Melyik karra jársz, mit tanulsz?

A Keleti Károly Gazdasági Karon műszaki menedzser képzésre járok, levelező hallgató vagyok. Covid elején jelentkeztem az egyetemre, most kezdtem a harmadévet szeptembertől.



Prof. Dr. Kovács Levente rektor gratulált Sándor Zsoltnak a mentőakcióban való részvételért Sándor Zsoltnak

Miért épp az Óbudai Egyetemre jelentkeztél?

Két lehetőség közül választhattam a tárgyban, amit én szerettem volna tanulni, és mivel több jó barátom is járt ide és elismerően nyilatkoztak az egyetemről, így végül az Óbudai mellett döntöttem.

Hogy kerültél a barlangi mentőszolgálathoz?

2008-ban, amikor érettségiztem, az egyik barátomat felvették a Neumann János Informatikai Karra és akkoriban egy itteni oktató, Tényi Gusztáv vezetett barlangtúrákat. A részvételt el lehetett ismertetni, mint testnevelési kurzust. Meghívott engem is, és így kezdtünk el barlangászni.



Mit tekintesz a barlangi mentés legnagyobb kihívásainak?

Hobbiból csináljuk. Egyikőnk sem állami alkalmazott vagy fizetett dolgozó, önkéntesek vagyunk egy civil szervezetben, ahol az elmúlt 60 év tudását adják tovább a tapasztaltabb barlangi mentők. Amikor az ember már megfelelő barlangász tudással bír, akkor vehet részt a barlangi mentőszolgálat munkájában, melynek során meg lehet tanulni azokat a fortélyokat, amelyek az esetleges bajbajutottak mentésénél fontosak lehetnek.



Milyen érzéseid vannak a mostani eseményekkel kapcsolatban? Volt már a Morca barlangi esethez hasonló tapasztalatod?

Mint kutató, megszokott számunkra, hogy lemenjünk néhány száz méter mélységbe, és akár napokat töltsünk el a föld alatt. Ezt szakszóval barlangi bivakolásnak hívják. Ilyenkor tulajdonképpen a föld alatt kempingezünk. Barlangi mentési körülményt ilyen időtartammal és mélységben eddig nem tapasztaltam. Magyarországon nem is lehetne, mert a legmélyebb barlangunk 300 méter mély, és mi alapvetően az országhatáron belül dolgozunk, így amikor értesítettek minket az eseményekről, tudatosítanunk kellett magunkban, hogy ez a megszokottnál sokkal nagyobb kihívás lesz fizikailag és mentálisan egyaránt.

Hogy tudod összeegyeztetni a mentést az egyetemi hallgatói élettel?

A barlangi mentés nem egy mindennapos elfoglaltság. A mentési képzést már néhány éve befejeztem. Amikor mentés van, akkor menni kell. Hogyha éppen órám van, akkor csendesen kiosonok a hátsó ajtón, de aztán mindent bepótolok. Magyarországon nem szabad bemenni csak úgy egy barlangba, így nagyjából egy-két tényleges barlangi mentés szokott lenni évente, és néhány rendkívüli esemény, amire időnként felkérnek minket, hogy segítsünk be. Tehát ez nem okoz gondot a tanulmányaimban.

Van valami más is, amivel foglalkozol a barlangi mentőszolgálat és az egyetem mellett?

Egyéni vállalkozó vagyok. Igyekszem minden munkát megragadni. Sokat utazom emiatt, illetve ebben a félévben az egyesülettel indítunk egy barlangász alapfokú tanfolyamot, amire mindenkit szeretettel várunk. Szóval mindig van mit csinálni.

Mit szeretsz csinálni a szabadidődben, amikor épp nem tanulsz, vagy dolgozol?

Szeretek sorozatokat nézni, számítógépes játékokkal játszani, de az a helyzet, hogy munka mellett elég kevés időm van a kikapcsolódásra.

Mik a jövőbeli terveid?

Az a terv, hogy az egyetemet befejezzem. Már nagyon jó lenne. Barlangászatilag egyre inkább a nemzetközi együttműködés a cél. Már másfél éve tagja vagyok egy nemzetközi oktatói csoportnak, akikkel amerikaiakat és európaiakat oktatunk itthon és külföldön. Remélem, hogy ezt egyre jobban fel fogjuk tudni futtatni.

Mészáros Dávid Szilárd