Búcsúzunk Dr. Osztroluczky Miklóstól
Fájó szívvel búcsúzunk Dr. Osztroluczky Miklóstól, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar egykori tanszékvezető tanárától, aki életének 85. évében hunyt el.
Dr. Osztroluczky Miklós 1940-ben született Budapesten. Az Ybl Miklós Építőipari Technikumban 1958-ban végzett, majd kutatóintézetekben (SZIKKTI, ÉMI) kezdte szakmai pályáját. Bár politikai megítélése sokáig akadályozta továbbtanulását, végül 1963-ban felvételt nyert a Műegyetemre, ahol esti tagozaton szerezte meg építészmérnöki diplomáját.
Pályafutása során elmélyült az épülethatároló szerkezetek, valamint a hő- és vízszigetelés kérdéseiben, tudományos és gyakorlati szinten egyaránt. 1973-tól egészen nyugdíjazásáig, 2003-ig a Kar jogelőd intézménye, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola oktatója volt, ahol 1987-től tanszékvezetőként, később intézetigazgatóként dolgozott. Épületszerkezettan és Épületfizika tárgyak rejtelmeibe avatta be évtizedeken keresztül az építészpalántákat.
Az ÉMSZ alapító és korábbi vezetőségi tagja volt, emellett az Év Tetője Nívódíj Pályázat bíráló bizottságának elnöke, valamint az ÉMSZ Hírek és Évkönyv szerkesztőbizottságának vezetője. 1998-ban az ÉMSZ Aranytű Díjjal, majd 2000-ben a Csonka Pál-éremmel ismerték el munkásságát. Ugyanebben az évben az oktatás iránti elhivatottságáért és kiemelkedő pedagógiai tevékenységéért megkapta az Apáczai Csere János-díjat.
Tudományos pályája során megszerezte a PhD és a műszaki tudomány kandidátusa címet, valamint elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 2010-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanári címmel ismerte el életművét. Az Óbudai Egyetem Szenátusa aranydiplomával tisztelte meg több évtizedes oktatói és mérnöki munkásságát.
Nyugodjék békében!
Pályafutása során elmélyült az épülethatároló szerkezetek, valamint a hő- és vízszigetelés kérdéseiben, tudományos és gyakorlati szinten egyaránt. 1973-tól egészen nyugdíjazásáig, 2003-ig a Kar jogelőd intézménye, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola oktatója volt, ahol 1987-től tanszékvezetőként, később intézetigazgatóként dolgozott. Épületszerkezettan és Épületfizika tárgyak rejtelmeibe avatta be évtizedeken keresztül az építészpalántákat.
Az ÉMSZ alapító és korábbi vezetőségi tagja volt, emellett az Év Tetője Nívódíj Pályázat bíráló bizottságának elnöke, valamint az ÉMSZ Hírek és Évkönyv szerkesztőbizottságának vezetője. 1998-ban az ÉMSZ Aranytű Díjjal, majd 2000-ben a Csonka Pál-éremmel ismerték el munkásságát. Ugyanebben az évben az oktatás iránti elhivatottságáért és kiemelkedő pedagógiai tevékenységéért megkapta az Apáczai Csere János-díjat.
Tudományos pályája során megszerezte a PhD és a műszaki tudomány kandidátusa címet, valamint elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. 2010-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanári címmel ismerte el életművét. Az Óbudai Egyetem Szenátusa aranydiplomával tisztelte meg több évtizedes oktatói és mérnöki munkásságát.
Nyugodjék békében!
