Formabontó építészeti gyűjtemény online!
Több mint egy évnyi kutató- és szerkesztői munka után Aczél Gábor és az Ybl oktatója, Lukovich Tamás gondozásában a „Ki kicsoda a magyar urbanisztikában” projekt első fázisaként kezdetét vette az urbanistak.hu honlap szerkesztése.
A hagyományos Ki-kicsoda típusú „listáktól” eltérően az urbanistak.hu gyűjtemény szerkesztése újszerű vállalkozás, amely visszanyúlik a szakma még feltérképezhető keletkezéstörténetébe is, és azt kombinálja a kortársak szócikkeivel.
Az újszerű megközelítés – nem várt nehézségei mellett – meglepő eredményeket is hozott, néhány közkeletű mítoszt is segített eloszlatni (ilyenek például az első városrendezési terv és készítője [Mikoviny Sámuel, 1738], valamint az első várostervezési tanszék és vezetője [Lessner Manó, 1919]).
Umberto Eco kitűnő tanulmánykötetében (A lista mámora) hívja fel a figyelmet, hogy az emberiséget mindig is elbűvölték a különféle (tudományos, művészeti, köznapi) nyitott vagy zárt listák, azaz a listázás.
Ebből a megközelítésből a gyűjtemény egy nyitott lista olyan szakemberekről, akik nem kevesebbel, mint az életünk térbeli kereteinek alakításával foglalkoztak, illetve foglalkoznak.
A szelekció alapja a tényleges teljesítmény (volt). Ehhez különféle kritériumokat választottak a szerkesztők:
nagyszámú (több tucat) tervet
vagy/és sikeres tervpályázatot
vagy/és szakmai/tudományos könyvet/publikációt készítettek
vagy/és magas presztízsű szakmai díjat kaptak
vagy/és szerepeltek az Urbanisták Tizenkét kőműves című TV portré-sorozatokban.
A nehézségek lényege pedig a történettudomány alapparadigmája: a történetírás a kihagyásoknak, a hangsúlyoknak, az elhallgatásoknak, a szelektivitásnak, szubjektív szűrőinknek, a torzításoknak, a memória tréfáinak (netán a szándékos hamisításoknak) köszönhetően, akaratlanul is szubjektív.
A szerkesztők talán legfőbb dilemmája az egyenetlenség volt, ami a rendelkezésre álló, illetve felkutatható információk nagyfokú aránytalanságára vezethető vissza, mely még az idődimenzióval sem arányos: 200 éve munkálkodott elődünkről van, hogy jóval többet tudni, mint a közelmúltban távozott és jól ismert kollégáról.
Ebből fakadóan komoly kihívás volt, hogy „butítsák-e le” az információk közlését egy közös nevezőre (ezáltal elveszítve számos érdekes adatot) vagy inkább vállalják fel azt az aszimmetrikus gazdagságot, ami van és elérhető? Ők inkább az utóbbi felé húztak, kombinálva kicsit az „arany középút” ősi bölcsességével.
Reméljük, hogy a folytatásban könyv formájában is megjelenik a gyűjtemény!
Forrás: https://urbanistak.hu/
Az újszerű megközelítés – nem várt nehézségei mellett – meglepő eredményeket is hozott, néhány közkeletű mítoszt is segített eloszlatni (ilyenek például az első városrendezési terv és készítője [Mikoviny Sámuel, 1738], valamint az első várostervezési tanszék és vezetője [Lessner Manó, 1919]).
Umberto Eco kitűnő tanulmánykötetében (A lista mámora) hívja fel a figyelmet, hogy az emberiséget mindig is elbűvölték a különféle (tudományos, művészeti, köznapi) nyitott vagy zárt listák, azaz a listázás.
Ebből a megközelítésből a gyűjtemény egy nyitott lista olyan szakemberekről, akik nem kevesebbel, mint az életünk térbeli kereteinek alakításával foglalkoztak, illetve foglalkoznak.
A szelekció alapja a tényleges teljesítmény (volt). Ehhez különféle kritériumokat választottak a szerkesztők:
nagyszámú (több tucat) tervet
vagy/és sikeres tervpályázatot
vagy/és szakmai/tudományos könyvet/publikációt készítettek
vagy/és magas presztízsű szakmai díjat kaptak
vagy/és szerepeltek az Urbanisták Tizenkét kőműves című TV portré-sorozatokban.
A nehézségek lényege pedig a történettudomány alapparadigmája: a történetírás a kihagyásoknak, a hangsúlyoknak, az elhallgatásoknak, a szelektivitásnak, szubjektív szűrőinknek, a torzításoknak, a memória tréfáinak (netán a szándékos hamisításoknak) köszönhetően, akaratlanul is szubjektív.
A szerkesztők talán legfőbb dilemmája az egyenetlenség volt, ami a rendelkezésre álló, illetve felkutatható információk nagyfokú aránytalanságára vezethető vissza, mely még az idődimenzióval sem arányos: 200 éve munkálkodott elődünkről van, hogy jóval többet tudni, mint a közelmúltban távozott és jól ismert kollégáról.
Ebből fakadóan komoly kihívás volt, hogy „butítsák-e le” az információk közlését egy közös nevezőre (ezáltal elveszítve számos érdekes adatot) vagy inkább vállalják fel azt az aszimmetrikus gazdagságot, ami van és elérhető? Ők inkább az utóbbi felé húztak, kombinálva kicsit az „arany középút” ősi bölcsességével.
Reméljük, hogy a folytatásban könyv formájában is megjelenik a gyűjtemény!
Forrás: https://urbanistak.hu/
