„Az egyetemi tanulmányok és az élsport sikeresen összeegyeztethetők az ÓE-n”
Dallos Benedek a magyar kardvívás egyik ígéretes, fiatal tehetsége, aki egyetemünk hallgatójaként a civil karrierjét is tudatosan építi. 21 évesen, az idei, franciaországi Antonyban rendezett kontinensviadalon robbant be a felnőtt nemzetközi elitbe, ahol a klasszisokkal felálló magyar kardcsapatba beépülve magabiztosan vívta ki a bajnoki címet. Beszélgetésünket követően Hongkongban, a Szilágyi Áron, Rabb Krisztián, Tóth Bertalan, Dallos Benedek összeállítású csapat világbajnoki negyedik helyet szerzett. Pályafutását a korosztályos sikerek, a fokozatos építkezés és a kettős karrier iránti elkötelezettség jellemzi. Rendszeres és eredményes résztvevője a hazai és nemzetközi versenyeknek. Benedek eddigi eredményei nemcsak a páston nyújtott fizikai és technikai felkészültségét mutatják, hanem azt a mentális fegyelmet is, amellyel a professzionális edzésmunkát és az egyetemünk tanulmányi követelményeit egyensúlyban tartja. Eddigi pályafutásáról és jövőbeli terveiről a Hong-kong-i VB előtt beszélgettünk.
Nyitókép: Hongkong - Nemzeti sport
- Hogyan lettél sportoló, és miért éppen ezt a sportágat választottad?
- A kardvívás választásában döntő szerepet játszott, hogy már gyerekként ismertem ezt a sportágat, hiszen édesapám is kardozott, aki utánpótlás- és junior válogatottként nemzetközi szinten is szép sikereket ért el. Hat-hétéves koromig több mindent kipróbáltam, mint például a focit és az úszást is, de egyik sem állt igazán közel hozzám. Mivel meglehetősen nyughatatlan gyerek voltam, nem tudtam ülve maradni öt percnél tovább, anyukám végül megunta ezt az örökös mozgásigényt, és mivel a kardvívás, részben apai mintára, felkeltette az érdeklődésemet, elvitt egy edzésre, én pedig ott ragadtam. Rendszeresen 9 és 10 éves korom között kezdtem el vívni. Elsőként nagyjából egy évig az MTK kötelékében sportoltam, majd, amikor a mesterem, Kósa Miklós átigazolt a Vasasba, a tanítványaként követtem őt.
- Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?
- Hogyha visszatekintek az eddigi pályafutásomra, rengeteg olyan pillanat volt, amire szívesen gondolok vissza. Sportolói pályafutásom során eljutottam a junior Európa- és Világbajnokságra, valamint az U23-as Európa-bajnokságra is, ahonnan csapatban bronzéremmel térhettünk haza, idén meg ezüstöt szereztünk. Egyéniben a tuniszi Nagydíj és a budapesti Zarándi Csaba Világkupa mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, de számomra a csapatsikerek jelentik az igazi csúcsot. A kairói Világkupán fantasztikus volt a menetelésünk Szilágyi Áronnal, Szatmári Andrással és Rabb Krisztiánnal, ahol végül ezüstérmet szereztünk a franciák ellen, Padovában pedig a dobogó harmadik fokára állhattunk fel. De ha a legkiemelkedőbbeket kellene említenem, az egyértelműen az idei Antony-ban rendezett Európa-bajnokságon elért eredmény és a kijutás a Hongkongi VB-re. (Beszélgetésünket követően Hongkongban, a Szilágyi Áron, Rabb Krisztián, Tóth Bertalan, Dallos Benedek összeállítású csapat világbajnoki negyedik helyet szerzett.) Különösen büszke vagyok arra, hogy Franciaországban a svédek elleni nyolcaddöntőben igazán jó formában tudtam vívni, és a plusz 14-es találati mutatómmal érdemben hozzá tudtam tenni a 45-13-as győzelemhez, a végén pedig Európa-bajnoki címet ünnepelhettünk és megvédhettük a címet. Életem első felnőtt Eb-jén egyéniben a 36. helyen zártam, ami remek tapasztalatszerzés volt. Ami számomra még nagyon fontos, hogy az Egyetemi Világjátékokra is kijutottam tavaly az ÓE színeiben, ott a 4. helyet szereztük meg a csapatunkkal, emellett a MEFOB-on is rendszeresen részt veszek.
