Hármas jubileum az Óbudai Egyetemen – jogelődök a II. világháború után
Idén hármas jubileumot ünneplünk: a középkori „előd-intézmény” alapításának 650., a Budapesti Műszaki Főiskola 145. és az Óbudai Egyetem egyetemmé válásának 15 évfordulóját. Cikksorozatunkban ezúttal a II. világháború utáni időszakban működő iskolákat, technikumokat mutatjuk be. (Korábbi írásainkban a középkori, majd a dualizmus korának iskoláiról olvashattak.)
A Bánki Kar jogelődje
A Népszínház utcában található az Óbudai Egyetem legrégebbi épülete, amely az első jogelődnek számító Budapesti Állami Közép-Ipartanoda számára épült (lásd korábbi fejezet). Ebben a szép, történelmi épületben ma a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar hallgatói tanulnak.
Az épületben emlékszobát alakítottak ki az intézmény világhírű egykori diákja, Galamb József tiszteletére
A háború alatt létrehozott új középiskola-típusok csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az oktatási reformok eredményeképpen az iskola gépipari középiskolaként végzett oktató-nevelő tevékenységet. A gazdaságpolitika gyorsan változó hatására az Állami Gépészeti Műszaki Középiskola elnevezést kapta 1947-től, majd ez a név Gépipari Technikumra módosult 1951-ben. Az iskola az alapításának 75. évfordulóján az intézmény ünnepélyes keretek között vette fel a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai gépészmérnöke, a József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, Bánki Donát nevét. Az intézmény oktatói és hallgatói mindig büszkén vallották magukat ezen alkotóműhely aktív szereplőinek, s terjesztették az iskola jó hírét határainkon innen és túl, a nagyvilágban. Az átmeneti felsőfokú technikumi működést követően az akkori politikai vezetés 1969-ben intézkedett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola létesítéséről.
A Kandó Kar elődje
A budapesti Józsefvárosban, a Tavaszmező és a Szűz utca találkozásánál álló, ma az egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának hallgatói tanulnak. Egykoron itt működött az intézmény jogelődje, a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola.
Szintén e helyen, egy másik, ugyancsak eklektikus Wellisch Alfréd műépítész tervei által épült eklektikus épületben helyett kapott a Keleti Károly Gazdasági Kar több szervezeti egysége is
Az egyik legjelentősebb változás az iskola életében az 1941-1942-es tanévben következett be, amikor is az épület falai között megnyílt a villamosipari középiskola, melyet 1945-től, a politikai változások hatására Magyar Állami Kandó Kálmán Műszaki Középiskolára nevezték át, a nagy vasúti villamos vontatás úttörője, a fázisváltós rendszer feltalálója tiszteletére. Az 1945-46-os tanévben már elmaradt a műszaki megnevezés. 1948 és 1955 között a megfelelő minisztériumi koncepció híján szinte évente változott az iskola neve és képzési struktúrája. 1950-ben az egységes technikusi rendszer létrejöttével már technikumként működött, mint szakosított középiskola, híradásipari és finommechanikai tagozatokkal. 1953-tól Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum elnevezéssel működött tovább. Az új képzési forma iránt nagy volt az érdeklődés, az 1957-ben induló tanévben majdnem tízszeres volt a túljelentkezés, mivel az ország egyik legszínvonalasabb középiskolájának számított.
A műhelyekben számos önálló gyártmány született. Így például a Fehérvár, a Kandó B és a Kandó C nevű táskarádiók, a Tünde zsebrádió, az EMV személyhívó, a Symphonia és a Tavasz televíziók, valamint egy hordozható lemezjátszó is. Az ’57-es tanévben kezdte meg működését ugyanitt az Optikai és Finommechanikai Technikum. Az iskolában 1962-ben indult meg a képzés a felsőfokú technikum esti, majd a nappali tagozatán. Így létesült a Tavaszmező utca 15-17. szám alatt a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum mellett a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum. Majd az 1969. március 4-én létrehozták a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát.
Az Alba Regia Kar múltja
Az egyetem Alba Regia Karán Székesfehérváron, kellemes és csendes környezetben folyik az oktatás. A Budai úton 1930-ban átadott épületegyüttesben kezdetben hadiárva intézet, majd az 1939-es tanévtől gépészeti ipari középiskola működött e helyen. Az intézmény többszöri átalakulást követően Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Technikumként, majd 1963-tól Felsőfokú Gépipari és Híradásipari Technikumként folytatta működését.
