Az 1800-as évek második felében gyors ütemben épült ki az ország vasúthálózata, fejlődött az ipar, hazai szakmunkás azonban alig-alig akadt. Eötvös József ismerte fel, hogy szükség van ipari szakmunkásképzésre. Korabeli híradások és a tréfás utókor szerint utódja, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter eltöprengett rajta: mit kellene tennie, hogy száz év múlva is emlegessék a nevét. Megvan! – gondolta és középiskolát alapított. Eddig a mendemonda. Végül valóban Trefort valósította meg a Budapesti Állami Közép Ipartanodáról szóló elképzelést 1879 őszére, és megalapította mellette a Technológiai Iparmúzeumot, amely hazánk ipari fejlődésére és az iskola életére is jelentős kihatással volt.



A két intézmény végül közös épületbe került, megépült Hauszmann Alajos tervei alapján a magyar iparügy palotája a Nagykörúton, a Népszínház épülete mögött, egy tűzőrségi laktanya helyén.



(Itt működik ma egyetemünk Bánki Kara.)

De hogyan is alakultak a képzések, és milyen eredményeket értek el?

Építészek, gépészek képzése

A Középipartanoda, építészeti, gépészeti és vegyészeti szakcsoportja a Bodzafa utcában volt, 1891-ben költözött az új épületbe. A három tagozatos intézmény rövid idő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket.  Az építészeti szakosztály építőmestereket, pallérokat és önálló munkára képes szakembereket képzett. Miután a tanulók létszáma 230-ra emelkedett, 1898-ban önálló intézetté vált, Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskola néven, ezzel a Középipartanodából kivált az építész képzés. Az intézet ekkor egy VII. kerületi bérházban kezdte meg működését. Az iskola 1901-ben költözött a XIV. kerületi Thököly útra.



(A mai Ybl Miklós Építéstudományi Kar épülete.)

Felső Ipariskola

Az Ipartanoda és az Iparmúzeum összevonását követően, megújult tevékenységgel, Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola cím alatt indul az első tanév 1891-ben. A magas színvonalú elméleti és gyakorlati képzés összhangjának megteremtésével adott példát az utódoknak, a korszak legkiválóbb tanárai adták át tudásukat a fiataloknak. A cél többek közt az volt, hogy a hazai gyáripar, a közlekedési vállalatok és a mezőgazdaság számára többek között gépészeket, vegyészeket, művezetőket képezzenek, akik idővel önálló iparosokká, mesterekké válhatnak. Az intézmény hírnévre tett szert tanárai nagyban hozzájárultak a hazai gépipar fejlesztéséhez. Az intézet és a tanárok munkájuk eredményeit jelentős hazai és nemzetközi kiállításokon is bemutatták, melyek iránt nagy érdeklődés mutatkozott. A századforduló utáni években az eredmények hatására rohamosan növekedett a jelentkezők és a végzett tanulók száma. A diákok közül „sokan külföldön szereztek becsületet a magyar névnek”, köztük a világhírű Galamb József, a FORD-T autómodell tervezője.



Viszontagságos évek

Az első világháború kitörésével szomorú hivatást vállalt magára a Felső Ipariskola. Az intézet gépészeti műhelyei bekapcsolódtak a hadiszolgálatba, és a hadsereg számára lövedéket gyártottak, a fémipari műhelyben művégtagokat gyártottak. Számos főméltóság tett látogatást az üzemben, köztük Károly főherceg, Zita főhercegasszony és Tisza István miniszerelnök. Újabb nehézségeket hozott azonban az egész világon átsöprő 1929-es gazdasági válság a tanintézetben is. Az elképzelések szerint tovább szerették volna emelni a képzés színvonalát, de az újabb világégés, a II. világháború pusztításai az alma matert is megviselték. Később a helyreállítási munkálatokkal egyidőben a műhelyek kivették részüket az ország újjáépítéséből is.

A Mechanikai Órásipari Szakiskola

Külön bekezdést ér és mérföldkőnek tekinthető a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola létrehozása 1898-ban. A középfokú szakiskolában az órás- és mechanikai ipar számára szakképzett munkásokat, segédeket, önálló iparosokat oktattak, és korszerűvé tették az ágazatot. A szakiskola a Kisfaludy utcában kezdte meg működését, azonban a férőhelyek szűkössége miatt a minisztérium 1901-ben, Pártos Gyula építőművész terve alapján új iskolát építtetett a Tavaszmező utca 15. szám alatt, páratlan igényességgel: „Homlokzata nyers téglaépítmény, magyaros jellegű terrakotta és velencei üvegmozaik díszítéssel”.  Az üvegmozaik Róth Miksa műhelyében készült. További érdekesség, hogy a ’20- ’30-as években számos képzést indítottak, köztük mozigépész tanfolyamokat is tartottak. (A Tavaszmező utcai épület főhomlokzatán ma is látható üvegmozaikban, szecessziós betűkkel írva ez a felirat olvasható: M. K. Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskola. Ebben az épületben működik a Keleti Károly Gazdasági Kar.)



Az egyre erősödő elektrotechnikai irányultság okán az 1920/1921-es tanévben Magyar Királyi Állami Mechanikai és Elektromosipari Szakiskolára változtatták a nevét. Így vált az első olyan intézménnyé Magyarországon, melynek nevében is megjelenik az elektromos szó.

(Sorozatunkat a középiskolák és technikumok történetével, majd a főiskolák alakulásával folytatjuk.)