Erzsébet ügyfélkapcsolati szakember, fejlesztő, tanácsadó, cégvezetőként évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik. Közel 38 éve gyógypedagógusként, 20 éve önismereti tréningvezetőként, fejlesztőként dolgozik, valamint saját cégét irányítja. Az egyetemen 2017-től segíti a hallgatókat és munkatársakat, gyógypedagógiai szaktanácsadóként.



- Cége sikeres, elismert szakember. Miért döntött úgy, hogy az Óbudai Egyetemen elvállal egy ilyen összetett feladatot?

- Számos kompetenciát, képességet, készséget mérő és fejlesztő módszerrel dolgozom, a gyógypedagógiai munkát sosem hagytam abba, nem is szeretném. Egy hirtelen előállt helyzetben kerestek fel, az egyik karról. Egy diák a környezete számára nehezen értelmezhető állapotba került, pontos okát akkor még nem tudta senki, csak később derült ki, hogy a hallgató autista. Mivel az oktatók számára nem ismert problémával álltak szemben, szükség volt egy szakértőre a helyzet mielőbbi, a hallgató számára jó megoldás érdekében. A kari esélyegyenlőségi koordinátorok nem gyógypedagógusok, így a legjobb szándék mellett sem tudnak további támogatást nyújtani, hiszen egy-egy speciális helyzet kezelése túlmutat szakmai kompetenciájukon.   Ekkor fogalmazódott meg az egyetem részéről az igény, hogy más, különleges bánásmódot igénylő hallgatóknak is segíthetnék. Ezért 2018-tól már az ÓE minden karán szakmai támogatást nyújtok a sajátos nevelési igényű hallgatók számára, illetve az egyéb tanulási, életvezetési akadályokkal kapcsolatban is.

- Elsősorban mi a feladata gyógypedagógusként az egyetemen?

- Az Esélyegyenlőségi Bizottság és a kari koordinátorok munkájának támogatása az egyik fő feladatom a hallgatók egyéni coaching, életvezetési támogatása mellett. A bizottság a sajátos nevelési igényű hallgatók számára a felsőoktatási törvényben szabályozott kedvezményekről a kérelmük és a benyújtott szakértői javaslatok alapján hozza meg a határozatát. Sajnos előfordul, hogy egy korábbi szakvélemény nem releváns, ezért az EB a bizottsági határozatában felkéri a hallgatót, hogy keressen fel. Hiszen, ha a hallgató úgy érzi, hogy mégis van gondja a tanulással, akkor mindenképpen találkoznunk kell, hogy kiderüljön, mit lehet tenni. Az első alkalommal olyan gyógypedagógiai feltáró megbeszélés zajlik, amely alapján körvonalazódnak a következő lépések, például a kivizsgálás folytatása. Ezt követően láthatóvá válnak a tanulmányai folytatásához szükséges további lehetőségek, támogatások.  Mára már az oktatók is kellően érzékenyek és javasolják a hallgatóknak, hogy konzultáljanak velem, amikor a problémáik felszínre kerülnek. A legfontosabb, hogy sosincs magára hagyva a hallgató, hozzám, mint gyógypedagógiai szaktanácsadóhoz a tanulást nehezítő problémákkal, vagy egyéb, a sajátos nevelési igény kapcsán felmerült életvezetési problémával is fordulhatnak, hogy közösen megtaláljuk a legjobb megoldást az egyetemi tanulmányok sikeres befejezése érdekében.



- Jól értem, van olyan helyzet, hogy felnőttkorban derül csak fény arra, hogy valamiféle gond van az egyén „működésében”?  Ez hogy lehetséges?

- A kép meglehetősen árnyalt. Nem mindegy, hogy tanulási nehézségről vagy zavarról beszélünk-e. A tanulási nehézség átmeneti állapot, amely fejlesztéssel kompenzálható, és mint ilyennel, a felnőtt életben, mint például az egyetemi tanulmányok során, már nincs teendő. A tanulási zavar azonban részképesség zavarnak számít, amely bizonyos mértékű és jellegű idegrendszeri működésbeli zavarként élethosszig tartó állapot. A fel nem ismert autizmus is nagy problémákat tud okozni, és sajnos elég sok esetben felnőttkorban derül fény arra, hogy esetleg minden probléma gyökere a spektrumzavar, ezért ilyenkor nagyon fontos a megfelelő szakmai támogatás biztosítása. Szerencsére jó eredményekről tudok beszámolni, hiszen sok hallgató, akikkel hosszabb-rövidebb ideig foglalkoztam, végül sikeresen szerzett diplomát az ÓE valamely karán. Volt, akit felvettek egy multi céghez még a diploma megszerzése előtt, de van olyan is, aki külföldön folytatja a tanulmányait.



- A sajátos nevelési igényű hallgatók felvállalják, hogy támogatásra lenne szükségük?

- Szerencsére vannak olyan hallgatók, akik szinte a felvételt követően azonnal jelzik a kompenzációs igényüket a Tanulmányi Osztályon. Sajnos azonban még mindig túl sokan csak a problémák fokozódásakor jelentkeznek, vagy még akkor sem. Gyakran az oktatóktól közvetve érkező jelzések alapján az esélyegyenlőségi koordinátorok javasolják a hallgatóknak, hogy keressenek meg.

- Az oktatók munkáját is segíti. Milyen konkrét kérdésekkel fordulnak önhöz leggyakrabban?

