„EU-PED 2020” Kárpát-medencei Pedagógusnap – virtuálisan is összetartozunk
Tisztelt Kollégák!
Tisztelt Egyetemi Polgárok!
Ünnepek ősi idők óta vannak, mert az embereknek – legyen az egy családi közösség, egy népcsoport, vagy épp egy állam megemlékezése – szükségük van arra, hogy a hétköznapokon túl, a legkülönbözőbb témákban meg tudják különböztetni azt a napot a többitől. Az oktató-nevelő szakemberek áldozatos munkája előtt tisztelegve tartják meg világszerte a Pedagógusnapot.
„Néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak” – írta Esterházy Péter. Magyarországon 1952 júniusa óta tart ez a „feláldozás”, nemzetközi ünneppé pedig akkor vált, amikor az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadta a pedagógusok jogairól szóló 150 paragrafusból álló határozatot, és annak napját, vagyis október 5-ét jelölte meg a Pedagógusok Világnapjának. A világ országai ettől függetlenül más-más időpontban köszöntik a pedagógusaikat, míg nálunk június első vasárnapján, addig Szerbiában és Törökországban novemberben, Amerikában májusban, Kínában szeptemberben tarják az ünnepet.
Idén 2020 júniusában, a már megszokott és 2011 óta bevezetett hagyományainkhoz híven, június 5-én mi is szerettünk volna közösen ünnepelni kollégáinkkal, a Kárpát-medencei felsőoktatás magyar képviselőivel, a koronavírus járvány miatt azonban ez az ünnepségünk is elmaradt, pontosabban reményeink szerint szeptemberre tolódott. Ennek megfelelően, ünnepi díjazottjainkat személyesen majd csak akkor tudjuk köszönteni, és örülni sikerüknek. E-mailben személyre szóló értesítést küldtünk, ezt a vírushelyzet sem akadályozhatta meg!
Természetesen, az sem jelenthet akadályt, hogy – legalább szóban, írásban – megemlékezzünk a Pedagógusnapról.
Fontos nap, és fontosak az ünnepeltjei is! Hogy miért?
A pedagógusokat sokan, sokféle jelzővel illették azóta, hogy az ókori Athénban az első paidegógosz rabszolgaként a magántanítóhoz kísérte, és a tanulásban segítette gazdája gyermekét. A különböző korszakokban gyémántcsiszolóknak, pásztoroknak, őrszemeknek, fáklyának és lámpásnak is nevezték őket.
A tanító ember
A felsőoktatásban nevezhetjük őket tanárnak, mentornak, oktatónak, konzulensnek és egyet soha, semmikor nem tagadhatunk: egy oktatási intézménynek, legyen az akár kisiskola, akár egyetem, a lelke a tanító ember. Az a szó legnemesebb értelmében vett tanító, aki a világmindenséget megismerni vágyó fiatalt úgy kalauzolja, vezeti, segíti a tudás megszerzésének sokszor korántsem könnyűléptű útján, hogy az diadalmenetként éli meg, amíg eljut a célig. Az ilyen tanító ember példamutató emberségével nevel. Az ilyen tanító ember a jövővel szövetkezik. Pedagógus. Ő az, akit tisztelet illet, s ha duplán vállal részt emberségből, dupla tisztelet illeti meg!
Az Óbudai Egyetemen azonban a Pedagógusnap tágabb értelmezést is kap, számunkra a Kárpát-medencei magyarság összetartozásáról is szól. Idén, a nemzeti összetartozás napján június 4-én, országszerte megemlékezéseket tartottak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján.
Akkor a magyar nemzetet ugyan szétszakították, de az Egyetemünkön megtartott Pedagógusnap arra is nagyszerű alkalom, hogy hirdessük a magyar szellemi tőke oszthatatlanságát. S hogy mit teszünk ezért? Megfogalmaztuk, hogy a tudomány fejlesztésével, kutatással Egyetemünk hozzá kíván járulni az összmagyarság és egyben az emberiség fejlődéséhez, tudományszervező tevékenységét pedig a Kárpát-medencében élő magyarság szolgálatába kívánja állítani.
Valljuk, amit Csermely Péter biokémikus és hálózatkutató is: „Igazán csak az anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak ebben tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni.”
Határon túl is magyarul
Egyetemünk elkötelezett a határon túli magyar nyelvű oktatás mellett, bizonyíték erre, hogy 2012-ben az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán, székhelyen kívüli képzést indítottunk. 2014-ben újabb székhelyen kívüli képzésünk indult Székelyudvarhelyen, könnyűipari mérnöki alapképzési szakon. Az oktatáson túl elkötelezett segítői vagyunk a Kárpát-medencei tudományos életnek. Az Óbudai Egyetem által alapított, Kassán, Temesváron, Szabadkán, Budapesten rendezett évenkénti szimpóziumok komoly nemzetközi elismerést vívtak és vívnak ki.
