Digitális egészségipar: hol áll ebben Magyarország? – egyetemünk munkatársai bemutatták kutatásaikat a Közgazdász vándorgyűlésen
A digitális egészségipar jelenével és jövőjével foglalkozott a 64. Közgazdász-vándorgyűlés egészséggazdasági szekciója. A kerekasztal-beszélgetésen Prof. Dr. Péntek Márta, az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnöke, az Országos Doktori Tanács alelnöke, az MKT Egészség- és Egészségügy-gazdaságtani Szakosztályának elnöke, valamint Kincses Áron, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke vett részt. A beszélgetést Prof. Dr. Gulácsi László, az Óbudai Egyetem egyetemi tanára, a szakosztály elnökségi tagja moderálta.
A beszélgetés kiindulópontja egy szám volt: a digitális egészségipar - vagyis az orvostechnikai eszközök, képalkotó berendezések, diagnosztikai eszközök, laborok, implantátumok és a mindennapi eszközök, a vérnyomásmérőtől az inzulinpumpáig terjedő szegmens - bevétele 2035-re várhatóan 700–800 milliárd dollárra rúg világszerte, ami többszöröse az autóipar méretének. A kerekasztal beszélgetés fő célja annak vizsgálata volt, hogy mekkora ennek a szektornak a jelentősége hazánkban, és hogyan lehet ebből a hatalmas összegből hazánk részesedését növelni a világpiacon.
Prof. Dr. Péntek Márta egy nemrég lezárult, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap (TKP-2021-NKTA-36) támogatásával megvalósult, több éves kutatási program eredményeit osztotta meg. A vizsgálat abból a felismerésből indult ki, hogy minden késedelem egészségveszteséggel – életminőség, életévek – jár (a „medical device lag” és „profit lag” mellett „health lag”). Az orvostechnikai eszközök piacát szabályozó uniós Medical Device Regulation (2017-ben megjelent, 2021-től hatályos) bevezetése előtt a lakosság jelentős tévhitekkel élt: sokan úgy gondolták, a klinikai vizsgálatok, az adatgyűjtés, a regiszterek és a kiberbiztonság már rendben van. Ezzel szemben a szabályozás valójában csak ekkor kezdte ezeket kiépíteni. A kutatás azt is feltárta, hogy a beültetett eszközzel élők - néhány eszköz, pl. a szívritmus-szabályozók kivételével - jellemzően alig vagy nem kaptak felvilágosítást az eszköz használatáról, a kontrollok gyakoriságáról vagy a veszélyjelekről, a beteg teendőiről. Mivel egy beültetett eszköznél nincs olyan rendszeres orvosi kontroll, mint egy gyógyszernél, a probléma akár csak évtizedek múlva derülhet ki. A digitális orvostechnikai eszközök alkalmazásánál a páciens aktív főszereplő, az ő viszonyulása, felkészültsége, képességei, preferenciái az eszközzel kapcsolatban meghatározóak az eszköz sikeressége szempontjából, ezért ezeket célozták meg a kutatások.
A kutatócsoport módszertani hiányosságokra is rávilágított, amelyek nemzetközi szinten is akadályozzák egy ígéretes eszköz gyors piaci hasznosulását. Vizsgálták többek között a lakosság AI- és robot-elfogadottságát, megkülönböztetve azokat a helyzeteket, amikor a beteg nem találkozik közvetlenül a technológiával (pl. radiológiai képelemzés), és amikor igen (pl. segítő, kiszolgáló robot). Feltérképezték az informális, azaz nem hivatásos gondozók robotokkal kapcsolatos elvárásait: Magyarországon és Lengyelországban is inkább egy közepes méretű (kb. 110 cm), nem feltétlenül humanoid robotot tudnának elképzelni segítőként, és a válaszadók szerint a legnagyobb segítséget nem a mozgatásban, hanem a mindennapi tevékenységekben és a gyógyszerelésben jelentene egy ilyen eszköz. Ugyanakkor a megkérdezettek 30-40 százaléka szerint a gondozott családtag otthona fizikailag alkalmatlan lenne egy robot fogadására, ami jól mutatja, mennyire fontos a fejlesztés előtti igényfelmérés.
A digitális egészségműveltség szerepét egy 150 cukorbeteg gyermek és szülő bevonásával, az Óbudai Egyetem és a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájával együttműködésben végzett felmérés is alátámasztotta: a digitálisan felkészültebb (digital health literacy), az új orvosi technológia használatára nyitottabb szülők gyermekei nagyobb arányban használtak inzulinpumpát és vércukorszenzort, holott ezen eszközök társadalombiztosítás általi finanszírozása megoldott. Ez is azt támasztja alá, hogy a társadalomnak is felkészültnek kell lennie a Healthcare 5.0 használatára. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) esete is jól illusztrálja a társadalmi adaptációt: 2019-ben a lakosság 76 százaléka nem is hallott róla, 2024-re viszont már 60 százalék használta valaha, 49 százalék pedig az elmúlt 12 hónapban. A komplexebb, AI vezérelte eszközökkel (például segítő robotok) kapcsolatban azonban sok a fenntartás, célzott edukációs programok és erős háttérszolgáltatások szükségesek.
