(1859. Bakonybánk – 1922. Budapest)

Bánki Donát az egyik legnagyobb magyar gépészmérnök, tudós 1859. június 6-án született a Veszprém megyei Bakonybánk községben dr. Löwinger Ignác, a község körorvosa és Salzer Betti negyedik gyermekként. A család 1868-ban Lovászpatonára költözött.

Bánki Donát az alsóbb iskolákat és részben a középiskolát is a szülői házban végezte, vizsgáit pedig Pápán tette le. A középiskolai tanulmányait Budapesten az V. kerületi főreáliskolában fejezte be 1876-ban. 1876-ban iratkozott be a budapesti József Műegyetemre, ahol tanulmányait 1880-ban fejezte be, oklevelét azonban csak 1893-ban kapta meg. Az 1879-ben tagja lett a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek.

Kiváló képességei már 21 éves korában megmutatkoztak. A gázmotorokról írott dolgozatával elnyerte a Műegyetem 100 Ft-os pályadíját. Díjnyertes dolgozata hamar az ország határain túljutott, a Civilingenieur 1881. 3. számában jelent meg Zur Ermittlung der vorteilhaftesten Mischungsverhaltnisse und Dimensionen der Gasmaschinen címen. Tanárai is felismerték tehetségét, utolsó éves gépészmérnök hallgatóként Horváth Ignác professzor maga mellé vette tanársegédnek a Mechanika Tanszékre. 1881-ben a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában dolgozott, 1882-től a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyárában mint tervező, osztályvezető, majd mint főmérnök tevékenykedett.

Ganz Gyárban töltött idejének első évében szabadalmaztatta első találmányát, amelyet 1885-ben ismertetett a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében. A dinamómétert a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1887-ben a Hollán pályadíj II. fokozatával tüntette ki. A század végén már mint Ganz-gyári mérnök tervezte a Boráros tér felett működő Elevátort. Az akkori dús gabonatermő Délvidéken termett gabonát uszályokkal szállították Budapestre, ahol a pesti rakparton ez a hatalmas építmény ürítette ki az uszályokat. Sajnos ez a nagyszerű mű a II. Világháború alatt elpusztult.

Bánki Donátnak jelentős szerepe volt Mechwarth András, a Ganz-gyár vezérigazgatója által tervezett Mechwart-féle forgóeke gőzerejű talajművelő gép tervezésében is. Javaslatai lehetővé tették, hogy a nagyrészt még csak tervekben létező szerkezet, a gyakorlatban is alkalmazható alkotássá váljon. Ezen sikereknek is köszönhette, hogy a Ganz-gyár vezetése őt bízta meg az 1886-ban vásárolt leobersdolfi gépgyár által gyártott robbanómotorok áttervezésével. Ebbe a munkába később Csonka János is bekapcsolódott.

Bánki 1892-ben a Mérnök Egylet Közlönyében ismertette A gázmotorok elmélete című dolgozatát, mely egy évvel később németül is megjelent a Német Mérnök Egylet folyóiratában. Tanulmányát a Mérnök Egylet 1893-ban a Hollán-pályadíj első fokozatával tüntette ki.

Bánki Donát és Csonka János, a két kiváló szakember közös tevékenysége nagyszerű eredményekkel járt. Legjelentősebb közös találmányuk a porlasztó. A szájhagyomány szerint működésének lényegére akkor jöttek rá, amikor egy szép tavaszi napon fáradtan bandukoltak a Műegyetemről hazafelé egy újfajta petróleummotorral végzett kísérletsorozat után. Egyszer csak megpillantottak egy virágárus lányt, amint vizet permetezett a virágaira egy szóróval. Két évig keresték a legjobb szerkezeti kialakítást, míg végül 1893. február 11-én nyújtották be szabadalmi kérelmüket Újítás a petróleum-motorokon címmel. A Bánki-Csonka féle karburátor az általuk konstruált motor első példányával együtt az Országos Műszaki Múzeumban található.

Bánki robbanómotorokra vonatkozó elméleti kutatásainak másik figyelemre méltó eredménye a nagy kompresszió végnyomás előnyeinek felismerése a robbanómotorok teljesítményének fokozására. Az 1893-ban elkészült első vízporlasztásos Bánki-motor üzem közbeni túlmelegedés esetén vizet porlasztott a hengerbe és ezzel az üzemanyag-kompresszió tűrését megnövelte. Ily módon sikerült elérnie, hogy a szerkezeti részek károsodása nélkül lényegesen növekedjen a robbanómotor teljesítménye.

1898-ban Bánki Donátot a Műegyetem kinevezte egyetemi tanárnak, s a II. Gépszerkezettani Tanszék vezetőjének. Felhagyott a Ganz-gyári tevékenységével, de kapcsolata nem szakadt meg a gyárral, műszaki tanácsadóként segítette a Ganzosok munkáját. Pedagógus munkáját kiválóan látta el, nagy gondossággal készült fel minden előadására pontosan előkészített, saját kézírású jegyzeteivel. Mivel állandóan figyelemmel kísérte a fejlődést, a bel- és külföldi szakirodalomból szerzett ismereteit pedig beépítette mondanivalójába, így a diákok figyelemmel hallgatták előadásait.