- A mozgásukban korlátozott, látás-, illetve hallássérült hallgatók is különleges bánásmódot igényelnek, viszont esetükben viszonylag tiszta a képlet a bizottsági határozatok szempontjából. Talán kevesen gondolják, de ezekben a helyzetekben gyakran inkább az oktatók kérnek támogatást. Sokszor felmerülő kérdés például, hogy miként beszéljenek azzal a hallássérült hallgatóval, akinek hallókészüléke van? Hogyan vizsgázzon online? Mozgássérült hallgató esetében milyen eszközöket biztosítsanak? Azzal is megkeresnek, hogy a sokszor nehezen kommunikáló autista hallgatónak hogyan tudják úgy elmagyarázni a tananyagot, ha vagy nem kérdez semmit, vagy épp folyamatosan kérdezne?  Írásbeli vizsgán ültessék-e külön terembe a szorongásos zavarral küzdő hallgatót, vagy inkább a többiekkel közös terem védett részében biztosítsanak számára helyet? A látássérült hallgatónak miként beszéljenek az ábrákról, kapcsolási rajzokról?



- Gondolom ez rendkívül összetett és nehezen kezelhető helyzetek sokaságát eredményezi. De mi a helyzet a megváltozott munkaképességű kollégákkal?

- A munkatársak között is van hallássérült, mozgássérült, látássérült, figyelemzavaros, diszlexiás és spektrumzavarral küzdő is, mint ahogy a társadalom bármely szegletében. Azonban itt érteni kell a speciális igényeket. Hadd említsek néhány gyakorlati példát. Fontos, hogy a hallássérült kollégák számára vész-fényvillogó jelzőrendszerrel ellátott, csendes helyiséget alakítsunk ki irodának, a dolgozói értekezleten jeltolmácsra is szükség van. A mozgásukban korlátozott munkatársak részére könnyen megközelíthető, akadálymentesített iroda szükséges, biztonságos lifthasználattal, valamint az utazással járó konferenciákon való részvételük esetén segítőt is biztosítani kell.

Az igen kitűnő, spektrumzavarral küzdő oktatóinknak a napi rutin, a kollégákkal való különböző interakciók, helyzetek kezelése számos kihívást, erős megterhelést jelent, ezért velük ezen a téren dolgozom együtt. Számukra sok esetben a munka, az oktatás jelenti a legkisebb problémát, hiszen nagy tudású szakemberek, és igen jó előadásokat tartanak, sok esetben kifejezetten népszerűek a hallgatók körében, ami tökéletes példája annak, hogy elsősorban a befogadó, inkluzív környezet számít és akkor a siker magától értetődővé válik.

- Munkájához milyen támogatást nyújt az egyetem?

- Azt gondolom, hogy ahogy egy társadalomról, úgy egy munkahelyről, jelen esetben egy egyetemről sok mindent elárul, hogy miként viszonyul a rászorulók problémáihoz. Az Óbudai Egyetem - úgy vélem - empatikus módon és megfelelő hozzáállással kezeli ezeket az érzékeny helyzeteket. Prof. Dr. Kovács Levente rektor elkötelezett a hallgatók támogatásának ügyében. A teljes Rektori Kabinet, Dr. habil. Rácz Ervin oktatási rektorhelyettes és az Oktatási Főigazgatóság minden dolgozója maximálisan segíti a rászoruló, fogyatékkal élő, illetve hátrányos helyzetű hallgatókat. Az Esélyegyenlőségi Bizottság Elnöke Prokai Piroska és a kari koordinátorok hatalmas erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minden hozzájuk forduló speciális igényű hallgató problémájára megtalálják a leginkább megfelelő megoldást. A sajátos nevelési igényű, tanulási zavarral küzdő vagy éppen testi fogyatékossággal élő hallgatók nagy részének kétszer, de inkább háromszor annyi munkájába kerül, hogy elérjék ugyanazt az eredményt, mint társaik és megszerezzék a diplomát. Ezért különösen fontos az egyetem vezetésének értő és hatékony támogatása.

- Mit javasol a problémákkal küzdő hallgatóknak?

- Amint említettem, a kívánatosnál sajnos még mindig kevesebb érintett hallgató jelzi a gondjait, pedig ebben semmi szégyellni való nincs. Nem választotta a helyzetét, ami elmúlni nem fog, de az egyéni életminőség javítható támogatással. A kompenzációs kedvezményt nem kötelező igénybe venni, ugyanakkor, ha időközben mégis szükségét érzi a támogatásnak, mégiscsak ott van a lehetősége a megfelelő kompenzációra és így elkerülhető az is, hogy költségtérítésesként kelljen tanulnia. Fontos kiemelni, hogy az egyetem az SNI hallgatók után úgy kapja meg a normatívát, ha az érintettek jelzik ezt. Az intézmény ebből a keretből finanszírozza a speciális eszközöket, valamint a mentor hallgatókkal is köt szerződést, emellett a tolmácsok és egyéb segítők költségeit is ebből az alapból fedezheti. A Hallgatói Önkormányzatra is fontos feladat hárulhat, a velük való együttműködésre is törekszem, különösen a mentor hallgatók megtalálásában. Azt szeretném, hogy aki érintett, vagy elakadása van, keressen bizalommal, hogy segíteni tudjunk. A tanulási zavar nem szégyen! Mindannyian másban vagyunk jók. A tanulási problémák, elakadások létező jelenségek, okai sokfélék lehetnek, éppen ezért fontos tudni, hogy mik ezek, és ezután már könnyebb megtalálni, hogy mi is az a segítség, amelynek révén a különleges bánásmódot igénylő hallgatók számára is elérhető a diploma.



Az Óbudai Egyetem gyógypedagógiai szaktanácsadójának elérhetőségei:

Katona Erzsébet
Gyógypedagógiai szaktanácsadó
E-mail: katona.erzsebet@uni-obuda.hu
Helyiség: 1034 Budapest Bécsi út 96/b (A épület) III. emelet 3.25. iroda
Honlap