Dr. Kovács Tibor

Egyetemi docens, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar Gépészeti és Biztonságtudományi Intézet Biztonságtechnikai Intézeti Tanszék vezetője, a biztonságtechnika szakfelelőse 2022. május 3-án, 60 éves korában, betegség következtében elhunyt. 2005. május 1-jén kezdett el dolgozni a jogelőd Budapesti Műszaki Főiskolán. Hivatását szerette, mindig lehetett rá számítani. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után kollégái és a hallgatói körében.

 

 Dr. Henry González Mastrapa

A Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar tiszteletbeli egyetemi docense, a matematika tárgyak elkötelezett vezető oktatója életének 69. évében, 2022. április 30-án elhunyt. 2009-től az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karának főiskolai docensként dolgozott. Témavezetőként irányította a kutatási munkát matematikai szakos, MSc és PhD (doktori) hallgatóknak. Tevékenységével, elkötelezettségével, segítőkészségével kivívta a hallgatók és a kollégák elismerését, megbecsülését is.

 

 

Dr. Kugler Gyula

Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar néhai főiskolai docense életének 75. évében, 2022. május 05-én elhunyt. 2004-től az Óbudai Egyetem Távoktatási Iroda igazgatója volt. 2006-tól BMF Villamosmérnöki Kar oktatási főigazgató-helyettese, majd oktatási dékánhelyettes és a Villamosenergetika Intézet tudományos igazgatóhelyettese 2011-ig, az Óbudai Egyetem Villamosmérnöki Kar gazdasági igazgatója 2016-ig. 2021-ben az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el munkáját. Gyászolják barátai, kollégái, munkatársai és hallgatói.

Kugler Gyulától temetésén egykori kollégája, Dr. Rácz Ervin oktatási rektorhelyettes búcsúzott el az Óbudai Egyetem nevében. A beszédet teljes terjedelmében alább közöljük.

Tisztelt Gyászoló Család!

Tisztelt Gyászoló Közösség!

 

Mindennek megvan a maga órája,/és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében./Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,/ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak.

 Tisztelt Családtagok!

Tisztelt Emlékezők! Barátok és Munkatársak![2]

„Mindennek megvan az órája”. Ezek most a búcsú percei, nehéz és megrendítő pillanatok. Kugler Gyulától munkahelye és kollégái nevében búcsúzom. Kedves munkatársunk az Óbudai Egyetem jogelőd intézményének főiskolai docense volt, a XX. századi Magyarország meghatározó műszaki intézménye, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar egyik moduljának alapítója. A Kar legendás alakjai között tisztelhettük őt 1971 óta.

2004-től az Óbudai Egyetem Távoktatási Iroda igazgatója, emellett 2006-tól a Budapesti Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Kar oktatási főigazgató-helyettese, majd oktatási dékánhelyettes, a Villamosenergetika Intézet tudományos igazgatóhelyettese és az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar gazdasági igazgatója is volt 2016-ig. A villamosmérnökasszisztens-képzés országos beindításának egyik irányítójaként országosan elismert személye volt a tudományos életnek.

Tankönyvek, távoktatási tananyagok, szakmai publikációk és szabadforgalomban megjelent műszaki könyvek szerzője és társszerzője.

Ipari kutatási-fejlesztési munkák témavezetőjeként vett részt az ipar számára hasznosítható számos kutató munkában. Az Intézet eredményeit, azok hasznosságát az alkalmazó vállalatok értékesítési eredményei pontosan visszaigazolták. Kugler Gyula mindig problémák lényegét ragadta meg, a megoldások helyes és célravezető koncepcióit alkotta meg.

Munkásságának vezérlő elve volt, hogy a mérnöki munkára, mint megvalósító tevékenységre tekintett. Ez a felfogás hatotta át egész pályáját, munkásságát. Ezt az örökséget adta át tanítványainak, életműve az őt követő nemzedékekben fennmarad, és alkotó erővé válik.

Oktatói munkájának fő fókusza a szakterület hazai fennmaradása, fejlesztése, a jól képzett mérnökhallgatók képzése volt.

Oktatási tevékenységét a kezdetektől nyugdíjba vonulásáig, sőt később nyugdíjas éveiben óraadóként folyamatosan az egyetem keretein belül végezte. Munkássága mindenkor a szakmai kultúra fenntartására, annak a hallgatókkal történő megismertetésére irányult.

Értékközpontú emberként, tanárként, kollégaként az egyenes, őszinte beszéd híve volt, aki az eredményességet következetesen megkövetelte és számon kérte, magára is kötelező érvényűnek tekintette. Munkatársaival, tanítványaival közvetlen kapcsolatot ápolt. Közösségteremtő erejével baráti kapcsolatot alakított ki közvetlen kollégáival. Nem tudtunk olyat kérni tőle, amit ne igyekezett volna szinte azonnal teljesíteni.

Hallgatóit magas szinten oktatta, elsősorban a gondolkodási képességet próbálta fejleszteni oktatása során.

Tisztelt Emlékezők!

„Keresheted őt, nem leled, hiába,/ se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,/ a múltba sem és a gazdag jövőben/ akárki megszülethet már, csak ő nem” – írta Kosztolányi Dezső.

Azt gondolom, az ember elsősorban az, amit gondol a világról, az, amit a munkája során tesz vagy megpróbál tenni. Kugler Gyula azok közé tartozott, aki soha nem kérkedett, hanem tette a dolgát, de ha kérdezték, szívesen válaszolt. Hatalmas tudása birtokában pedig volt miről beszélnie, volt mit átadnia. Egyik legfőbb céljaként tekintett arra, hogy a minőségi oktatás szolgálatába állítva a technológiát, olyan újszerű megoldásokat kínáljunk hallgatóinknak, amelyekkel egyszerűsödik a tanulás folyamata.

Mindent elmond lelkiismeretes, odaadó munkájáról, ahogy tanítványai nyilatkoztak róla egy egyetemi oktatókat értékelő hallgatói oldalon. A legsegítőkészebb, szakmailag a legjobb és emberileg a legempatikusabb tanárok között tartották számon. Egy diákja így mesélt róla: „Engem réges-régen tanított villamosságtan gyakorlaton. Nagyon segítőkész volt. Ha végeztél a zárthelyi dolgozattal, az asztalodnál ránézett a feladatokra, és ha valamit nem talált rendben, azt mondta, úgy gondolom, érdemes lenne még egyszer a feladatot átnézni.” Ehhez azt hiszem, nem kell mit hozzáfűzni.

Mi, emlékezők mindannyian megrendülten gondolunk arra, hogy személyisége, jóságos lénye igenis pótolhatatlan. Óriási űrt hagyott maga után. Ha csak néhány szót mondhatnék róla, az jut eszembe, hogy mélységesen jó ember és jó szakember volt.

Végezetül engedjék meg, hogy Kosztolányi szavaival búcsúzzam:

„Az élet egyszer csak őrája gondolt, / mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...", ! /majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt / s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt..." / Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, / mint önmagának dermedt-néma szobra. / Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. / Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

Most itt állunk megrendülten, és fájó szívvel búcsúzunk Kugler Gyula kollégánktól.

Nyugodj békében drága barátunk!