Egy este a szakralitás határvidékén
Nagy siker és érdeklődés övezte az oktatók és hallgatók kortárs szakrális alkotásait és terveit bemutató popup kiállítást az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának frissen átadott műtermében szeptember 18-án. A tizenkilencedik alkalommal megrendezett Ars Sacra Fesztiválhoz csatlakozó eseményen az alkotók olyan építészeti- és designalkotásokat mutattak be, amelyek személyes módon kötődnek a tervezői munka e különleges területéhez.
A kortárs templomokat, oltárokat, romokat és rejtett szakrális gesztusokat elénk táró alkotások kitűnően illeszkedtek az fesztivál idei mottójához, amely „A remény zarándokai” volt.
A kiállítást Zuh Deodáth és Dr. Jahoda Róbert DLA, kurátor nyitotta meg
Zuh Deodáth az egyházi és szakrális építészetről tartott történeti és filozófiai áttekintést a hallgatóság számára. Kitért arra, hogy a kiállítás tematikája, azaz a szakrális művészet leválása az általános művészet-fogalmunkról az emberiség történetét áttekintve meglehetősen későn, mindössze a 18. században történt meg. Még későbbre, a 19. századra tehető annak az igénynek a megfogalmazása, hogy az egyházművészet, mint önálló megközelítés értelmezhető legyen.
„Az „ars sacra”, bármilyen jelentését is találjuk tudós lexikonokban, az én értelmezésemben ehhez képest valami mást igyekszik közvetíteni.” – fogalmazta meg az Ybl Miklós Építéstudományi Kar docense. Hozzátette: „a szakralitásra nyitott, ez iránt elkötelezett művészet viszonylag mentes a fenti megkülönböztetéstől. Az ars sacra nem csak egyházhoz vagy egyházi témákhoz kötődő, hanem tulajdonképpen emelkedett vagy minőségi művészetet jelöl. Mert végül is minden jó művészet emelkedett és átszellemült, gondolati tartalmakat közöl, amelyek származhatnak egy konkrét konfesszió intézményeinek történetéből is, de alapvetően az a céljuk, hogy közöljenek valamit, ami nem várt örömet, a megértés nem várt élményét okozza.”
Ez az érzés hatotta át a bensőséges hangulatú kiállítást is, amely találkozások, eszmecserék és kölcsönös rácsodálkozás apropója is lett az Óbudai Egyetemen első alkalommal összehozva és alkotói közösséggé kovácsolva a Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar és az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatóit és hallgatóit.
A kiállítást Zuh Deodáth és Dr. Jahoda Róbert DLA, kurátor nyitotta meg
Zuh Deodáth az egyházi és szakrális építészetről tartott történeti és filozófiai áttekintést a hallgatóság számára. Kitért arra, hogy a kiállítás tematikája, azaz a szakrális művészet leválása az általános művészet-fogalmunkról az emberiség történetét áttekintve meglehetősen későn, mindössze a 18. században történt meg. Még későbbre, a 19. századra tehető annak az igénynek a megfogalmazása, hogy az egyházművészet, mint önálló megközelítés értelmezhető legyen.
„Az „ars sacra”, bármilyen jelentését is találjuk tudós lexikonokban, az én értelmezésemben ehhez képest valami mást igyekszik közvetíteni.” – fogalmazta meg az Ybl Miklós Építéstudományi Kar docense. Hozzátette: „a szakralitásra nyitott, ez iránt elkötelezett művészet viszonylag mentes a fenti megkülönböztetéstől. Az ars sacra nem csak egyházhoz vagy egyházi témákhoz kötődő, hanem tulajdonképpen emelkedett vagy minőségi művészetet jelöl. Mert végül is minden jó művészet emelkedett és átszellemült, gondolati tartalmakat közöl, amelyek származhatnak egy konkrét konfesszió intézményeinek történetéből is, de alapvetően az a céljuk, hogy közöljenek valamit, ami nem várt örömet, a megértés nem várt élményét okozza.”
Ez az érzés hatotta át a bensőséges hangulatú kiállítást is, amely találkozások, eszmecserék és kölcsönös rácsodálkozás apropója is lett az Óbudai Egyetemen első alkalommal összehozva és alkotói közösséggé kovácsolva a Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar és az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatóit és hallgatóit.