- Miért az Óbudai Egyetemre esett a választásod?
- Először is, mert olyan szakot szerettem volna, ami igazán érdekel és ami mellett a sportolást is zökkenőmentesen tudom folytatni. Fontos volt számomra, hogy a két terület harmonikusan működhessen együtt. Végül a marketing képzésre esett a választásom. A döntésemet nagymértékben megkönnyítette, hogy a Keleti Karhoz közel lakom és már első ránézésre is tetszett a modern, esztétikus épület, emellett ismerőseimtől és sikeres sportolótársamtól is csupa jót hallottam az egyetemről. Az ő pozitív tapasztalataik, valamint a sportolóknak biztosított egyéni tanrend lehetősége végleg meggyőztek, így az Óbudai Egyetemet jelöltem meg az első helyen.
- Adódik a kérdés, hogy te milyen módon tudod összeegyeztetni a tanulást és az élsportot? A legutóbbi Európa-bajnokság dátuma például éppen egybeesett a vizsgaidőszakkal. Mennyire érzed támogatónak az egyetemi közeget, a tanárokat?
- Az egyéni tanrend óriási segítséget jelent számomra, mivel hetente több mint tíz edzésem van. Előfordul, hogy egyetlen napon délelőtt és délután, sőt van, hogy még ezek előtt, kora reggel is be van iktatva egy edzés. Ilyen feszített tempó mellett nehéz lenne olyan órarendet összeállítani, amellyel mindenhová el tudnék jutni. Lehetőséget kapok a hiányzások igazolására azokon az órákon, amelyeket a külföldi versenyek és az edzőtáborok miatt kénytelen vagyok kihagyni. Persze ezeket aztán a lehető leggyorsabban igyekszem pótolni. Természetesen törekszem úgy felvenni a tantárgyaimat, hogy amikor lehetőségem van rá, személyesen is látogassam az előadásokat. Az oktatók hozzáállása kifejezetten támogató és segítőkész, amiért nagyon hálás vagyok. Amikor jelzem nekik a sportolói státuszomat, partnerként kezelnek. Bár az egyéni felkészülés, a tananyagok önálló feldolgozása néha nehezebb számomra, mint az órai jelenlét, az oktatók e-mailben is készségesen útmutatást adnak a felkészüléshez. Valóban, a legutóbbi Európa-bajnokságom időpontja éppen egybeesett a vizsgaidőszakkal. Szerencsére erre a félévre olyan tantárgyaim voltak, amelyeknél a teljesítményem alapján lehetőség nyílt megajánlott jegyeket szerezni. Ez nagyban megkönnyítette a dolgomat.
- Mennyire tudsz részt venni az egyetem közösségi életében ennyi elfoglaltság mellett?
- Sajnálatomra a klasszikus közösségi életben nem igazán tudok jelen lenni, mivel a sűrű napirendem miatt ez kifejezetten nehéz feladat. Ugyanakkor az egyetemen lett egy nagyon jó barátom, aki, amellett, hogy maga is élsportoló és egyéni tanrendes, rengeteget segít nekem az egyetemi teendők koordinálásában és nyomon követésében, és rajta kívül is van még egy-két hallgatótársam, akikkel nagyon jóban vagyunk. Hogyha már közösségről beszélünk, meg kell említenem, hogy nemrégiben részt vettem az egyetem által szervezett sportolói ünnepségen, ami rendkívül pozitív élmény volt számomra. Lenyűgöző volt látni, hogy a terem tele volt kiváló, extra teljesítményt nyújtó sportolókkal, és amikor egyenként felsorolták az eredményeinket, igazán felemelő érzés volt a közösség részének lenni. Különösen jólesett látni a rektor úr és az egyetemi vezetés őszinte büszkeségét. Az, hogy az intézmény ennyire elismeri és megbecsüli a sportoló hallgatói sikereit, még tovább erősíti bennem a kötődést az egyetemhez.
