Búcsúzunk Dr. Tverdota Miklóstól, a Kandó alapítójától
Dr. Tverdota Miklós, a Kandó Főiskola alapító tanszékvezető főiskolai tanára, évtizedeken át meghatározó vezetője, kollégánk, tanárunk, barátunk, szeretett Miki bácsi július 6-án délben, 86. születésnapja másnapján elhunyt.
A Kandó nem létezne nélküle, és a Kandó soha nem lesz már ugyanolyan nélküle.
Tverdota Miklós 1935-ben született Budapesten. Villamosmérnöki diplomájának megszerzése után 1958 és 1962 között az Elektro Service Vállalatnál tevékenykedett, ahol villamos gépszerkesztési, számítási és próbatermi munkákat végzett, valamint a gyártás gépesítésével foglalkozott. Az 1962-1964-es években a KGMTI Géptervező és Műszaki Iroda tervezőmérnökeként dolgozott. Élelmiszeripari, gumiipari, szilikátipari, kohóipari, autóipari gyártó és szállítóberendezések villamos vezérléseit tervezte. 1968-ban elvégezte a BME Irányítástechnikai szakmérnöki szakát. 1975-ben doktori címet szerzett.
1964 és 1969 között a KGM Személyzeti és Oktatási Főosztályán a villamos technikumok és a felsőfokú technikumok referense volt. 1966-tól 1969-ig a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola megalakulását irányította. Az 1968-tól 1979-ig tartó években megszervezte, és vezette a Kandó Főiskola Hajtásszabályozási Tanszékét. 1985 és 2000 között tanári munkája mellett az Automatika Intézet műszaki igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. Vezető szerepet töltött be a Kandó Főiskola szervezeti rendjének és tantervi rendszerének kialakításában, a kutatási és ipari fejlesztési feladatok irányításában. 1973 és 1979 között több OMFB és MM szakbizottságának is tagja volt. A Kandó Főiskola sikeres működését és fejlesztését megalapozó számos tanulmány kidolgozásában vett részt különböző főiskolai bizottságok elnökeként vagy tagjaként.
Oktatási tevékenységét a kezdetektől nyugdíjba vonulásáig folyamatosan a Kandó Főiskola keretein belül fejtette ki. Elsősorban a Vezérléstechnika és a Szabályozástechnika tantárgyak fejlesztésével foglalkozott tárgyfelelősként. Nevéhez fűződik a robottechnika oktatásának bevezetése, melyet először az általa megszervezett szaküzemmérnök képzés keretében, majd a főiskolai villamosmérnök képzésben is tanított. Oktatási munkájának részeként hat főiskolai jegyzetet és számos oktatási segédletet írt.
Jelentős szakmai tevékenységén túl nagyon értékes volt közösségteremtő ereje. Az általa vezetett munkacsoportokból baráti társaságokat tudott kovácsolni. Gyakran szervezett kirándulásokat, összejöveteleket, melyek legemlékezetesebb pontja az volt, mikor felzendült erőteljes, öblös énekhangja. A hallgatókhoz fűződő viszonyát egyszerre jellemezte a félelmetes szigor és a túláradó szeretet. Többször fordult elő, hogy a frissen végzett villamosmérnök kollégákat az otthonában látta vendégül. Szerette a sportot. Amikor csak tehette, maga is részt vett a munkahelyi futball és egyéb sportrendezvényeken.
Nyugodj békében, drága Miki bácsi!
Tverdota Miklós 1935-ben született Budapesten. Villamosmérnöki diplomájának megszerzése után 1958 és 1962 között az Elektro Service Vállalatnál tevékenykedett, ahol villamos gépszerkesztési, számítási és próbatermi munkákat végzett, valamint a gyártás gépesítésével foglalkozott. Az 1962-1964-es években a KGMTI Géptervező és Műszaki Iroda tervezőmérnökeként dolgozott. Élelmiszeripari, gumiipari, szilikátipari, kohóipari, autóipari gyártó és szállítóberendezések villamos vezérléseit tervezte. 1968-ban elvégezte a BME Irányítástechnikai szakmérnöki szakát. 1975-ben doktori címet szerzett.
1964 és 1969 között a KGM Személyzeti és Oktatási Főosztályán a villamos technikumok és a felsőfokú technikumok referense volt. 1966-tól 1969-ig a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola megalakulását irányította. Az 1968-tól 1979-ig tartó években megszervezte, és vezette a Kandó Főiskola Hajtásszabályozási Tanszékét. 1985 és 2000 között tanári munkája mellett az Automatika Intézet műszaki igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. Vezető szerepet töltött be a Kandó Főiskola szervezeti rendjének és tantervi rendszerének kialakításában, a kutatási és ipari fejlesztési feladatok irányításában. 1973 és 1979 között több OMFB és MM szakbizottságának is tagja volt. A Kandó Főiskola sikeres működését és fejlesztését megalapozó számos tanulmány kidolgozásában vett részt különböző főiskolai bizottságok elnökeként vagy tagjaként.
Oktatási tevékenységét a kezdetektől nyugdíjba vonulásáig folyamatosan a Kandó Főiskola keretein belül fejtette ki. Elsősorban a Vezérléstechnika és a Szabályozástechnika tantárgyak fejlesztésével foglalkozott tárgyfelelősként. Nevéhez fűződik a robottechnika oktatásának bevezetése, melyet először az általa megszervezett szaküzemmérnök képzés keretében, majd a főiskolai villamosmérnök képzésben is tanított. Oktatási munkájának részeként hat főiskolai jegyzetet és számos oktatási segédletet írt.
Jelentős szakmai tevékenységén túl nagyon értékes volt közösségteremtő ereje. Az általa vezetett munkacsoportokból baráti társaságokat tudott kovácsolni. Gyakran szervezett kirándulásokat, összejöveteleket, melyek legemlékezetesebb pontja az volt, mikor felzendült erőteljes, öblös énekhangja. A hallgatókhoz fűződő viszonyát egyszerre jellemezte a félelmetes szigor és a túláradó szeretet. Többször fordult elő, hogy a frissen végzett villamosmérnök kollégákat az otthonában látta vendégül. Szerette a sportot. Amikor csak tehette, maga is részt vett a munkahelyi futball és egyéb sportrendezvényeken.
Nyugodj békében, drága Miki bácsi!
