Az ÓE hallgatói remekeltek a párizsi olimpián - interjú Adolf Balázssal
Balázs és Hajdu Jonatán kenu kettesben hatodik helyen zárta a párizsi olimpiát 500 méteren. Századmásodperceken múlt dobogós helyezésük. Emellett Balázs még 1000 méter egyesben is indult, ahol a hetedik helyen végzett. Az olimpikonnal az elmúlt években többször készítettünk interjút, melyben többek közt elmondta, hogy azért választotta az Óbudai Egyetemet, mert csak jót hallott róla, és itt össze tudja egyeztetni a tanulást az élsporttal.
Az olimpikon a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának hallgatója. Balázs négyszeres felnőtt válogatott és kétszeres olimpikon. A tokioi olimpián Fejes Dániellel kenu kettes ezer méteren összesítésben a 11. helyen végeztek. Egyesben 1000 méteren a 15. helyen végzett.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy a tokiói olimpián még nem álltál készen a nagy megmérettetésre. Most mennyire érezted magad optimistának?
Akkor még a fiatalabbak közé tartoztam a felnőttek között. Az olimpia is hirtelen jött. Nem voltam még kellőképpen felkészülve mentálisan. A párizsi játékokon reális cél volt, hogy jó eredményt érünk el. Most több időm is volt a felkészülésre.
Miként alakult úgy, hogy Hajdú Jonatánnal kerültetek párosba?
Kajak egyesben ezer méteren tavaly egy világbajnokságon nyertem kvótát, és mellettem 500 méteren is kvótát szereztek a magyarok, amely nem személyre, hanem az országnak szól. Úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljak párosban is kijutni az olimpiára? Hajdú Jonatánnak sem volt párja. Jónak éreztük az együttműködést, tavaly kezdtük a közös felkészülést. A válogatók igazolták, hogy ütőképesek vagyunk, így egyértelművé vált, hogy mi megyünk. Az ötszáz méteres távon fokozott jelentőséggel bír a rajt és a végsebesség is. Itt már nem feltétlenül az állóképesség számít, hanem a robbanékonyság. Danival egyikünk se kifejezetten az, mindemellett hátrányt jelenthetett volna, hogy mi egy oldalon evezünk. Az ötszáz méter már túl rövid ahhoz, hogy ezeket leküzdjük. Jonatán sprinter, ez erősített minket. A gyorsasága és az én állóképességem összhangba került. Az olimpia nagyon hajtós volt számomra, mert két nap alatt négyszer is versenyeztem. Más volt a vízfelület, mint itthon, előtte két hónapig nem versenyeztünk és a közönség nélkül megtartott tokiói olimpia után itt óriási volt a felhajtás, húszezres nézőszámmal. Ezt is meg kellett szoknunk.
Mi, itt az egyetem többed-magunkkal, kivetítőn néztük a nagy hajrátokat. Először azt írták ki az eredményjelzőre, hogy a harmadikok lettek, és néhány másodpercig ünnepeltünk is. A döntő féltávjánál még a második helyen haladtatok, majd egy elképesztően szoros befutó részesei voltatok. Szabad szemmel alig lehetett látni, hogy miként végeztek a párosok, és mint kiderült, a számítógéppel is gond volt.
Számos versenyen veszünk részt, és gyakori, hogy csak századmásodpercek választanak el minket a dobogótól, de ehhez már hozzászoktunk. Most azonban mi is bosszantónak érzetük, hogy először mást írtak a kijelzőre, mint ahányadikak valójában lettünk. Először a spanyolokkal holtversenyben, 1:41,18-as idővel harmadik helyre írtak ki bennünket. Ám nem sokkal később meglett a hivatalos végeredmény, eszerint a hatodik helyen zártunk, ami fájó pont volt. Kellett egy kis idő, hogy ezt helyre tegyük magunkban. De nem sok időm volt ezen rágódni. Visszatekintve pozitívan gondolok az eredményünkre, számomra mindenképpen fejlődést jelent.
Ne felejtsük el, hogy egy ekkora hajtás után még 1000 méter egyesben is indultál, ahol a hetedik helyen végeztél.
Jónak érzem az eredményemet, talán egy ötödik helyezés még reális lett volna. Ebben a számban kemény helytállni. Sokat kivett belőlem, hogy negyedik napja versenyeztem napi kétszer, nem volt időm szinte enni sem. Ezzel az eredménnyel is elégedett vagyok, hiszen Tokióban ugyanebben a számban 15. lettem.
Hogyan összegeznéd: mit gondolsz a részvételedről és mi a célkitűzésed?