- Hogy érzed, milyen hatással van egymásra a tanulás és a sport a te életedben? Milyen pozitívumokat hozott számodra például a képességeid fejlődése terén?
- Azt tapasztalom, hogy a két terület kifejezetten jó hatással van egymásra, pontosabban az ezekben nyújtott teljesítményemre. A vívás megtanított az energiák tudatos beosztására, valamint arra, hogyan küzdjek egy-egy nehezebb időszakban. Másfelől a tanulás abban segít, hogy ne egy elszigetelt buborékban éljem a mindennapjaimat, hanem a sporton kívül más, szellemileg kihívást jelentő területeken is helytálljak. Ebben a szemléletben az edzőm is mindig támogatott minket, folyamatosan ösztönözve a tanulmányaink folytatását.
- Visszatérve a sportra. Van példaképed?
- Klasszikus értelemben vett példaképem nincs. Bár természetesen mélyen tiszteltem és elismerem a legeredményesebb, legkiemelkedőbb vívókat, úgy vélem, ebben a sportágban mindenkinek a saját egyéniségét kell kiteljesítenie. Hogyha valaki görcsösen Szilágyi Áron stílusát próbálná másolni, az nem működne, hiszen azt a vívást egyedül ő képes megvalósítani a világon. Bár felnézek a sportág nagyjaira, például Áronra, a saját utamat igyekszem járni. A felnőtt válogatott keretbe kerülés egy egzakt, átlátható rendszer eredménye. Először még junior koromban hívtak be a felnőtt keret edzéseire, ami óriási lehetőséget jelentett a fejlődésre. Később, miután korosztályt váltottam, már a felnőtt mezőny állandó tagjaként kezdhettem meg a felkészülést.
- Beszélgetésünk időpontjában épp a hongkongi világbajnokságra összpontosítasz, ha jól sejtem.
- A felkészülés finisében járunk, fizikailag és mentálisan is jó állapotban érzem magam. Egyelőre nem izgulok, a drukk általában a helyszínen jelentkezik, de amint pástra lépek és elkezdődik a verseny, a feszültség átadja a helyét a tiszta fókusznak. Hasonlóan éltem ezt meg a legutóbbi Európa-bajnokságon, és bizakodóan várom a világbajnoki szereplést is. Az Eb-hez képest változás történt a csapatunk összetételében, mivel Szatmári András csapattársunk családi okok miatt nem tudott elindulni, így Tóth Bertalannal léptünk be a keretbe. Elszántak vagyunk, és mindent megteszünk azért, hogy éljünk ezzel a bizalommal. A vele való együttműködés egyáltalán nem jelent kihívást, hiszen már a kadét és junior korosztályos válogatottakban, valamint az U23-as Európa-bajnokságokon is számtalanszor vívtunk egy csapatban, így évek óta jól ismerjük egymást és együtt készülünk.
- Mit üzennél a középiskolásoknak, miért válasszák az Óbudai Egyetemet?
- Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy az egyetemi tanulmányok és az élsport sikeresen összeegyeztethetők az ÓE-n. Nem kell feladni a sportkarriert a továbbtanulás miatt, mert megfelelő időbeosztással, az egyéni tanrend biztosította rugalmassággal és a támogató egyetemi közeggel mindkét területen el lehet érni a kitűzött célokat. Diplomát szerezni az élsport mellett kétségkívül komoly kihívás, de az így befektetett munkából csak nyertesként lehet kikerülni. Egy olyan intézményben, mint az Óbudai Egyetem, ahol ehhez minden támogatást megkapunk, kifejezetten jó döntés belevágni a továbbtanulásba. A középiskola után az egyetemi lét persze gyökeres változást jelent, kezdetben szokatlan és nehéz volt, hogy itt már nekem kell önállóan intéznem az ügyeimet és alakítanom a teendőimet, nem pedig egy kész órarendet kapok. Ugyanakkor ez az önállóság idővel felszabadítóvá és hasznossá válik. Szerintem fontos szempont a gyakorlatorientáltságát is, amit itt tapasztalok. A campuson rendszeresen tartanak állásbörzéket, ahová jónevű cégek települnek ki, ami jól mutatja, hogy a piaci szereplők komolyan veszik az itt tanuló hallgatókat. Emellett az oktatóink jelentős része jelentős ipari, szakmai háttérrel rendelkezik, és a saját tapasztalataikra építve, naprakészen oktatnak, és a legfrissebb trendeket is beépítik a tananyagba.
- Milyen jövőt képzelsz el magadnak? Hol látod magad képzeletben, öt-tíz év múlva az időben?
- A távolabbi jövőben, a sportpályafutásom lezárása és az egyetem elvégzése után ugyanakkor szerintem a megszerzett diploma rengeteg kaput megnyit majd előttem. Azt is el tudom képzelni, hogy tíz-húsz év múlva a sport marketing területén helyezkedjem el, egy vívóklubnál vagy sportszövetségnél. Ezek persze még távoli tervek, jelenleg a sportkarrieremre összpontosítok. Az olimpiai részvétel természetesen a legfőbb célom, különösen most, a jövőre induló kvalifikációs időszak küszöbén. Óriási pozitív visszacsatolásnak tartom, hogy be tudtam kerülni a felnőtt válogatottba, tagja lehettem az Európa-bajnok csapatnak és most a világbajnokságon is pástra léphetek. A VB-t követően az lesz a legfőbb feladatom, hogy fenntartsam ezt a fejlődési ívet, egyéniben és csapatban is minél jobb nemzetközi eredményeket érjek el, megerősítsem a helyemet a keretben és végül kiharcoljuk az olimpiai kvótát. Bár a nagy célok inspirálnak, alapvetően a fokozatosság híve vagyok. Nem a legfelső lépcsőfokot figyelem, hanem mindig a közvetlenül előttem álló, rövid távú feladatokra fókuszálok, és lépésről lépésre haladok előre.
Szeberényi Csilla
- Hogyan lettél sportoló, és miért éppen ezt a sportágat választottad?
- A kardvívás választásában döntő szerepet játszott, hogy már gyerekként ismertem ezt a sportágat, hiszen édesapám is kardozott, aki utánpótlás- és junior válogatottként nemzetközi szinten is szép sikereket ért el. Hat-hétéves koromig több mindent kipróbáltam, mint például a focit és az úszást is, de egyik sem állt igazán közel hozzám. Mivel meglehetősen nyughatatlan gyerek voltam, nem tudtam ülve maradni öt percnél tovább, anyukám végül megunta ezt az örökös mozgásigényt, és mivel a kardvívás, részben apai mintára, felkeltette az érdeklődésemet, elvitt egy edzésre, én pedig ott ragadtam. Rendszeresen 9 és 10 éves korom között kezdtem el vívni. Elsőként nagyjából egy évig az MTK kötelékében sportoltam, majd, amikor a mesterem, Kósa Miklós átigazolt a Vasasba, a tanítványaként követtem őt.
- Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?