Tanári működése alatt a gépészmérnöki oktatásba bevezette a gyakorlati képzést, a tudományos kutatások feltételeinek biztosítása érdekében laboratóriumokat építtetett a Műegyetemen, amelyek tervezésében ő maga is részt vett.

1901-ben kezdte meg kutatásait a gőzturbinák elméleti és gyakorlati problémáinak területén. Ekkor jelent meg kétkötetes egyetemi jegyzete Gyakorlati hydraulika és hydrogépek címen.

1902-ben készült el elsőkerék-meghajtású automobilja, amellyel messze megelőzte korát. Az akkor még gyermekcipőben járó repüléstechnikai kérdések felé fordult. 1909-ben repülőgép stabilizátor műszert szerkesztett. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta rendkívüli eredményei és megalapozott elméleti munkássága elismeréseként. Egy évvel később tartotta az akadémiai székfoglaló előadását Folyadékok mozgása hajlított csatornában címmel.

1914 és 1916 között a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának dékánjává választották, ez jelentős változást hozott az egyetemi pályáján. 1916-ban jelent meg legismertebb műve Energiaátalakulások folyadékokban címmel. Ezt a könyvet a Magyar Mérnök és Építész Egylet Cserháti-pályadíjjal tüntette ki, ahogy az indoklás fogalmazott a Bíráló Bizottság az 1911-1916. évekre szóló Cserháti-pályadíjat egyhangúlag Bánki Donát „Energiaátalakulások folyadékokban” című, kutató szellemben megírt, kimagasló becsű munkájának ítélte oda. Egy évvel később a legnagyobb egyesületi kitüntetéssel, Aranyéremmel jutalmazta.

Bánki Donát 1917-ben ismertette új találmányát, – a német nyelven írt Neue Wasserturbine című tanulmányában – a kettősátömlésű vízturbinát. A parciális határturbina elsősorban alacsonyesésű vizek energiájának hasznosítására szolgált. A kis vízerők hasznosítására alkalmas, a malmok vízikerekének helyettesítésére szolgáló turbinából 1928-ig 853 berendezést gyártottak és helyeztek üzembe. 1918-ban a dunai Vaskapu erőmű megépítésének tervével jelentkezett. 1920-ban megjelent nyomtatásban az Energiaátalakulások folyadékokban című könyvének második kiadása.

Bánki Donát 1922. augusztus 1-én hunyt el Budapesten. Halála után, 1927-ben az Akadémia a Bánki-turbináról szóló dolgozatát a „Nagy jutalommal” díjazta. Életpályáját talán legjobban Schimanek Emil gondolatai tökrözik:

Jellemeznem kellene Bánkit, a tudóst, a zseniális gépkonstruktőrt, a kitűnő tanárt, a kiváló szakírót, a mintaszerű kollégát és last not last: a nemes lelkű embert, az őszinteségnek és igazságosságnak ezt a melegszívű apostolát, akit követendő példaként állíthatunk arra a piedesztálra, amelyen csak az ország legjobbjainak van helye.

Bánki munkásságát itthon és külföldön egyaránt nagyra értékelték. Emlékezetére a Gépipari Tudományos Egyesület, a Budapest Műszaki Egyetem Emlékérmet, a Bánki Donát Műszaki Főiskola, s annak jogutódja a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Kara Emlékplakettet alapított. Nevét viseli még több műszaki középiskola, a fővárosban egy park és egy utca is. Alkotásai közül a hazai Országos Műszaki Múzeum mellett a müncheni Deutsches Museum-ban három jelentős munkája – a Mechwart-eke, a Bánki motor és a Bánki turbina – megtalálható. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen található Pátzay Pál 1959-ben felállított Bánkit ábrázoló bronz mellszobra.

Szakmai és emberi kiválóságának elismeréseképpen nevét 1954. december 19-én, az intézmény fennállásának 75. évfordulóján ünnepség keretében vette fel a Bánki Donát Műszaki Főiskola. Névválasztással, s 1969-ben mellszobrának az aulában való elhelyezésével az intézmény azonosul azokkal az elvekkel, amelyet Bánki Donát életvitelével, munkáságával és elért eredményeivel igazolt. Az Óbudai Egyetem jogelődje, a Budapesti Műszaki Főiskola 2009 tavaszán Bánki Donát születésének 150. évfordulója alkalmából felavatta és elhelyezte Berek Lajos szobrászművész alkotását, a Bánki mellszobrot az egyetem szoborparkjában. Az ünnepséghez kapcsolódva került lebonyolításra az „In Memoriam Bánki Donát Emlékülés”, s bemutatásra az életpályáját eredeti dokumentumokkal illusztrált tablósorozat és kiállítás.