Tokióhoz képest Párizsban sokkal jobb volt a hangulat. Meglehetősen elfáradtam, meg tudtam javítani a legjobbamat, tudtam két maxos pályát menni. Örülök, hogy ott lehettem, tudom, hogy a következő négy évben miért akarok dolgozni. Legközelebbi célom a Los Angelesi olimpia. Másfél éve leszerződtem a Magyar Honvédség Sportszázadához, ami sportolóként munkahelyet és akár életpályát is biztosít számomra, ha úgy döntök, hogy a sport után ezt választom. Emellett rákapcsolok a tanulásra is, aztán majd meglátjuk, melyik pályán folytatom.
Szeberényi Csilla
Képek: kajak-kenu.hu
Korábban azt nyilatkoztad, hogy a tokiói olimpián még nem álltál készen a nagy megmérettetésre. Most mennyire érezted magad optimistának?
Akkor még a fiatalabbak közé tartoztam a felnőttek között. Az olimpia is hirtelen jött. Nem voltam még kellőképpen felkészülve mentálisan. A párizsi játékokon reális cél volt, hogy jó eredményt érünk el. Most több időm is volt a felkészülésre.
Miként alakult úgy, hogy Hajdú Jonatánnal kerültetek párosba?
Kajak egyesben ezer méteren tavaly egy világbajnokságon nyertem kvótát, és mellettem 500 méteren is kvótát szereztek a magyarok, amely nem személyre, hanem az országnak szól. Úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljak párosban is kijutni az olimpiára? Hajdú Jonatánnak sem volt párja. Jónak éreztük az együttműködést, tavaly kezdtük a közös felkészülést. A válogatók igazolták, hogy ütőképesek vagyunk, így egyértelművé vált, hogy mi megyünk. Az ötszáz méteres távon fokozott jelentőséggel bír a rajt és a végsebesség is. Itt már nem feltétlenül az állóképesség számít, hanem a robbanékonyság. Danival egyikünk se kifejezetten az, mindemellett hátrányt jelenthetett volna, hogy mi egy oldalon evezünk. Az ötszáz méter már túl rövid ahhoz, hogy ezeket leküzdjük. Jonatán sprinter, ez erősített minket. A gyorsasága és az én állóképességem összhangba került. Az olimpia nagyon hajtós volt számomra, mert két nap alatt négyszer is versenyeztem. Más volt a vízfelület, mint itthon, előtte két hónapig nem versenyeztünk és a közönség nélkül megtartott tokiói olimpia után itt óriási volt a felhajtás, húszezres nézőszámmal. Ezt is meg kellett szoknunk.
Mi, itt az egyetem többed-magunkkal, kivetítőn néztük a nagy hajrátokat. Először azt írták ki az eredményjelzőre, hogy a harmadikok lettek, és néhány másodpercig ünnepeltünk is. A döntő féltávjánál még a második helyen haladtatok, majd egy elképesztően szoros befutó részesei voltatok. Szabad szemmel alig lehetett látni, hogy miként végeztek a párosok, és mint kiderült, a számítógéppel is gond volt.
Számos versenyen veszünk részt, és gyakori, hogy csak századmásodpercek választanak el minket a dobogótól, de ehhez már hozzászoktunk. Most azonban mi is bosszantónak érzetük, hogy először mást írtak a kijelzőre, mint ahányadikak valójában lettünk. Először a spanyolokkal holtversenyben, 1:41,18-as idővel harmadik helyre írtak ki bennünket. Ám nem sokkal később meglett a hivatalos végeredmény, eszerint a hatodik helyen zártunk, ami fájó pont volt. Kellett egy kis idő, hogy ezt helyre tegyük magunkban. De nem sok időm volt ezen rágódni. Visszatekintve pozitívan gondolok az eredményünkre, számomra mindenképpen fejlődést jelent.
Ne felejtsük el, hogy egy ekkora hajtás után még 1000 méter egyesben is indultál, ahol a hetedik helyen végeztél.
Jónak érzem az eredményemet, talán egy ötödik helyezés még reális lett volna. Ebben a számban kemény helytállni. Sokat kivett belőlem, hogy negyedik napja versenyeztem napi kétszer, nem volt időm szinte enni sem. Ezzel az eredménnyel is elégedett vagyok, hiszen Tokióban ugyanebben a számban 15. lettem.
Hogyan összegeznéd: mit gondolsz a részvételedről és mi a célkitűzésed?
Tokióhoz képest Párizsban sokkal jobb volt a hangulat. Meglehetősen elfáradtam, meg tudtam javítani a legjobbamat, tudtam két maxos pályát menni. Örülök, hogy ott lehettem, tudom, hogy a következő négy évben miért akarok dolgozni. Legközelebbi célom a Los Angelesi olimpia. Másfél éve leszerződtem a Magyar Honvédség Sportszázadához, ami sportolóként munkahelyet és akár életpályát is biztosít számomra, ha úgy döntök, hogy a sport után ezt választom. Emellett rákapcsolok a tanulásra is, aztán majd meglátjuk, melyik pályán folytatom.
Szeberényi Csilla
Képek: kajak-kenu.hu