Prof. Dr. Gulácsi László felhívta a figyelmet arra, hogy az innováció iránya is jelentősen változik ezen a területen, ezért is nagy és növekvő az információs aszimmetria. A meghatározó piaci szereplők már egyre inkább nem önálló berendezéseket, független készülékeket adnak el, hanem „integrált adat -ökoszisztémát”, amelyek az alapfunkciók mellett támogatják a távoli betegkövetést, a diagnózis felállítását, valamint a valós idejű klinikai döntéshozatalt. A „gépek eladásáról” átkerül a piaci hangsúly a hosszútávú szolgáltatásra. Az egészségiparban is haladunk a Healthcare 5.0 felé. Nem véletlen, hogy sok a kutatás és befektetés ezen a területen, de ehhez mérten kevés az alkalmazás, jelentős a Medical Device Lag és a Profit Lag.
A kerekasztal résztvevői hangsúlyozták az innováció, fejlesztés, megvalósítás és piacralépés adatigényét, mint legfontosabb meghatározó tényezőt. Egyetértettek abban, hogy nem a sok adat, hanem az elegendő megfelelő minőségű adat, az amire szükség van egy integrált adat -ökoszisztéma kialakításához és működtetéséhez, amely az ipar 5.0 analógiájára a Healthcare 5.0 megvalósítását jelenti.
Péntek Márta zárásként arra hívta fel a figyelmet, hogy a felelősség egy része átkerült az innovátorokhoz, mivel a radikálisan új technológiákra gyakran nincs bevált értékelési módszertan, a MedTech szektorban magának a fejlesztőnek kell kialakítania és validálnia a megfelelő módszertant szakértők bevonásával, gyűjteni és elemezni a megfelelő adatokat és bizonyítania a termék hasznosságát a döntéshozók és a társadalom felé – ez korábban kevésbé volt ennyire explicit. Azok a klinikai területek, amelyek leghamarabb nyitnak a mérnökökkel, AI-szakemberekkel és egészség-gazdaságtani szakértőkkel való együttműködésre, előnyt élveznek majd a piacra lépésben és a társadalombiztosítási befogadásban. A résztvevők zárszavukban hangsúlyozták: a hatalmas - Magyarország nélkül is bekövetkező - globális profitból csak úgy hasíthat ki nagyobb szeletet az ország, ha a felsőoktatás, a KSH és a különböző szakmák valódi, tartós hálózatokban működnek együtt, egyértelmű állami vízió és finanszírozási keret mellett.
Forrás, részletek és a fórumon készült videó itt tekinthető meg: https://kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu/2026/09/10/digitalis_egeszsegipar_hol_all_ebben_magyarorszag
Prof. Dr. Péntek Márta egy nemrég lezárult, a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap (TKP-2021-NKTA-36) támogatásával megvalósult, több éves kutatási program eredményeit osztotta meg. A vizsgálat abból a felismerésből indult ki, hogy minden késedelem egészségveszteséggel – életminőség, életévek – jár (a „medical device lag” és „profit lag” mellett „health lag”). Az orvostechnikai eszközök piacát szabályozó uniós Medical Device Regulation (2017-ben megjelent, 2021-től hatályos) bevezetése előtt a lakosság jelentős tévhitekkel élt: sokan úgy gondolták, a klinikai vizsgálatok, az adatgyűjtés, a regiszterek és a kiberbiztonság már rendben van. Ezzel szemben a szabályozás valójában csak ekkor kezdte ezeket kiépíteni. A kutatás azt is feltárta, hogy a beültetett eszközzel élők - néhány eszköz, pl. a szívritmus-szabályozók kivételével - jellemzően alig vagy nem kaptak felvilágosítást az eszköz használatáról, a kontrollok gyakoriságáról vagy a veszélyjelekről, a beteg teendőiről. Mivel egy beültetett eszköznél nincs olyan rendszeres orvosi kontroll, mint egy gyógyszernél, a probléma akár csak évtizedek múlva derülhet ki. A digitális orvostechnikai eszközök alkalmazásánál a páciens aktív főszereplő, az ő viszonyulása, felkészültsége, képességei, preferenciái az eszközzel kapcsolatban meghatározóak az eszköz sikeressége szempontjából, ezért ezeket célozták meg a kutatások.
