Számok és hangjegyek - Dr. Kacsóh Pongrácra emlékeztünk
Kacsóh Pongrác halálának 100. évfordulóján megemlékezést tartottak felújított sírjánál, a Fiumei úti sírkertben december 16-án. A tanárból lett zeneszerző nevét a János vitéz című daljátéka tette közismertté. Az eseményen egyetemünket Prof. Dr. Molnár György, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar dékánja és munkatársai képviselték, méltatva, a fizikust, matematikust, kiemelve kötődését intézményünkhöz.
„Kacsóh Pongrác egész életének egyetlen kincse a melódia volt. Végtelenségből jövő melódia, amely vigaszt adott és bátorított az éjszakában.” – ezzel a mondattal fejezte be Ravasz László püspök Kacsóh Pongrác búcsúztatását 100 évvel ezelőtt a temetésen résztvevők előtt. A zeneszerző felújított sírjánál tartott mostani megemlékezésen dr. Tóth Zsolt, a Nemzeti Örökség Intézete, társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója idézte fel az akkor elhangzottakat, és úgy fogalmazott: „Az ott megjelent tízezres tömeg azt bizonyította, sokan szerették. A tanárból lett dalszerző alázatát mutatja, hogy élete végéig fanatikus szorgalommal képezte magát. Kacsóh Pongrác, aki munkásságával, szakmai alázatával maradandó értéket hozott létre, zsinórmértékként szolgál számunkra is.”
A nagy elődre emlékezve, a család nevében Kacsóh Dániel, a dédunoka mondott beszédet. Dr. Kacsóh Pongrácot, mint fizikust, matematikust és tanárt Prof. Dr. Molnár György, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának dékánja méltatta, kihangsúlyozva kötődését egyetemünk jogelődjéhez.
A tanárból lett zeneszerzőre Fancsali János zenetörténész emlékezett. A Fővárosi Énekkar többek között a János vitézből énekelt (vezényelt és zongorán közreműködött: dr. Krasznai Gáspár Kóta-díjas karnagy). A daljátékból a Kék tó, tiszta tó című dalt és a Rózsadalt Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész operaénekes adta elő, zongorán Krasznai Gáspár karnagy kísérte.
Kacsóh Pongrác (1873–1923) fiatal matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként kezdett zenét szerezni. Diákjainak írt dalműve nyomán kérték fel a János vitéz megkomponálására (1904). A premieren vált országos hírű zeneköltővé, csak a Királyi Színházban 689-szer játszották darabját. Korai halála miatt nem teljesedhetett ki zenei karrierje. Budapesten hunyt el 1923-ban, egy nappal az 50. születésnapját követően. Haraszti kőből készült síremlékének domborműve legnépszerűbb daljátékának főhősét, Kukorica Jancsi ember nagyságú figuráját örökíti meg tilinkózás közben egy hatalmas szomorúfűz előtt üldögélve.
(Kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete)
A nagy elődre emlékezve, a család nevében Kacsóh Dániel, a dédunoka mondott beszédet. Dr. Kacsóh Pongrácot, mint fizikust, matematikust és tanárt Prof. Dr. Molnár György, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának dékánja méltatta, kihangsúlyozva kötődését egyetemünk jogelődjéhez.
A tanárból lett zeneszerzőre Fancsali János zenetörténész emlékezett. A Fővárosi Énekkar többek között a János vitézből énekelt (vezényelt és zongorán közreműködött: dr. Krasznai Gáspár Kóta-díjas karnagy). A daljátékból a Kék tó, tiszta tó című dalt és a Rózsadalt Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész operaénekes adta elő, zongorán Krasznai Gáspár karnagy kísérte.
Kacsóh Pongrác (1873–1923) fiatal matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként kezdett zenét szerezni. Diákjainak írt dalműve nyomán kérték fel a János vitéz megkomponálására (1904). A premieren vált országos hírű zeneköltővé, csak a Királyi Színházban 689-szer játszották darabját. Korai halála miatt nem teljesedhetett ki zenei karrierje. Budapesten hunyt el 1923-ban, egy nappal az 50. születésnapját követően. Haraszti kőből készült síremlékének domborműve legnépszerűbb daljátékának főhősét, Kukorica Jancsi ember nagyságú figuráját örökíti meg tilinkózás közben egy hatalmas szomorúfűz előtt üldögélve.
(Kép forrása: Nemzeti Örökség Intézete)