- Hogyha visszatekintek az eddigi pályafutásomra, rengeteg olyan pillanat volt, amire szívesen gondolok vissza. Sportolói pályafutásom során eljutottam a junior Európa- és Világbajnokságra, valamint az U23-as Európa-bajnokságra is, ahonnan csapatban bronzéremmel térhettünk haza, idén meg ezüstöt szereztünk. Egyéniben a tuniszi Nagydíj és a budapesti Zarándi Csaba Világkupa mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, de számomra a csapatsikerek jelentik az igazi csúcsot. A kairói Világkupán fantasztikus volt a menetelésünk Szilágyi Áronnal, Szatmári Andrással és Rabb Krisztiánnal, ahol végül ezüstérmet szereztünk a franciák ellen, Padovában pedig a dobogó harmadik fokára állhattunk fel. De ha a legkiemelkedőbbeket kellene említenem, az egyértelműen az idei Antony-ban rendezett Európa-bajnokságon elért eredmény és a kijutás a Hongkongi VB-re. (Beszélgetésünket követően Hongkongban, a Szilágyi Áron, Rabb Krisztián, Tóth Bertalan, Dallos Benedek összeállítású csapat világbajnoki negyedik helyet szerzett.) Különösen büszke vagyok arra, hogy Franciaországban a svédek elleni nyolcaddöntőben igazán jó formában tudtam vívni, és a plusz 14-es találati mutatómmal érdemben hozzá tudtam tenni a 45-13-as győzelemhez, a végén pedig Európa-bajnoki címet ünnepelhettünk és megvédhettük a címet. Életem első felnőtt Eb-jén egyéniben a 36. helyen zártam, ami remek tapasztalatszerzés volt. Ami számomra még nagyon fontos, hogy az Egyetemi Világjátékokra is kijutottam tavaly az ÓE színeiben, ott a 4. helyet szereztük meg a csapatunkkal, emellett a MEFOB-on is rendszeresen részt veszek.
- Miért az Óbudai Egyetemre esett a választásod?
- Először is, mert olyan szakot szerettem volna, ami igazán érdekel és ami mellett a sportolást is zökkenőmentesen tudom folytatni. Fontos volt számomra, hogy a két terület harmonikusan működhessen együtt. Végül a marketing képzésre esett a választásom. A döntésemet nagymértékben megkönnyítette, hogy a Keleti Karhoz közel lakom és már első ránézésre is tetszett a modern, esztétikus épület, emellett ismerőseimtől és sikeres sportolótársamtól is csupa jót hallottam az egyetemről. Az ő pozitív tapasztalataik, valamint a sportolóknak biztosított egyéni tanrend lehetősége végleg meggyőztek, így az Óbudai Egyetemet jelöltem meg az első helyen.
- Adódik a kérdés, hogy te milyen módon tudod összeegyeztetni a tanulást és az élsportot? A legutóbbi Európa-bajnokság dátuma például éppen egybeesett a vizsgaidőszakkal. Mennyire érzed támogatónak az egyetemi közeget, a tanárokat?
- Az egyéni tanrend óriási segítséget jelent számomra, mivel hetente több mint tíz edzésem van. Előfordul, hogy egyetlen napon délelőtt és délután, sőt van, hogy még ezek előtt, kora reggel is be van iktatva egy edzés. Ilyen feszített tempó mellett nehéz lenne olyan órarendet összeállítani, amellyel mindenhová el tudnék jutni. Lehetőséget kapok a hiányzások igazolására azokon az órákon, amelyeket a külföldi versenyek és az edzőtáborok miatt kénytelen vagyok kihagyni. Persze ezeket aztán a lehető leggyorsabban igyekszem pótolni. Természetesen törekszem úgy felvenni a tantárgyaimat, hogy amikor lehetőségem van rá, személyesen is látogassam az előadásokat. Az oktatók hozzáállása kifejezetten támogató és segítőkész, amiért nagyon hálás vagyok. Amikor jelzem nekik a sportolói státuszomat, partnerként kezelnek. Bár az egyéni felkészülés, a tananyagok önálló feldolgozása néha nehezebb számomra, mint az órai jelenlét, az oktatók e-mailben is készségesen útmutatást adnak a felkészüléshez. Valóban, a legutóbbi Európa-bajnokságom időpontja éppen egybeesett a vizsgaidőszakkal. Szerencsére erre a félévre olyan tantárgyaim voltak, amelyeknél a teljesítményem alapján lehetőség nyílt megajánlott jegyeket szerezni. Ez nagyban megkönnyítette a dolgomat.
