Boldog háromgyerekes családapa vagyok, és megrögzött kerékpáros.
Három diplomát szereztem. Az elsőt még a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán kezdtem, a másodikat a Budapesti Műszaki Főiskolán. Ott szereztem egy műszaki-informatikus, illetve egy műszaki menedzser diplomát is. Imádtam odajárni, életem egyik meghatározó része volt. A család mellett a kerékpár tölti ki az időm legnagyobb részét, és mellette van még egy teljes állásom az Ernst & Young Tanácsadó cégnél.

Hogy kerültél bele a parasport világába?

Én vezettem Magyarország legnagyobb kerékpár utánpótlás klubját, amikor egy erdélyi magyar látássérült kerékpáros Butu Arnold Csaba megkeresett azzal, hogy mivel a londoni olimpiára nem vitték ki román színekben, átigazolhatna-e  hozzánk, hogy nálunk folytassa pályafutását magyarként. Akkoriban nem volt Magyarországon para-kerékpár sport. A paralimpiai bizottságon belül sem számoltak vele, viszont úgy döntöttem, hogy adjunk neki egy esélyt.  Ennek fényében utánajártam, hogy lehet indulni 2016-ban Rio de Janeiroban a paralimpián és kiszámoltam a kijutáshoz szükséges kvalifikációs modellt. Ivanics Gergely, a klubunk akkori edzője pedig beült mellé pilótának, mivel egy tandembicikliről van szó, amiben ketten ülnek, egy látássérült és egy egészséges pilóta.

Milyen funkciót tölt be a klubban?

A sportmenedzsment részét viszem. Én állítom össze, hogy kivel dolgozzunk, én döntök a személyzetről, a csapatról, a programról, a válogatási elvekről, hogy hova megyünk, hogy ki hol versenyzik, és mi fér bele a pénzügyi keretbe.

Mi kell a paralimpiai kijutáshoz?

Nagyjából ugyanolyan nehéz kikerülni sérült sportolónak, mint az épeknek. Világkupa, Világbajnokság, Európa-bajnokság top tízes listáján rajta kell lenni a kvalifikáláshoz.

Milyen helyezéseket sikerült elérni?

Túl vagyunk már Rio de Janeirón egy 11. hellyel, tokiói 4.  pontszerző helyezéssel, világkupa-dobogó, Európa-bajnoki 4., világbajnokság 6. hely. Azóta elértük, hogy 10 fős lett a válogatott, van technikánk, edzőnk, pszichológusunk, tehát rendszerszerűen tudunk működni.

Mi a célja?

Most a legnagyobb célom az, hogy dobogó közelben végezzen az egyik C5 kategóriás sportolóm Wermeser Zsombor, aki véglábsérült. Jelenleg kimagaslik a csoportból, Európa-bajnokságon 4., Világkupán 2. helyen végzett. Meg akarjuk mutatni az épeknek, hogy sokkal jobbak vagyunk, mint ők valaha is voltak ebben a versenyszámban. Tehát, ha mindent jól csinálunk, akkor Párizsból úgy fogok hazajönni egy sérült sportolóval, hogy ő lesz a magyarországi csúcstartó – az épek között is.

 

A paralimpiák történetét bemutató cikkünk itt olvasható: https://uni-obuda.hu/2024/02/22/akik-csodakat-muvelnek-az-akaratukkal-a-magyar-parasport-napja/