Ugyancsak a Kárpát-medencei egységes felsőoktatás megvalósítását szolgálta a határokon átívelő Kárpát-medencei Online Oktatási Centrum (K-MOOC) létrehozása, amely egységes platformot biztosítva kiszolgálja a Kárpát-medencében magyar tannyelvű képzést folytató összes felsőoktatási intézményt, különös tekintettel a határon túli intézményekre. Kányádi Sándor azt mondta: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.” Itt online, díjmentes, magyar nyelvű, kreditértékű kreditértékkel rendelkező kurzusok várják a hazai és határon túli magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények hallgatóit. A folyamatosan bővülő hálózathoz csatlakozott felsőoktatási intézmények kurzusai minden magyarországi és határon túli hallgató számára nyitottak. A K-MOOC ahhoz is hozzájárul, hogy a határon túliak szülőföldjükön maradva bekapcsolódhassanak a magyarországi felsőoktatásba.
Úgy hiszem, Tamási Áron szavai ideillenek: „A magyarságot … az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
Célunk, hogy a határon túli magyarsággal élő tudományos és oktatási kapcsolatot tartsunk fenn és erősítsük számukra a szülőföldön maradás lehetőségét!
Célunk, hogy az egységes Kárpát-medencei oktatási tér révén összekapcsolódjon a nemzet. Ez a megújulás záloga lehet.
Végezetül engedjék meg, hogy ezen a kicsit magányba zárt, ám mégis szívet gyönyörködtetően közös Pedagógusnapon Illyés Gyula szavaival köszönjem meg a jövővel szövetkező minden kollégámnak a munkáját határon innen és túl, jó egészséget és sok sikert kívánva nekik a továbbiakban is!
„Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak.”
Prof. Dr. Kovács Levente rektor
Buda Sára karnagy és az Óbudai Egyetem vegyeskara ezzel a kórusművel szeretné köszönteni a kollégákat pedagógusnap alkalmából:
http://uni-obuda.hu/files/korus.mp3
Tisztelt Egyetemi Polgárok!
Ünnepek ősi idők óta vannak, mert az embereknek – legyen az egy családi közösség, egy népcsoport, vagy épp egy állam megemlékezése – szükségük van arra, hogy a hétköznapokon túl, a legkülönbözőbb témákban meg tudják különböztetni azt a napot a többitől. Az oktató-nevelő szakemberek áldozatos munkája előtt tisztelegve tartják meg világszerte a Pedagógusnapot.
„Néven nevezni annyi, mint a nevet örökösen feláldozni a megnevezett dolognak” – írta Esterházy Péter. Magyarországon 1952 júniusa óta tart ez a „feláldozás”, nemzetközi ünneppé pedig akkor vált, amikor az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elfogadta a pedagógusok jogairól szóló 150 paragrafusból álló határozatot, és annak napját, vagyis október 5-ét jelölte meg a Pedagógusok Világnapjának. A világ országai ettől függetlenül más-más időpontban köszöntik a pedagógusaikat, míg nálunk június első vasárnapján, addig Szerbiában és Törökországban novemberben, Amerikában májusban, Kínában szeptemberben tarják az ünnepet.
Idén 2020 júniusában, a már megszokott és 2011 óta bevezetett hagyományainkhoz híven, június 5-én mi is szerettünk volna közösen ünnepelni kollégáinkkal, a Kárpát-medencei felsőoktatás magyar képviselőivel, a koronavírus járvány miatt azonban ez az ünnepségünk is elmaradt, pontosabban reményeink szerint szeptemberre tolódott. Ennek megfelelően, ünnepi díjazottjainkat személyesen majd csak akkor tudjuk köszönteni, és örülni sikerüknek. E-mailben személyre szóló értesítést küldtünk, ezt a vírushelyzet sem akadályozhatta meg!
Természetesen, az sem jelenthet akadályt, hogy – legalább szóban, írásban – megemlékezzünk a Pedagógusnapról.
Fontos nap, és fontosak az ünnepeltjei is! Hogy miért?
A pedagógusokat sokan, sokféle jelzővel illették azóta, hogy az ókori Athénban az első paidegógosz rabszolgaként a magántanítóhoz kísérte, és a tanulásban segítette gazdája gyermekét. A különböző korszakokban gyémántcsiszolóknak, pásztoroknak, őrszemeknek, fáklyának és lámpásnak is nevezték őket.