- Mennyire tudsz részt venni az egyetem közösségi életében ennyi elfoglaltság mellett?
- Sajnálatomra a klasszikus közösségi életben nem igazán tudok jelen lenni, mivel a sűrű napirendem miatt ez kifejezetten nehéz feladat. Ugyanakkor az egyetemen lett egy nagyon jó barátom, aki, amellett, hogy maga is élsportoló és egyéni tanrendes, rengeteget segít nekem az egyetemi teendők koordinálásában és nyomon követésében, és rajta kívül is van még egy-két hallgatótársam, akikkel nagyon jóban vagyunk. Hogyha már közösségről beszélünk, meg kell említenem, hogy nemrégiben részt vettem az egyetem által szervezett sportolói ünnepségen, ami rendkívül pozitív élmény volt számomra. Lenyűgöző volt látni, hogy a terem tele volt kiváló, extra teljesítményt nyújtó sportolókkal, és amikor egyenként felsorolták az eredményeinket, igazán felemelő érzés volt a közösség részének lenni. Különösen jólesett látni a rektor úr és az egyetemi vezetés őszinte büszkeségét. Az, hogy az intézmény ennyire elismeri és megbecsüli a sportoló hallgatói sikereit, még tovább erősíti bennem a kötődést az egyetemhez.
- Hogy érzed, milyen hatással van egymásra a tanulás és a sport a te életedben? Milyen pozitívumokat hozott számodra például a képességeid fejlődése terén?
- Azt tapasztalom, hogy a két terület kifejezetten jó hatással van egymásra, pontosabban az ezekben nyújtott teljesítményemre. A vívás megtanított az energiák tudatos beosztására, valamint arra, hogyan küzdjek egy-egy nehezebb időszakban. Másfelől a tanulás abban segít, hogy ne egy elszigetelt buborékban éljem a mindennapjaimat, hanem a sporton kívül más, szellemileg kihívást jelentő területeken is helytálljak. Ebben a szemléletben az edzőm is mindig támogatott minket, folyamatosan ösztönözve a tanulmányaink folytatását.
- Visszatérve a sportra. Van példaképed?
- Klasszikus értelemben vett példaképem nincs. Bár természetesen mélyen tiszteltem és elismerem a legeredményesebb, legkiemelkedőbb vívókat, úgy vélem, ebben a sportágban mindenkinek a saját egyéniségét kell kiteljesítenie. Hogyha valaki görcsösen Szilágyi Áron stílusát próbálná másolni, az nem működne, hiszen azt a vívást egyedül ő képes megvalósítani a világon. Bár felnézek a sportág nagyjaira, például Áronra, a saját utamat igyekszem járni. A felnőtt válogatott keretbe kerülés egy egzakt, átlátható rendszer eredménye. Először még junior koromban hívtak be a felnőtt keret edzéseire, ami óriási lehetőséget jelentett a fejlődésre. Később, miután korosztályt váltottam, már a felnőtt mezőny állandó tagjaként kezdhettem meg a felkészülést.
- Beszélgetésünk időpontjában épp a hongkongi világbajnokságra összpontosítasz, ha jól sejtem.
