"Május 30-án volt az első Sprint távú versenyem, Tiszaújvárosban, ahol 750 m úszás, 20 km kerékpározás és 5 km futást kellett teljesíteni. Nagyon izgultam, mert semmi tapasztalatom nem volt még a számok közötti váltásban, depózásban, különféle szabályokban egy versenyen. Szerencsére a Polythlon Egyetemi Triatlonklub tagjai, amely egyesülethez korábban csatlakoztam, mindenben készségesen segítettek. Ez a versenyhelyszín abban különleges, hogy az úszást egy 50 m-es nyílt medencében kell teljesíteni, ami azért volt nagy segítség, mivel még kevés nyílt vízi tapasztalatom volt. Az úszás jól is ment, a kerékpáron minden erőmet beleadtam, tudván hogy a futás nem a legerősebb számom, igyekeztem minél több előnyt összeszedni. Mire a futáshoz értem nagyon elfáradtam, beleadtam mindent, de nagyon lassúnak éreztem magam más futókhoz képest. Ennek ellenére sikerült életem egyik leggyorsabb 5 km-es idejét futni: 25 perc. A célba éréskor nagyon örültem, hogy teljesítettem a versenyt és nem számítottam dobogós helyezésre. Ezért nem is néztem meg a kiírást (mivel még akkor még azt se tudtam hogyan működik a rendszer), de később kiderült, hogy a korcsoportomban 3. helyen végeztem.

A második versenyem Keszthelyen volt szintén sprint táv. Habár minden versenyen rengeteg dologra kell odafigyelni, a korábbi versenyről való tapasztalatomnak köszönhetően egy kicsit nyugodtabban álltam a rajtvonalhoz. Nagyon jó volt a hangulat, a Balaton vize ismerős terep volt, így a nyílt vízi úszástól sem féltem annyira. Az úszás megint jól ment: elsők között jöttem ki a vízből. Mivel ezen a versenyen engedélyezett volt a bolyozás ezért szinte végig volt lehetőségem másokkal együtt dolgozni, így a kerékpáros időm is jó lett, az elsők között kezdtem a futást. Viszont a futás a leggyengébb számom, és a levegő is nagyon párás volt, így sokan leelőztek. Elfáradtam a végére. Szerencsére így is sikerült 2. helyet elérni a korosztályomban.

Rövid távú Országos Bajnokság július 17-én Tatán. 1500 m úszás, 40 km kerékpár, 10 km futás. Ez egy fontosabb verseny volt, ezt szemeltem ki a legkorábban és azért igyekeztem felkészültebben is érkezni. Sajnos a tavasszal összeszedett csípő sérülésem viszont nem múlt el, így futásban nem igazán tudtam fejlődni. Tudtam, hogy itt erősebb lesz a mezőny. Mivel nagyon sokan voltak, ezért nem ment jól az úszás, ilyenkor nagy a tömeg a vízben és nehéz úszni és sok vizet nyel az ember. Ez egy külön műfaj, még sokat kell versenyeznem, hogy gyakorlott legyek a „bunyózásban”. Kerékpáron nem engedélyezett a bolyozás, ami azt jelenti, hogy 12 méter távolságot kell tartani az előttem haladótól, így nem érvényesül a szélárnyék hatása. Vagy előzni lehet határozottan a bal oldalon. Mivel a kerékpár első felében végig a baloldalt haladtam, rengeteg férfi versenyzőt előztem le, ezért úgy éreztem nem állok rossz helyen. Mivel egy körös, egy fordulópontos volt a pálya, ezért aki szembe jött már az előttem volt. Láttam pár lányt, így tudtam, hogy ők az élmezőny, én valamelyest mögöttük voltam.  Összességében a kerékpár jól sikerült, de a futás - ahogy eddig is - nem ment túl jól. Vitt előre a motiváció, de nagyon magas volt a pulzusom és nagyon elfáradtak a lábaim a kerékpáron. Sok volt a szurkoló, így jó volt a hangulat, ami egy kicsit könnyebbé tette a dolgomat. Végre célba értem, és kis idővel utána megjelent az eredménylista is a kijelzőn, ahol meglepetésemre láttam, hogy korcsoportos 3. lettem és összesítettben 19., aminek nagyon örültem, mivel ez országos bajnokság volt.