A Rejtő Kar szellemi elődei
A Rejtő Kar esetében szellemi elődöket idézünk: a könnyűipari műszaki szakemberképzés gyökerei a XIX. század utolsó évtizedeire nyúlnak vissza. Itt az 1873-ban alapított Női Ipar- és Kereskedelmi Tanodát és a Budapesti Műszaki Egyetem könnyűiparral kapcsolatos képzését említjük meg, a magyar könnyűipar első önálló felsőfokú oktatási intézményét a Felsőfokú Könnyűipari Technikumot. Az oktatás 1962. novemberében 25 bőr feldolgozóipari és 39 ruhaipari szakos, esti tagozatos hallgatóval indult meg. A technikum egy patinás Rákóczi téri iskolaépületben kezdte meg működését. Az első tantervek és programok még nagymértékben magukon viselték a középiskolai oktatás tartalmi és formai jegyeit, ezért többször átdolgozták azokat. 1970-re azonban már főiskolai követelményeknek megfelelő tanterveket vezettek be. Ekkortól folytatódtak a képzések a mai Doberdó úti telephelyen.
Az Ybl Kar gyökerei
Akárcsak a Bánki és a Kandó Karnál, az Ybl esetében is a Közép-ipartanoda volt az első jogelődintézmény. Mint arról már olvashattak, az építészeti szakosztály építőmestereket, pallérokat és önálló munkára képes szakembereket képzett. A létszám rohamos növekedése miatt a képzés kivált és a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola néven működött tovább. A II. világháború éveiben is viszonylag zavartalanul folyt az oktatás ugyanott, ahol ma is, a Thököly úti régi épületben. Az 1945-46-os tanévben 260 nappali és 250 téli tagozatos tanulója volt az iskolának. 1963-ban az illetékes minisztérium döntése alapján létrehozták az Ybl Miklós Építőipari Technikumot. A cél kivitelező szakemberek képzése volt. A műszaki tantárgyak oktatása és az ezekhez tartozó tanszékek felállítása 1964-ben indult el. Az építész nappali tagozaton 1965-ben, a kommunális tagozaton egy év múlva indult meg a képzés. Az építőipar nagyiparrá fejlődése kapcsán szükségessé vált a mélyépítés-kivitelezői vonal erősítését szolgáló mélyépítési szak beindítása is, amely 1971-ben történt meg. Ugyanettől a tanévtől városgazdasági szak is indult.
(Cikksorozatunk a főiskolákkal folytatjuk.)
A Népszínház utcában található az Óbudai Egyetem legrégebbi épülete, amely az első jogelődnek számító Budapesti Állami Közép-Ipartanoda számára épült (lásd korábbi fejezet). Ebben a szép, történelmi épületben ma a Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar hallgatói tanulnak.
Az épületben emlékszobát alakítottak ki az intézmény világhírű egykori diákja, Galamb József tiszteletére
A háború alatt létrehozott új középiskola-típusok csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az oktatási reformok eredményeképpen az iskola gépipari középiskolaként végzett oktató-nevelő tevékenységet. A gazdaságpolitika gyorsan változó hatására az Állami Gépészeti Műszaki Középiskola elnevezést kapta 1947-től, majd ez a név Gépipari Technikumra módosult 1951-ben. Az iskola az alapításának 75. évfordulóján az intézmény ünnepélyes keretek között vette fel a XX. század egyik legkiemelkedőbb hazai gépészmérnöke, a József Műegyetem nemzetközi hírű professzora, Bánki Donát nevét. Az intézmény oktatói és hallgatói mindig büszkén vallották magukat ezen alkotóműhely aktív szereplőinek, s terjesztették az iskola jó hírét határainkon innen és túl, a nagyvilágban. Az átmeneti felsőfokú technikumi működést követően az akkori politikai vezetés 1969-ben intézkedett a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola létesítéséről.
A Kandó Kar elődje
A budapesti Józsefvárosban, a Tavaszmező és a Szűz utca találkozásánál álló, ma az egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának hallgatói tanulnak. Egykoron itt működött az intézmény jogelődje, a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskola.
