Az ÓE hallgatói a párizsi olimpián - Fejes Daniban még van két olimpia
Öt hallgatónk is kijutott a párizsi olimpiára, ahol nem csupán Magyarországot, hanem az Óbudai Egyetemet is képviselték, és kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Folytatjuk interjúsorozatunkat, melyben ezúttal Fejes Dániellel beszélgettünk.
Fejes Dániel, a Keleti Károly Gazdasági Kar műszaki menedzser szakos hallgatója egyéb, kimagasló eredménye mellett. A tokiói olimpián kenu kettes 1000 méteren összesítésben a 11. helyen végeztek Adolf Balázzsal. A két olimpikon számára már a válogatóversenyeket követően biztossá vált, hogy Tokió után az idei világversenyen is részt vehetnek az olimpián. Fejes Dániel összesítésben a 11. helyen zárt a férfi kenusok 1000 méteres versenyében a párizsi olimpián, miután harmadikként ért célba a B döntőben. Dani azóta sem lazított, nemrégiben ért haza az üzbegisztáni világbajnokságról, ahol a dobogó második fokára állhatott.
Mesélnél kicsit az olimpiára való kijutásod előzményeiről?
Ezer egyesben nekem még nem volt akkora tapasztalatom, mint Adolf Balázsnak, mert általában párosban versenyeztem. Idén erősödtem meg annyira, hogy reális cél legyen az A-döntő, ami végül nem sikerült. B-döntőben lettem harmadik, ami összesítésben tizenegyedik. Utólag meg vagyok elégedve ezzel az eredménnyel, mert életem legjobb formáját tudtám hozni. Tavaly októbertől kezdtük el a felkészülést Kollár Kristóf edzőtársammal. Úgy számoltunk, hogy C-2 500-on jó eséllyel indulunk. Másodikok lettünk, így párosban nem, de én egyéniben ki tudtam jutni. Az olimpia előtt nyolc-kilenc héttel kezdtem a felkészülést az egyéni megmérettetésre.
Milyen élményt jelentett számodra az olimpián való részvétel?
A verseny nagyon stresszes volt, igen kemény végig hajtani az ezer méteren, pláne négyszer. Azok a napok nehezek voltak, azonban azt tudom mondani utólag, hogy összességében nagyon élveztem. Például a hangulatot össze se lehet hasonlítani a Tokiói Olimpiáéval. A mostani eseményen kint volt vagy húszezer ember, Tokióban pedig a kovid miatt nem lehettek ott szurkolók. Nem volt túl motiváló. Párizsban viszont 750 méteren keresztül állt a nézősereg, hatalmas szurkolótáborokkal. A verseny után örömünnepet ültünk.
Mi történt azóta?
Két napot pihentem, de azután mentem is tovább a szolnoki országos válogató bajnokságra. Eredményemmel kijutottam az üzbegisztáni VB-re, ahol C-2-ben, ezer méteren második helyezést értem el.
Mik a további terveid sportolás, tanulás majd munka terén.
Most, hogy véget ért az olimpia, több időm lesz tanulni. Várom, hogy beüljek az előadásokra, és nagyobb léptékkel tudjak haladni, mint az előző, leterhelt időszakban. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az Óbudai Egyetem és a tanárok is segítik a sportolókat, többek közt a rugalmas tanrenddel. Ezért is esett a választásom erre az egyetemre, mert hallottam róla, hogy jók a feltételek ilyen téren is. Terveim között nem szerepel, hogy edző legyek, de nem elképzelhetetlen, hogy a sport területén helyezkedem el. A tanulással párhuzamosan Balázshoz hasonlóan én is leszerződtem a Honvédség Sportszázadához. Az elsődleges célom ugyanakkor az egyetem elvégzése, és két olimpiai ciklust még érzek magamban.
Szeberényi Csilla
Fotó: Nagy Krisztina
Mesélnél kicsit az olimpiára való kijutásod előzményeiről?
Ezer egyesben nekem még nem volt akkora tapasztalatom, mint Adolf Balázsnak, mert általában párosban versenyeztem. Idén erősödtem meg annyira, hogy reális cél legyen az A-döntő, ami végül nem sikerült. B-döntőben lettem harmadik, ami összesítésben tizenegyedik. Utólag meg vagyok elégedve ezzel az eredménnyel, mert életem legjobb formáját tudtám hozni. Tavaly októbertől kezdtük el a felkészülést Kollár Kristóf edzőtársammal. Úgy számoltunk, hogy C-2 500-on jó eséllyel indulunk. Másodikok lettünk, így párosban nem, de én egyéniben ki tudtam jutni. Az olimpia előtt nyolc-kilenc héttel kezdtem a felkészülést az egyéni megmérettetésre.
Milyen élményt jelentett számodra az olimpián való részvétel?
A verseny nagyon stresszes volt, igen kemény végig hajtani az ezer méteren, pláne négyszer. Azok a napok nehezek voltak, azonban azt tudom mondani utólag, hogy összességében nagyon élveztem. Például a hangulatot össze se lehet hasonlítani a Tokiói Olimpiáéval. A mostani eseményen kint volt vagy húszezer ember, Tokióban pedig a kovid miatt nem lehettek ott szurkolók. Nem volt túl motiváló. Párizsban viszont 750 méteren keresztül állt a nézősereg, hatalmas szurkolótáborokkal. A verseny után örömünnepet ültünk.
Mi történt azóta?
Két napot pihentem, de azután mentem is tovább a szolnoki országos válogató bajnokságra. Eredményemmel kijutottam az üzbegisztáni VB-re, ahol C-2-ben, ezer méteren második helyezést értem el.
Mik a további terveid sportolás, tanulás majd munka terén.
Most, hogy véget ért az olimpia, több időm lesz tanulni. Várom, hogy beüljek az előadásokra, és nagyobb léptékkel tudjak haladni, mint az előző, leterhelt időszakban. Nagyon hálás vagyok azért, hogy az Óbudai Egyetem és a tanárok is segítik a sportolókat, többek közt a rugalmas tanrenddel. Ezért is esett a választásom erre az egyetemre, mert hallottam róla, hogy jók a feltételek ilyen téren is. Terveim között nem szerepel, hogy edző legyek, de nem elképzelhetetlen, hogy a sport területén helyezkedem el. A tanulással párhuzamosan Balázshoz hasonlóan én is leszerződtem a Honvédség Sportszázadához. Az elsődleges célom ugyanakkor az egyetem elvégzése, és két olimpiai ciklust még érzek magamban.
Szeberényi Csilla
Fotó: Nagy Krisztina
