Búcsúzunk Kelemen Ferenctől
Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar Automatika Intézet néhai főiskolai tanára, Kelemen Ferenc január 9-én hunyt el.
Kelemen Ferenc Makón született 1937-ben, 1962-ben a BME Villamosmérnöki Karán erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett. 1969-ban elvégezte a BME irá-nyitástechnikai szakmérnöki szakot, 1962-1967 között az EVIG Rt.-nél dolgozott szervizmérnökként. 1968-tól a Kandó Főiskola megalakulása óta a Hajtásszabályozási Tanszék tagja. 1979-től az Erősáramú Automatikai és Berendezések Intézet tudományos igazgató helyettese volt a Budapesti Műszaki Főiskola megalakulásáig. A Kandó Főiskola sikeres működését segítő kutatási és ipari fejlesztési feladatokra megalakult főiskolai bizottság elnöke volt. A Hajtásszabályozás Szakcsoport vezetőjeként, számos kiemelkedő színvonalú szerződéses munka vezetője, részvevője volt. Kutatási-fejlesztési témái mindig előre mutatók voltak. Következetes képviselője volt az ipar számára hasznosítható kutató munkának.
Az Intézet eredményeit, azok hasznosságát az alkalmazó vállalatok értékesítési eredményei pontosan visszaigazolták. A problémák lényegét ragadta meg, a megoldások helyes és célravezető koncepcióit hozta létre.
Az vezérelte munkásságát, hogy a mérnöki munka megvalósító tevékenység, ez a felfogás hatotta át egész életművét, az Intézet tevékenységét. Ezt az örökséget adta át tanítványainak, életműve az Őt követő nemzedékekben fennmarad és alkotó erővé válik.
Hallgatóit magas szinten oktatta, következetes szigorúsággal kérte számon a tananyagot. Elsősorban a gondolkodási képességet próbálta fejleszteni oktatása során. Oktatói munkájának fő fókusza a szakterület hazai fennmaradása, fejlesztése, a jól képzett mérnökhallgatók képzése volt. Szakterületén belül a Szabályozott Villamoshajtások oktatásával, fejlesztésével foglalkozott tárgyfelelősként. Munkásságával hozzájárult a Paksi Atomerőmű 4-es reaktor villamoshajtásának fejlesztéséhez és karbantartásához több évtizeden keresztül. Kiváló munkájáért a Kohó és Gépipar Kiváló Dolgozója címet, oktató munkájáért számtalan Dékáni, Főigazgatói kitüntetést kapott.
Értékközpontú, egyenes, őszinte és szókimondó ember volt. Az eredményességet következetesen megkövetelte és számon kérte, magára is kötelező érvényűnek tekintette. Munkatársaival, tanítványaival közvetlen kapcsolatot ápolt. Közösségteremtő erejével baráti kapcsolatot ápolt a közvetlen kollégáival. Éles eszű, jó humorú kolléga volt.
Oktatási tevékenységét a kezdetektől nyugdíjba vonulásáig, sőt óraadóként egészen 2020-ig folyamatosan az egyetem keretein belül végezte.
Tevékenysége folyamatosan a szakmai kultúra fenntartására, a hallgatókkal történő megismertetésére irányult.
Gyászolják barátai, kollégái, munkatársai és hallgatói.
Vincze Tiborné