„Igaz, hogy most ti, engem temettek.

Én azért most is, itt vagyok veletek!

Lélekben, egy másik dimenzióban.

Januárban, esőben, hóban, fagyban.

Nem látom síró szemeitek, hulló

könnyeitek.

Higgyétek el, nekem sem könnyebb!

Nem láthatom csillogó szemetek,

Mint mikor még itt voltam veletek.

Nem érezhetem kezetek melegét

Nehéz a kezem - leteszem.

Nehéz a szemem - lecsukom.

Megyek az úton, de ne sirassatok.

Földi életemből csak ennyi jutott.

Isten, minden embernek kimérte,

Kinek hol a kezdete, és hol a vége”

Kardos Győző

 

Emlékét megőrizzük!

 

A gyászszertartásról és végső nyugalomra helyezéséről a család később rendelkezik!