Szintén e helyen, egy másik, ugyancsak eklektikus Wellisch Alfréd műépítész tervei által épült eklektikus épületben helyett kapott a Keleti Károly Gazdasági Kar több szervezeti egysége is
Az egyik legjelentősebb változás az iskola életében az 1941-1942-es tanévben következett be, amikor is az épület falai között megnyílt a villamosipari középiskola, melyet 1945-től, a politikai változások hatására Magyar Állami Kandó Kálmán Műszaki Középiskolára nevezték át, a nagy vasúti villamos vontatás úttörője, a fázisváltós rendszer feltalálója tiszteletére. Az 1945-46-os tanévben már elmaradt a műszaki megnevezés. 1948 és 1955 között a megfelelő minisztériumi koncepció híján szinte évente változott az iskola neve és képzési struktúrája. 1950-ben az egységes technikusi rendszer létrejöttével már technikumként működött, mint szakosított középiskola, híradásipari és finommechanikai tagozatokkal. 1953-tól Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum elnevezéssel működött tovább. Az új képzési forma iránt nagy volt az érdeklődés, az 1957-ben induló tanévben majdnem tízszeres volt a túljelentkezés, mivel az ország egyik legszínvonalasabb középiskolájának számított.
A műhelyekben számos önálló gyártmány született. Így például a Fehérvár, a Kandó B és a Kandó C nevű táskarádiók, a Tünde zsebrádió, az EMV személyhívó, a Symphonia és a Tavasz televíziók, valamint egy hordozható lemezjátszó is. Az ’57-es tanévben kezdte meg működését ugyanitt az Optikai és Finommechanikai Technikum. Az iskolában 1962-ben indult meg a képzés a felsőfokú technikum esti, majd a nappali tagozatán. Így létesült a Tavaszmező utca 15-17. szám alatt a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikum mellett a Felsőfokú Híradás- és Műszeripari Technikum. Majd az 1969. március 4-én létrehozták a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát.
Az Alba Regia Kar múltja
Az egyetem Alba Regia Karán Székesfehérváron, kellemes és csendes környezetben folyik az oktatás. A Budai úton 1930-ban átadott épületegyüttesben kezdetben hadiárva intézet, majd az 1939-es tanévtől gépészeti ipari középiskola működött e helyen. Az intézmény többszöri átalakulást követően Ságvári Endre Gép- és Híradásipari Technikumként, majd 1963-tól Felsőfokú Gépipari és Híradásipari Technikumként folytatta működését.
A Rejtő Kar szellemi elődei
A Rejtő Kar esetében szellemi elődöket idézünk: a könnyűipari műszaki szakemberképzés gyökerei a XIX. század utolsó évtizedeire nyúlnak vissza. Itt az 1873-ban alapított Női Ipar- és Kereskedelmi Tanodát és a Budapesti Műszaki Egyetem könnyűiparral kapcsolatos képzését említjük meg, a magyar könnyűipar első önálló felsőfokú oktatási intézményét a Felsőfokú Könnyűipari Technikumot. Az oktatás 1962. novemberében 25 bőr feldolgozóipari és 39 ruhaipari szakos, esti tagozatos hallgatóval indult meg. A technikum egy patinás Rákóczi téri iskolaépületben kezdte meg működését. Az első tantervek és programok még nagymértékben magukon viselték a középiskolai oktatás tartalmi és formai jegyeit, ezért többször átdolgozták azokat. 1970-re azonban már főiskolai követelményeknek megfelelő tanterveket vezettek be. Ekkortól folytatódtak a képzések a mai Doberdó úti telephelyen.
Az Ybl Kar gyökerei
Akárcsak a Bánki és a Kandó Karnál, az Ybl esetében is a Közép-ipartanoda volt az első jogelődintézmény. Mint arról már olvashattak, az építészeti szakosztály építőmestereket, pallérokat és önálló munkára képes szakembereket képzett. A létszám rohamos növekedése miatt a képzés kivált és a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola néven működött tovább. A II. világháború éveiben is viszonylag zavartalanul folyt az oktatás ugyanott, ahol ma is, a Thököly úti régi épületben. Az 1945-46-os tanévben 260 nappali és 250 téli tagozatos tanulója volt az iskolának. 1963-ban az illetékes minisztérium döntése alapján létrehozták az Ybl Miklós Építőipari Technikumot. A cél kivitelező szakemberek képzése volt. A műszaki tantárgyak oktatása és az ezekhez tartozó tanszékek felállítása 1964-ben indult el. Az építész nappali tagozaton 1965-ben, a kommunális tagozaton egy év múlva indult meg a képzés. Az építőipar nagyiparrá fejlődése kapcsán szükségessé vált a mélyépítés-kivitelezői vonal erősítését szolgáló mélyépítési szak beindítása is, amely 1971-ben történt meg. Ugyanettől a tanévtől városgazdasági szak is indult.
(Cikksorozatunk a főiskolákkal folytatjuk.)
