A természettudományok terén elért legújabb eredményeket, azok hasznosítási lehetőségét és társadalmi hatását a mindennapi életünkre kívánják bemutatni Gábor Dénes-díjasok Óbudai Egyetemre szervezett klubestjei.



Lepsényi István a Magyar Hidrogéntechnológiai Szövetség elnöke a hidrogén felhasználási lehetőségeiről, a hidrogén közlekedésben betöltött szerepéről tartott előadást. Kifejtette: a hidrogén a Föld felszínén a harmadik leggyakrabban előforduló elem. Mivel tiszta állapotban ritkán találkozunk vele, ezért a benne rejlő hasznos tulajdonságok sokáig elzárva maradtak az emberiség elől. Kötött formában, mint például a víz, a különféle szénhidrogének és egyéb vegyületek formájában már évezredek, évszázadok óta jelen van az életünkben, de az elemi hidrogénre, mint energetikai alapanyagra csak az utóbbi évtizedekben irányult rá a figyelem. Az előadás rávilágít azokra a területekre, ahol a hidrogénnek nagyobb szerepet szánnak az energetikai alkalmazásokban a motorizáció, a közlekedés, a villamos energiatermelés területén. Az előadás bemutatja az eddig elért eredményeket és a jövő perspektíváit mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban.



Tóth László nyugalmazott egyetemi tanár, DSc. tudományos tanácsadó a hidrogén felhasználása folyamán jelentkező problémákról és ezek megoldási lehetőségeiről beszélt. Hangsúlyozta: az emberi lét egyik megkerülhetetlen alapfeltétele az energia, amely lehetővé teszi környezetünk anyagainak átalakítását. A vízgőz munkába állítását (Thomas Newcomen és James Watt) követően már csupán egy emberöltőre volt szükség a kényelmesen és elfogadható áron szállítható villamos energia hasznosítására (Thomas Alva Edison) és nagyüzemi előállítására (Emil Rathenau és Werner Siemens). A kiváló üzleti érzékkel rendelkező Rathenau-család már 1884-ben szerződést írt alá Berlin villanyvilágításának megoldására. Ugyanezen évben üzembe is állították a világ első gőzturbináját Berlinben. Az 1950-es évek lejétől kezdve a vízgőz előállítására már a nukleáris forrást is elkezdték alkalmazni. Közben az 1930-40-es években a mérnöki társadalom kifejlesztette a gázturbinás meghajtásokat is. Ennek eredményeként napjainkra reális veszélyként jelent meg az emberiség életében a természet által évmilliók során előállított fosszilis energiaforrások kimerülése. Egyes becslések szerint kőolajkészletünk egy generációra, földgázkészletünk kb. két generáció alapenergiaigényént képes kielégíteni.



A felelősséggel gondolkodó elme már mintegy két évtizede folyamatosan keresi a leggazdaságosabb kihasználható energiaforrásokat elsősorban a megújulók között a földrajzi és gazdaságpolitikai feltételrendszer figyelembevételével. Az eddigi eredmények, tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a természeti adottságok kihasználásával a lokális megújuló villamosenergia-forrásokkal vízbontással előállított un. zöld hidrogénre fókuszál a világ szakmai közvéleményének többsége. Ennek szállítása részben megoldott a meglevő földgázvezetékekben, tárolása ugyancsak részben megoldott a földgáztárolási technológiákhoz kapcsolva, visszafejtésére nézve különböző technológiák születtek.



Az előadás alapvető célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a világszerte (mind az USA-ban, mind pedig az EU tagországaiban) - sokszor párhuzamosan - futó kutatásokra és jelezze a hazai koordinált integrációjának szükségességét a K+F eme szegmensébe.

Az előadások után Ilinyi János gépészmérnök vezetésével rövid beszélgetést tartottak a téma társadalmi kérdéseiről.