Búcsúzunk Vézner Imrétől
Életének 71. évében elhunyt Vézner Imre, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar Híradástechnika Intézet főiskolai docense.
Vézner Imre egyike volt a vérbeli „Kandósoknak”. 1975-ben végzett a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Műszaki Főiskolán, mikrohullám szakon.
Ezt követően a Vezetékes Híradástechnika Intézetben vállalt munkát. Eleinte a laboratóriumi képzésben dolgozott. Már ekkor kiderült alapossága, lelkiismeretes hozzáállása, megalapozott tudása. Miután a Budapesti Műszaki Egyetemen kitűnő eredménnyel végzett, egyre fontosabb feladatokkal bízták meg. Gyakorlatokat vezetett az alkatrész technológia, majd a digitális technika területén. Bizonyítva rátermettségét hamarosan előadások megtartására kérték fel. Munkája a digitális technika oktatásában teljesedett ki. Ezen a területen igen magas színvonalú tevékenységet nyújtott, melyet mind a kollégák, mind a hallgatók maximálisan elismertek.
Komoly tudományos tevékenységet fejtett ki az ipari megbízások során is. Számos megbízás megvalósításában oroszlánrészt vállalt. Mindig szókimondó, becsületes ember volt. Kifejtette véleményét még akkor is mikor az nem volt népszerű és nem egyezett főnökei elképzelésével. Legendás mondása: „Nem úgy van az!” - szállóigévé vált.
Oktatási tevékenysége mellett kiemelkedő volt a Kandó színeiben folytatott sport tevékenysége. Már hallgató korában játszott az akkor még főiskola labdarúgó csapatában, ahol alapemberként számos siker részese volt és öregbítette a főiskola hírnevét. A csapattal többször megnyerték a Műszaki Főiskolák Bajnokságát. Megkapta a jó tanuló jó sportoló díjat is.
Aktív sportolói karrierje után is hű maradt a sporthoz és irányítója volt az intézményben folyó amatőr foci és tenisz életnek.
Szakmai tevékenysége mellett más területen is kibontakoztatta tehetségét. Hosszú éveken át ő készítette az órarendeket és egy időben vezette a tanulmányi osztályt.
Nagyszerű közösségi emberként, jó barátként is fantasztikus személy volt. Szervezte a baráti találkozókat, összejöveteleket, ahol mindig volt gondja arra, hogy valami meglepetéssel szolgáljon a társaságnak.
A kar olyan embert veszített el, aki azon kevesek közé tartozott, akik életüket a Kandónak szentelték. Több mint 50 év, amit a főiskolán majd az egyetemen szorgos munkával töltött. Egyike volt azoknak, akik tudták mi az a Kandó életérzés, soha nem múló ragaszkodás az alma materhez.
Kedves, barátságos személyisége hiányozni fog kollégáinak, barátainak és a hallgatóknak egyaránt. Nagy űrt hagy maga után.
Nyugodjék békében!
Ezt követően a Vezetékes Híradástechnika Intézetben vállalt munkát. Eleinte a laboratóriumi képzésben dolgozott. Már ekkor kiderült alapossága, lelkiismeretes hozzáállása, megalapozott tudása. Miután a Budapesti Műszaki Egyetemen kitűnő eredménnyel végzett, egyre fontosabb feladatokkal bízták meg. Gyakorlatokat vezetett az alkatrész technológia, majd a digitális technika területén. Bizonyítva rátermettségét hamarosan előadások megtartására kérték fel. Munkája a digitális technika oktatásában teljesedett ki. Ezen a területen igen magas színvonalú tevékenységet nyújtott, melyet mind a kollégák, mind a hallgatók maximálisan elismertek.
Komoly tudományos tevékenységet fejtett ki az ipari megbízások során is. Számos megbízás megvalósításában oroszlánrészt vállalt. Mindig szókimondó, becsületes ember volt. Kifejtette véleményét még akkor is mikor az nem volt népszerű és nem egyezett főnökei elképzelésével. Legendás mondása: „Nem úgy van az!” - szállóigévé vált.
Oktatási tevékenysége mellett kiemelkedő volt a Kandó színeiben folytatott sport tevékenysége. Már hallgató korában játszott az akkor még főiskola labdarúgó csapatában, ahol alapemberként számos siker részese volt és öregbítette a főiskola hírnevét. A csapattal többször megnyerték a Műszaki Főiskolák Bajnokságát. Megkapta a jó tanuló jó sportoló díjat is.
Aktív sportolói karrierje után is hű maradt a sporthoz és irányítója volt az intézményben folyó amatőr foci és tenisz életnek.
Szakmai tevékenysége mellett más területen is kibontakoztatta tehetségét. Hosszú éveken át ő készítette az órarendeket és egy időben vezette a tanulmányi osztályt.
Nagyszerű közösségi emberként, jó barátként is fantasztikus személy volt. Szervezte a baráti találkozókat, összejöveteleket, ahol mindig volt gondja arra, hogy valami meglepetéssel szolgáljon a társaságnak.
A kar olyan embert veszített el, aki azon kevesek közé tartozott, akik életüket a Kandónak szentelték. Több mint 50 év, amit a főiskolán majd az egyetemen szorgos munkával töltött. Egyike volt azoknak, akik tudták mi az a Kandó életérzés, soha nem múló ragaszkodás az alma materhez.
Kedves, barátságos személyisége hiányozni fog kollégáinak, barátainak és a hallgatóknak egyaránt. Nagy űrt hagy maga után.
Nyugodjék békében!
