzájárultak az intézmény hírnevéhez.
A Népszínház utca a Tolnai Lajos utcától a Blaha Lujza tér felé. A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola végzős diákjainak ballagása (Fotó forrása: Fortepán)
Egy korszak lezárult és egy új fejezet kezdődött, amikor 1968-ban az utolsó középfokú technikus évfolyam búcsút intett az iskola falainak. Ezzel megnyílt az út a felsőoktatás előtt. Az 1969-ig tartó időszakban jelentős átalakítási és korszerűsítési munkálatokat végeztek az épületben. Az elhivatott kezek főiskolai előadótermeket és modern laboratóriumokat hoztak létre, miközben a technológiai fejlődés jegyében gépesítések zajlottak. Ezzel párhuzamosan a kor kihívásaira válaszul új, innovatív tantervek születtek. Minden készen állt arra, hogy 1969 szeptemberében dr. Angyal Béla vezetésével megszülethessen a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola. Létrejöttét a kor sürgető igénye táplálta: magasan képzett üzemmérnökökre volt szükség, akik a modern ipar követelményeinek maradéktalanul megfelelnek.
Az 1969-es, főiskolai rangot adományozó rendelet értelmében a felsőfokú iskola elsődleges küldetése olyan műszaki szakemberek képzése lett, akik képesek voltak a gépipari gyártás műszaki előkészítésének irányítására, a gyártási folyamatok és az egyszerűbb gyártóeszközök tervezésére és kivitelezésére, valamint a gyártó-szerelő üzemek és gépi berendezéseik hatékony üzemeltetésére. Az első hallgatók a gépgyártás technológia, az általános gépész és a rendszerszervezési szakokon 1973-ban vehették át diplomájukat, megalapozva a főiskola sikeres indulását.
A ’80-as évek közepén a főiskola vezetése stratégiai fontosságot tulajdonított a tudományos élet élénkítésének, valamint az ipar és a felsőoktatás közötti szorosabb együttműködésnek, ezért kiemelt figyelmet fordítottak a szakember utánpótlásra. Ezzel párhuzamosan a hallgatói érdekérvényesítés is jelentősen megerősödött. A tantervbe bekerültek az általános szakmai műveltséget gazdagító tantárgyak, hangsúlyosabbá vált a közgazdasági, az informatikai és a vezetői ismeretek oktatása, felkészítve a jövő mérnökeit a komplex kihívásokra. A hazai és nemzetközi felsőoktatásban elismert rangot kivívott intézmény tovább bővítette oktatási profilját, és 1991-től nevéből elhagyta a „gépipari” jelzőt, Bánki Donát Műszaki Főiskola néven folytatva a magas színvonalú képzést. A kor egyre gyorsabban változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodó új szakok indításával és a tanterv folyamatos korszerűsítésével biztosította, hogy a végzett mérnökök széleskörű szakmai tudással és naprakész ismeretekkel rendelkezzenek.
Bánki Donát
A ’90-es években a képzési és infrastrukturális feltételek a lehetőségekhez mérten dinamikusan fejlődtek, az információs hálózati rendszer pedig jelentős modernizáláson esett át. Az intézmény továbbra is a gépészmérnökképzésre, az erős informatikai alapokra épülő műszaki informatikus oktatásra, valamint a mérnöktanári képzésre fókuszált. A főiskola ebben az időszakban a magyar felsőoktatás hallgatói létszámának mintegy egy százalékát adta, munkatársai magasan képzett, elhivatott oktatók és kutatók voltak, a hallgatók pedig aktív tudományos diákköri munkájukkal is hozzájárultak az intézmény hírnevéhez.
