Rektori köszöntő





Prof. Dr. Kovács Levente az Óbudai Egyetem új rektora


 












... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.


József Attila: A Dunánál


 


 


 


Tisztelt Óbudai Egyetemi Polgárok!


Kedves Kollégák! Kedves Hallgatók!


 


Tisztelettel köszöntök minden kedves érdeklődőt, köszöntöm az Egyetem munkatársait és hallgatóit!


Kérem, engedjék meg, hogy az Óbudai Egyetem 2019. július 15-től hivatalba lépett új rektoraként köszönthessem Önöket és röviden bemutathassam azon főbb célokat, melyek megvalósításához a támogatásukat kívánom megnyerni, és aminek jövőbeni megvalósításában számítok a megtisztelő együttműködésükre!


Mindenek előtt viszont engedjék meg, hogy pár szót írjak magamról. Teszem ezt nem a magam fitogtatása végett, hanem, hogy aláhúzzam, nem fellengzősen szép, de üres frázisokra építettem a programomat. Erdélyi származású vagyok – József Attila mottómban jegyzett verséhez hasonlóan – különböző, magyar, kun, székely és német felmenőkkel. Iskoláimat az érettségiig magyar nyelven végeztem a Bánság fővárosában, az 1989-es romániai forradalom kiindulópontjaként számított Temesvár városában, hogy aztán a műszaki egyetemet szintén Temesváron végezzem el román nyelven (nem lévén akkor még Romániában magyar felsőoktatási intézmény) évfolyamelsőként, de országos szinten is tudományterületemen elsőként. Az egyetem elvégzése után végig egyetemi oktatóként dolgoztam a Temesvári Műszaki Egyetemen, de bekapcsolódtam az akkoriban alakult nagyváradi magyar Partiumi Keresztyén Egyetem oktatásába, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szereztem PhD fokozatot és folytattam pályafutásomat. 2012-től csatlakoztam az Óbudai Egyetemhez, hogy az egyetemi metrikákat erősítsem és tevékenyen növeljem, és innentől életpályámat különböző fórumokon volt alkalmuk nyomon követni. Habilitációmat 2013-ban az Óbudai Egyetem első habilitált doktoraként védtem meg kiváló eredménnyel, vezetőként 2013-2018 között a Neumann János Informatikai Kar oktatási dékánhelyetteseként dolgoztam, a mérnökinformatikus BSc és MSc tantervek szakfelelőse vagyok, és 2018-tól az Óbudai Egyetem oktatási rektorhelyettese voltam. Emellett a hazai és nemzetközi élet aktív szereplőjeként, ERC StG nyertes kutatóként, több hazai és nemzetközi szervezetben töltök be vezető tisztséget, amelyek közül kiemelendő az IEEE Hungary Section, amelynek előbb alelnöke voltam 2013-2016 között, majd 2017-től a szervezet elnöki tisztségét töltöm be.


A műszaki tudományok összessége az emberiség egy olyan alkotása, ami a legnagyobb korszakos átalakulásoknak volt és van kitéve. Nincs még egy olyan kiterjedt tudományág, ami olyan hatalmas változásokat tudna előidézni a jövő nemzedékének sorsában, mint aminek a tanúi és formálói mi magunk leszünk. Úgy gondolom, hogy a műszaki értelmiségi létnek ezen aspektusa vonzza már időtlen idők óta generációk sokaságát a műszaki pályára. Az Óbudai Egyetem magas színvonalú oktatói gárdája pedig az intézmény legújabb kori alapításától kezdve e tudás letéteményese és elkötelezett hitvallója.


A Szenátus azzal a felhatalmazással indított el rektori utamon, hogy az Óbudai Egyetemet korunk felgyorsult változásaira reflektáló módon, a jövőbe tekintve állítsam egy új és stabil növekedési pályára. Erre a mandátumra egyfajta szolgálatként tekintek. Szintén József Attila szavait kissé átírva vallom, egész Kárpát-medencei magyar nemzetemet fogom, nem főiskolai, hanem felelős egyetemi fokon szolgálni. Őszintén hiszem, hogy egy ilyen küldetés alapja és célja nem lehet más, mint maga az egyetemi közösség. A közösség tagjainak megnyerése pedig elsősorban a közösen elérendő célok megismertetésével és elfogadásával kezdődhet el. Kívánom, hogy ezek a célok az egyetemi élet minden résztvevőjét megszólítsák!