- A felkészülés finisében járunk, fizikailag és mentálisan is jó állapotban érzem magam. Egyelőre nem izgulok, a drukk általában a helyszínen jelentkezik, de amint pástra lépek és elkezdődik a verseny, a feszültség átadja a helyét a tiszta fókusznak. Hasonlóan éltem ezt meg a legutóbbi Európa-bajnokságon, és bizakodóan várom a világbajnoki szereplést is. Az Eb-hez képest változás történt a csapatunk összetételében, mivel Szatmári András csapattársunk családi okok miatt nem tudott elindulni, így Tóth Bertalannal léptünk be a keretbe. Elszántak vagyunk, és mindent megteszünk azért, hogy éljünk ezzel a bizalommal. A vele való együttműködés egyáltalán nem jelent kihívást, hiszen már a kadét és junior korosztályos válogatottakban, valamint az U23-as Európa-bajnokságokon is számtalanszor vívtunk egy csapatban, így évek óta jól ismerjük egymást és együtt készülünk.
- Mit üzennél a középiskolásoknak, miért válasszák az Óbudai Egyetemet?
- Saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy az egyetemi tanulmányok és az élsport sikeresen összeegyeztethetők az ÓE-n. Nem kell feladni a sportkarriert a továbbtanulás miatt, mert megfelelő időbeosztással, az egyéni tanrend biztosította rugalmassággal és a támogató egyetemi közeggel mindkét területen el lehet érni a kitűzött célokat. Diplomát szerezni az élsport mellett kétségkívül komoly kihívás, de az így befektetett munkából csak nyertesként lehet kikerülni. Egy olyan intézményben, mint az Óbudai Egyetem, ahol ehhez minden támogatást megkapunk, kifejezetten jó döntés belevágni a továbbtanulásba. A középiskola után az egyetemi lét persze gyökeres változást jelent, kezdetben szokatlan és nehéz volt, hogy itt már nekem kell önállóan intéznem az ügyeimet és alakítanom a teendőimet, nem pedig egy kész órarendet kapok. Ugyanakkor ez az önállóság idővel felszabadítóvá és hasznossá válik. Szerintem fontos szempont a gyakorlatorientáltságát is, amit itt tapasztalok. A campuson rendszeresen tartanak állásbörzéket, ahová jónevű cégek települnek ki, ami jól mutatja, hogy a piaci szereplők komolyan veszik az itt tanuló hallgatókat. Emellett az oktatóink jelentős része jelentős ipari, szakmai háttérrel rendelkezik, és a saját tapasztalataikra építve, naprakészen oktatnak, és a legfrissebb trendeket is beépítik a tananyagba.
- Milyen jövőt képzelsz el magadnak? Hol látod magad képzeletben, öt-tíz év múlva az időben?
- A távolabbi jövőben, a sportpályafutásom lezárása és az egyetem elvégzése után ugyanakkor szerintem a megszerzett diploma rengeteg kaput megnyit majd előttem. Azt is el tudom képzelni, hogy tíz-húsz év múlva a sport marketing területén helyezkedjem el, egy vívóklubnál vagy sportszövetségnél. Ezek persze még távoli tervek, jelenleg a sportkarrieremre összpontosítok. Az olimpiai részvétel természetesen a legfőbb célom, különösen most, a jövőre induló kvalifikációs időszak küszöbén. Óriási pozitív visszacsatolásnak tartom, hogy be tudtam kerülni a felnőtt válogatottba, tagja lehettem az Európa-bajnok csapatnak és most a világbajnokságon is pástra léphetek. A VB-t követően az lesz a legfőbb feladatom, hogy fenntartsam ezt a fejlődési ívet, egyéniben és csapatban is minél jobb nemzetközi eredményeket érjek el, megerősítsem a helyemet a keretben és végül kiharcoljuk az olimpiai kvótát. Bár a nagy célok inspirálnak, alapvetően a fokozatosság híve vagyok. Nem a legfelső lépcsőfokot figyelem, hanem mindig a közvetlenül előttem álló, rövid távú feladatokra fókuszálok, és lépésről lépésre haladok előre.
Szeberényi Csilla