A tanító ember
A felsőoktatásban nevezhetjük őket tanárnak, mentornak, oktatónak, konzulensnek és egyet soha, semmikor nem tagadhatunk: egy oktatási intézménynek, legyen az akár kisiskola, akár egyetem, a lelke a tanító ember. Az a szó legnemesebb értelmében vett tanító, aki a világmindenséget megismerni vágyó fiatalt úgy kalauzolja, vezeti, segíti a tudás megszerzésének sokszor korántsem könnyűléptű útján, hogy az diadalmenetként éli meg, amíg eljut a célig. Az ilyen tanító ember példamutató emberségével nevel. Az ilyen tanító ember a jövővel szövetkezik. Pedagógus. Ő az, akit tisztelet illet, s ha duplán vállal részt emberségből, dupla tisztelet illeti meg!
Az Óbudai Egyetemen azonban a Pedagógusnap tágabb értelmezést is kap, számunkra a Kárpát-medencei magyarság összetartozásáról is szól. Idén, a nemzeti összetartozás napján június 4-én, országszerte megemlékezéseket tartottak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján.
Akkor a magyar nemzetet ugyan szétszakították, de az Egyetemünkön megtartott Pedagógusnap arra is nagyszerű alkalom, hogy hirdessük a magyar szellemi tőke oszthatatlanságát. S hogy mit teszünk ezért? Megfogalmaztuk, hogy a tudomány fejlesztésével, kutatással Egyetemünk hozzá kíván járulni az összmagyarság és egyben az emberiség fejlődéséhez, tudományszervező tevékenységét pedig a Kárpát-medencében élő magyarság szolgálatába kívánja állítani.
Valljuk, amit Csermely Péter biokémikus és hálózatkutató is: „Igazán csak az anyanyelvén tud az ember tanítani. Csak ebben tudja átadni azokat a rendkívül finom érzelmi tartalmakat, ami a tanítással jár. Enélkül egyszerűen nem érdemes belekezdeni.”
Határon túl is magyarul
Egyetemünk elkötelezett a határon túli magyar nyelvű oktatás mellett, bizonyíték erre, hogy 2012-ben az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán, székhelyen kívüli képzést indítottunk. 2014-ben újabb székhelyen kívüli képzésünk indult Székelyudvarhelyen, könnyűipari mérnöki alapképzési szakon. Az oktatáson túl elkötelezett segítői vagyunk a Kárpát-medencei tudományos életnek. Az Óbudai Egyetem által alapított, Kassán, Temesváron, Szabadkán, Budapesten rendezett évenkénti szimpóziumok komoly nemzetközi elismerést vívtak és vívnak ki.
Ugyancsak a Kárpát-medencei egységes felsőoktatás megvalósítását szolgálta a határokon átívelő Kárpát-medencei Online Oktatási Centrum (K-MOOC) létrehozása, amely egységes platformot biztosítva kiszolgálja a Kárpát-medencében magyar tannyelvű képzést folytató összes felsőoktatási intézményt, különös tekintettel a határon túli intézményekre. Kányádi Sándor azt mondta: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.” Itt online, díjmentes, magyar nyelvű, kreditértékű kreditértékkel rendelkező kurzusok várják a hazai és határon túli magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények hallgatóit. A folyamatosan bővülő hálózathoz csatlakozott felsőoktatási intézmények kurzusai minden magyarországi és határon túli hallgató számára nyitottak. A K-MOOC ahhoz is hozzájárul, hogy a határon túliak szülőföldjükön maradva bekapcsolódhassanak a magyarországi felsőoktatásba.
Úgy hiszem, Tamási Áron szavai ideillenek: „A magyarságot … az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
Célunk, hogy a határon túli magyarsággal élő tudományos és oktatási kapcsolatot tartsunk fenn és erősítsük számukra a szülőföldön maradás lehetőségét!
Célunk, hogy az egységes Kárpát-medencei oktatási tér révén összekapcsolódjon a nemzet. Ez a megújulás záloga lehet.
Végezetül engedjék meg, hogy ezen a kicsit magányba zárt, ám mégis szívet gyönyörködtetően közös Pedagógusnapon Illyés Gyula szavaival köszönjem meg a jövővel szövetkező minden kollégámnak a munkáját határon innen és túl, jó egészséget és sok sikert kívánva nekik a továbbiakban is!
„Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak.”
Prof. Dr. Kovács Levente rektor
Buda Sára karnagy és az Óbudai Egyetem vegyeskara ezzel a kórusművel szeretné köszönteni a kollégákat pedagógusnap alkalmából:
http://uni-obuda.hu/files/korus.mp3