Az utolsó és legnehezebb versenyem szeptember 12-én volt Balatonkenesén, ami egy úgynevezett középtáv vagy féltávú verseny volt. Azért hívják így, mert ez az Ironman távú versenynek a fele, tehát 1900 m úszásból, 90 km kerékpározásból és 21 km futásból áll.



Az utolsó versenyhez képest majdnem 2 hónapom volt felkészülni, de mivel a sérülésem nem múlt el teljesen futásból egyáltalán nem éreztem magamat magabiztosnak. De összességében a meglévő versenytapasztalatoknak köszönhetően sokkal magabiztosabban érkeztem a versenyre. Párhuzamosan a hosszú (iron) távú országos bajnokság zajlott, sok csapattársam ezen a távon indult ezért hajnalban keltünk, hogy a 8 órás rajtra odaérjünk. Miután elrajtolt a hosszú távú verseny volt még egy kis időm összeszedni a gondolataimat a versenyre, kényelmesen bedepózni illetve ismerősökkel találkozni, ami nagy öröm volt számomra. Mivel a Balaton ilyenkor már 18 fokos volt ezért neoprénes úszás volt. 12-kor rajtolt a verseny, a kisebb létszám miatt férfiak nők együtt. Az úszás jól ment, utólag kiderült, hogy nők között elsőként végeztem az úszással. Kerékpáron viszont hamar leelőzött 1-2 női versenyző. Alapvetően kihajtottam magamból mindent, de valamennyire mégis moderálni akartam a tempót, mert tudtam, hogy vár rám még egy félmaraton a végén.  Közben a levegő hőmérséklete is igen felmelegedett körülbelül 28 fok volt. A kerékpár legvégén leelőzött még egy lány, így addigra már nem tudtam hol helyezkedem el a mezőnyben. Ehhez persze fontos tudni, hogy párhuzamosan ugyanazon a pályán versenyeztek az iron távosok is ezért nehéz volt megállapítani, hogy kivel is versenyzek. Amikor megkezdtem a futást, jobban éreztem magam mint számítottam. A futópályán a strandolók, szurkolók, segítők biztatták a sportolókat, aminek nagyszerű és különleges hangulata volt. Az első 10 km-en még egész jól éreztem magam, után kezdett egyre nehezebb lenni a futás. 15 km-nél teljesen elfogytam, de mivel az utolsó kör érkezett ez kicsit feldobott, és végül a tervezett 2 órás idővel sikerült befejezni a félmaratont is.

Sikerült a korcsoportomban 1. helyen végeznem összesítettben pedig 7. helyen, aminek nagyon örülök. Nagyon tartottam ettől a távtól, de hosszútávon van esélyem fejlődni benne. Azért egy országos bajnokságon komolyabb mezőnnyel kell versenyezni, de örömmel állok a kihívás elé.

Nagyon élveztem az összes versenyt a nyáron, a nehézségekkel és a küzdelemmel együtt is nagyszerű élmény volt. A mezőny csak viszonyítási alap, elsősorban önmagunkkal versenyzünk, és úgy érzem, hogy sikerült leküzdenem önmagamat.

Nagyon hálás vagyok az Óbudai Egyetem Testnevelési és Sport Intézetének, hogy eljuthattam ezekre a versenyekre, különben nem lett volna lehetőségem ennyi versenyen részt venni. Izgatottan várom a következő versenyszezont, remélem hogy jövőre is sok versenyre eljutok majd. Addig pedig sok munka és edzés vár rám, hogy jövőre már magabiztosan állhassak a startvonalhoz."

Gratulálunk és sok sikert kívánunk a jövőben is!