„Ott akarok játszani én is a döntőben!”
Az idei Magyar Parasport Napja alkalmából tartott rendezvényünkre Csonka Andrást paralimpiai ezüstérmes asztaliteniszező is ellátogatott, hogy a hallgatókkal együtt játsszon és egy inspiráló bemutatkozó órát tartson számukra. Ebből az alkalomból kérdeztük profi karrierjéről és jövőbeli terveiről.
Miként kerültél a parasport világába?
Egyik nyáron, körülbelül tízéves koromban, a testvérem a barátainkkal pingpongozott, amikor én is felbátorodtam és kipróbáltam. Az új élmény hatására döntöttem el, hogy szívesen űzném ezt a sportot, ezért felkerestem a testvérem edzőjét és rá egy évre már részt is vehettem az első ranglistaversenyemen. Ott találkoztam Papp Dezsővel, a magyar para asztalitenisz csapat, edzőjével. Általa kerültem be a para divízióba.
Mennyit edzel?
Most kevesebbet, de amikor versenyre készültem, akkor napi nyolc órát is.
Mi motivált az edzésre?
Egyszer Dezső bácsival egy bevásárlóközpontban jártunk, amikor épp az olimpiai döntő ment a tévében. Amint néztem, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én is el szeretnék oda jutni! Ott akarok játszani én is a döntőben! A támogató csapatomnak hála néhány évvel később el is érhettem ezt a célt, a riói paralimpián.
Mit szoktál csinálni a szabadidődben?
Nekem mindig a pingpong és az iskola volt az első, de szeretek olvasni és biciklizni is.
Mik a jövőbeli terveid?
Management témában szeretnék tovább tanulni, majd lehetőség szerint egy multicégnél divízióvezetőként dolgozni. A pénzügyi terület áll hozzám legközelebb, ezért mindenképpen ebben a szférában tervezem a pályafutásomat.
Edző nem szerettél volna lenni?
Letettem az edzői vizsgát, de végül meghiúsult a tervem, ezért inkább a látóköröm szélesítésére helyeztem a hangsúlyt.
A 37 éves sportoló Csonka András 1999-ben kezdett el ping-pongozni. András születésétől kezdve a jobb oldali végtagjait kevésbé tudta mozgatni, ennek ellenére épekkel edzett és velük is tanult. Tizenhat évesen szabadkártyával már részt vehetett a 2004-es athéni paralimpián. A 2016-os Rio de Janeiró-i paralimpián ezüstérmet szerzett egyéniben. Élete során ötször jutott ki paralimpiára, számos világbajnokságon és világkupán is jeleskedett.
Egyik nyáron, körülbelül tízéves koromban, a testvérem a barátainkkal pingpongozott, amikor én is felbátorodtam és kipróbáltam. Az új élmény hatására döntöttem el, hogy szívesen űzném ezt a sportot, ezért felkerestem a testvérem edzőjét és rá egy évre már részt is vehettem az első ranglistaversenyemen. Ott találkoztam Papp Dezsővel, a magyar para asztalitenisz csapat, edzőjével. Általa kerültem be a para divízióba.
Mennyit edzel?
Most kevesebbet, de amikor versenyre készültem, akkor napi nyolc órát is.
Mi motivált az edzésre?
Egyszer Dezső bácsival egy bevásárlóközpontban jártunk, amikor épp az olimpiai döntő ment a tévében. Amint néztem, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy én is el szeretnék oda jutni! Ott akarok játszani én is a döntőben! A támogató csapatomnak hála néhány évvel később el is érhettem ezt a célt, a riói paralimpián.
Mit szoktál csinálni a szabadidődben?
Nekem mindig a pingpong és az iskola volt az első, de szeretek olvasni és biciklizni is.
Mik a jövőbeli terveid?
Management témában szeretnék tovább tanulni, majd lehetőség szerint egy multicégnél divízióvezetőként dolgozni. A pénzügyi terület áll hozzám legközelebb, ezért mindenképpen ebben a szférában tervezem a pályafutásomat.
Edző nem szerettél volna lenni?
Letettem az edzői vizsgát, de végül meghiúsult a tervem, ezért inkább a látóköröm szélesítésére helyeztem a hangsúlyt.
A 37 éves sportoló Csonka András 1999-ben kezdett el ping-pongozni. András születésétől kezdve a jobb oldali végtagjait kevésbé tudta mozgatni, ennek ellenére épekkel edzett és velük is tanult. Tizenhat évesen szabadkártyával már részt vehetett a 2004-es athéni paralimpián. A 2016-os Rio de Janeiró-i paralimpián ezüstérmet szerzett egyéniben. Élete során ötször jutott ki paralimpiára, számos világbajnokságon és világkupán is jeleskedett.