Matematikus édesapám példája lebeg előttem, aki Tőkés László püspök úr felkérésére, Bolyai János elhíresült szavaival élve, és kissé átírva, a semmiből egy új egyetemet teremtett, megalapítva a világháború utáni Erdély első magyar nyelvű egyetemét, a Nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetemet. A mi helyzetünk könnyebb, Egyetemünk jogelőd intézményei révén 140 éve létezik, hazánk második legnagyobb műszaki felsőoktatási intézménye, melynek egyetemmé válásának 10. évfordulóját ünnepelhetjük idén. Emellett pedig számos jubileumi rendezvényünk zajlik „A 140 év a gazdaság és a tudomány szolgálatában” szlogenű programsorozat keretében. Méltán lehetünk büszkék erre az örökségünkre!


A közösség több mint az egyének egymás mellett élése, a közösség támogat, erősít, védelmez. Egyenrangú partnerként tekintek intézményünk minden aktív státuszú és nyugállományú oktatójára, tanárára, emeritájára/emeritusára, oktatást segítő, illetve adminisztratív és fizikai munkát végző munkatársára, valamint – nem utolsósorban – jelenlegi és már végzett egyetemi hallgatójára. Rektorként kiemelt célom közös platformra hozni a tenni akaró egyes embereknek az Óbudai Egyetem boldogulásába vetett hitét, a kitűzött célok megvalósításához szükséges szenvedélyét, melyhez elődeim egész sora szolgáltat példaképet.


Ugyanolyan fontosnak tartom azonban, hogy az e célok eléréséhez, kidolgozott stratégia sikeres kivitelezéséhez, az Óbudai Egyetem jelen és jövőbeni polgárait olyan felhatalmazással ruházhassam fel, hogy saját akaratukból tevőleges résztvevőivé válhassanak az alkotói folyamatnak. Mindezen célok megvalósításához szükségesnek tartom azt, hogy – az igényeik messzemenő figyelembevételével – kiszámítható életpálya legyen része azoknak, akik elköteleződnek az Óbudai Egyetem mellett. El kívánok indítani egy párbeszédet az érintett karok, szervezeti egységek bevonásával, hogy megvizsgáljuk a jelenlegi széttagoltság csökkentésének és a párhuzamos struktúrák racionalizálásának lehetőségeit, az Egyetem életét meghatározó belső szabályozás észszerű átgondolását. Váci Mihály szavaival élve, tudatában vagyok annak, hogy „Nem elég jóra vágyni: / a jót akarni kell! / És nem elég akarni: / de tenni, tenni kell! / A jószándék kevés! / Több kell: - az értelem! / Mit ér a hűvös ész?! / Több kell: - az érzelem!”.


Rektori pályázatomban azt vállaltam, hogy a világ legelismertebb felsőoktatási intézményei által kijelölt irányba kívánom vezetni az Óbudai Egyetemet és megfordítani az elmúlt évekre jellemző leszakadó trendet. Egy Egyetem számára ugyanolyan fontossággal bír az oktatás és a tudomány művelése. Nem elég hatékonyan csak egyiket művelni. Elsősorban saját, de külső erők segítségét is igénybe véve egy fenntartható Egyetemet kell alkotnunk, ahol a fiatal generációk fejlődését és előrejutását a szenior kollégák példája és kapcsolatrendszere tudja garantálni, valamint az Egyetem vezetősége által képviselt mértékek és célok ösztönzően hatnak.


Az Egyetem iránti felelősségemnél fogva nem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a megfelelő financiális háttér nélkül közös céljaink megvalósítása nem lehetséges. Fontos, hogy a pénzforrásokkal való gazdálkodást a teljes egyetemi intézményi struktúrába kell úgy beágyazni, hogy az nem csak a jelenlegi, de a következő generációk számára is megbízható rendszerként működhessen majd sok-sok évig. Alapvető fontosságúnak tartom a pénzügyileg fenntartható, egyúttal kölcsönös tiszteleten alapuló gyümölcsöző kapcsolat kiépítését az Egyetem kancellári részegységével és az irányítói jogköröket gyakorló minisztériummal.