A kutatócsoport módszertani hiányosságokra is rávilágított, amelyek nemzetközi szinten is akadályozzák egy ígéretes eszköz gyors piaci hasznosulását. Vizsgálták többek között a lakosság AI- és robot-elfogadottságát, megkülönböztetve azokat a helyzeteket, amikor a beteg nem találkozik közvetlenül a technológiával (pl. radiológiai képelemzés), és amikor igen (pl. segítő, kiszolgáló robot). Feltérképezték az informális, azaz nem hivatásos gondozók robotokkal kapcsolatos elvárásait: Magyarországon és Lengyelországban is inkább egy közepes méretű (kb. 110 cm), nem feltétlenül humanoid robotot tudnának elképzelni segítőként, és a válaszadók szerint a legnagyobb segítséget nem a mozgatásban, hanem a mindennapi tevékenységekben és a gyógyszerelésben jelentene egy ilyen eszköz. Ugyanakkor a megkérdezettek 30-40 százaléka szerint a gondozott családtag otthona fizikailag alkalmatlan lenne egy robot fogadására, ami jól mutatja, mennyire fontos a fejlesztés előtti igényfelmérés.
A digitális egészségműveltség szerepét egy 150 cukorbeteg gyermek és szülő bevonásával, az Óbudai Egyetem és a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájával együttműködésben végzett felmérés is alátámasztotta: a digitálisan felkészültebb (digital health literacy), az új orvosi technológia használatára nyitottabb szülők gyermekei nagyobb arányban használtak inzulinpumpát és vércukorszenzort, holott ezen eszközök társadalombiztosítás általi finanszírozása megoldott. Ez is azt támasztja alá, hogy a társadalomnak is felkészültnek kell lennie a Healthcare 5.0 használatára. Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) esete is jól illusztrálja a társadalmi adaptációt: 2019-ben a lakosság 76 százaléka nem is hallott róla, 2024-re viszont már 60 százalék használta valaha, 49 százalék pedig az elmúlt 12 hónapban. A komplexebb, AI vezérelte eszközökkel (például segítő robotok) kapcsolatban azonban sok a fenntartás, célzott edukációs programok és erős háttérszolgáltatások szükségesek.
Prof. Dr. Gulácsi László felhívta a figyelmet arra, hogy az innováció iránya is jelentősen változik ezen a területen, ezért is nagy és növekvő az információs aszimmetria. A meghatározó piaci szereplők már egyre inkább nem önálló berendezéseket, független készülékeket adnak el, hanem „integrált adat -ökoszisztémát”, amelyek az alapfunkciók mellett támogatják a távoli betegkövetést, a diagnózis felállítását, valamint a valós idejű klinikai döntéshozatalt. A „gépek eladásáról” átkerül a piaci hangsúly a hosszútávú szolgáltatásra. Az egészségiparban is haladunk a Healthcare 5.0 felé. Nem véletlen, hogy sok a kutatás és befektetés ezen a területen, de ehhez mérten kevés az alkalmazás, jelentős a Medical Device Lag és a Profit Lag.
A kerekasztal résztvevői hangsúlyozták az innováció, fejlesztés, megvalósítás és piacralépés adatigényét, mint legfontosabb meghatározó tényezőt. Egyetértettek abban, hogy nem a sok adat, hanem az elegendő megfelelő minőségű adat, az amire szükség van egy integrált adat -ökoszisztéma kialakításához és működtetéséhez, amely az ipar 5.0 analógiájára a Healthcare 5.0 megvalósítását jelenti.
Péntek Márta zárásként arra hívta fel a figyelmet, hogy a felelősség egy része átkerült az innovátorokhoz, mivel a radikálisan új technológiákra gyakran nincs bevált értékelési módszertan, a MedTech szektorban magának a fejlesztőnek kell kialakítania és validálnia a megfelelő módszertant szakértők bevonásával, gyűjteni és elemezni a megfelelő adatokat és bizonyítania a termék hasznosságát a döntéshozók és a társadalom felé – ez korábban kevésbé volt ennyire explicit. Azok a klinikai területek, amelyek leghamarabb nyitnak a mérnökökkel, AI-szakemberekkel és egészség-gazdaságtani szakértőkkel való együttműködésre, előnyt élveznek majd a piacra lépésben és a társadalombiztosítási befogadásban. A résztvevők zárszavukban hangsúlyozták: a hatalmas - Magyarország nélkül is bekövetkező - globális profitból csak úgy hasíthat ki nagyobb szeletet az ország, ha a felsőoktatás, a KSH és a különböző szakmák valódi, tartós hálózatokban működnek együtt, egyértelmű állami vízió és finanszírozási keret mellett.
Forrás, részletek és a fórumon készült videó itt tekinthető meg: https://kozgazdasz-vandorgyules.blog.hu/2026/09/10/digitalis_egeszsegipar_hol_all_ebben_magyarorszag