Célom egyúttal a demográfiai kihívások miatt az egyetemek között kiélesedő versenyhelyzet okán annak prioritássá tétele, hogy mind a hazai és külhoni magyar, mind a külföldi diákok számára az Óbudai Egyetem legyen az első választás, amikor benyújtják jelentkezésüket egy magyarországi műszaki profilú egyetemre. Ehhez továbbra is számítok az oktató kollégák áldozatos munkájára, a „szárba szökött” kutatóközpontok és kutatási egységek tudományos teljesítményére, de ugyanúgy egy komoly és professzionális alapon felépített marketing tevékenységre is. Hatékony megoldások megteremtésére vagyok elhivatott, de nem leszek partner a „hogyan nem lehet” vagy „hogy nem szoktuk” esetekre. Tudomásul kell vennünk, hogy a felsőoktatási tér nagyon gyorsan változik hazánkban és nemzetközi szinten egyaránt, ezért magunk is gyors és hatékony megoldásokat kell találnunk, hogy lépést tarthassunk és a világgal együtt fejlődhessünk.


A primátus kivívásának és megtartásának egyetlen lehetősége, ha az oktatást a legmagasabb színvonalon, a nemzetközi követelményekhez és a munkaerőpiaci előrejelzésekhez igazítva végezzük továbbra is. Keretet kívánok teremteni a végzett hallgatóktól visszaérkező észrevételek beépítésére a tantervbe, hiszen ők adhatják a legközvetlenebb információt arról, hogy első munkahelyükön milyen módon boldogultak a nálunk megszerzett tudással, valamint hiteles szószólói tudnak lenni intézményünknek. Több erőforrást kívánok átcsoportosítani az online oktatás céljára a tudományos kutatással is kiemelten foglalkozó munkatársaimba pedig annak hitét szeretném átplántálni, hogy az Óbudai Egyetem egy nagyszerű hely, ahol érdemes kimagasló jelentőséggel bíró kutatásokat folytatni, mert a tudomány művelése nemcsak munka, hanem szenvedély is.


Szeretném egyúttal a már megérdemelt nyugállományban levő, de magukban még sok tenni akarást érző volt oktatóinkat, emeritáinkat és emeritusainkat felkérni, hogy amennyiben megtehetik, folytassák sokéves tapasztalataik átadását fiatalabb kollégáiknak, ápolják és aknázzák ki eddig felhalmozott tudásukat, tapasztalataikat, kapcsolatrendszerüket egyetemünk érdekében.


Egyetemünk egy különleges szerveződés, tele egyedi értékekkel, de azért gyengeségekkel is, amikkel én magam is nap mint nap szembesültem és szembesülök. Amikor 2012-ben az Óbudai Egyetemhez csatlakoztam, és pár évre rá egy nagy léptékű európai uniós pályázatot, az EU aranyérmének számított ERC pályázatot Egyetemünkön elindítottam, magam is tevékeny részesévé válhattam a kimagasló eredményeket hozó közösségnek. Ezen keresztül számos olyan adminisztratív és intézményi szintű problémával találkoztam, amelyek kezelését kritikusnak éreztem. Noha nem volt egyszerű, de lokálisan sikerült elérnem, hogy egy emberarcú intézmény keretein belül építő javaslatokat dolgozhassak ki a folyamatok megjobbítására mind a Neumann Informatikai Karon, mind az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ Élettani Szabályozások kutatóközpontjában. Oktatóként és kutatóként is megtapasztaltam a külső és belső kihívások sokaságát, de közben vezetőként folyamatosan az intézményünket fejlesztettem. Ezt a kétirányú információs kapcsolatot meg akarom őrizni, sőt tovább is akarom fejleszteni, hiszen jómagam is igényt tartok kollégáim visszajelzésire. Nyitott vagyok tehát minden, az egyetemi folyamatokat jobbító és az eredményeket erősítő észrevételre, javaslatra. Ha József Attilára tett utalással indítottam gondolataim, az ő szavaival is kívánom zárni soraim: „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes.”


Mindenkinek jó egészséget és sikeres munkát kívánok!


Prof. Dr. Kovács Levente


Budapest, 2019. július 15.








Frissítve: 2019. 09. 09.

Legfrissebb cikkek